Gregus Gábor: Az esszencia urai
2025 őszén jelent meg Gregus Gábor: Az esszencia urai című urban fantasy műve az Olvasni Menő kiadónál. Az alábbiakban olvashatjátok erről a történetről a véleményemet.

Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Világunkat mérhetetlen vagyonok felett rendelkező, a valóságot formálni képes emberek titkos társasága hálózza be. Csupán egymással való viszálykodásuk vet gátat annak, hogy mindent bekebelezzenek, illetve az a maroknyi elszánt illető, aki felesküdött a megállításukra. A csapat azonban szélmalomharcot vív, hisz a cégbirodalmakat igazgató, dúsgazdag entitások talpnyalói már mindenhova beszivárogtak, a rendőrségtől egészen a kormányzati szervekig.
A művészet sötét gyermekei, a kicsinyes játszmáikat luxus felhőkarcolók legfelső szintjéről irányító Alkotók számára semmi se szent, ha a hatalomról van szó, hiszen mi más lenne képes még örömet okozni rideg szívüknek, mintsem egy másik halhatatlan társuk összeroppantása?
A kötet borítója első pillantásra felkeltette az érdeklődésemet, nagyon szeretem az ilyen sötétebb, minimalista képeket, ami kihangsúlyozza azt az egy momentumot, ami jelentőséggel bír rajtuk, ami ez esetben a középen elhelyezkedő szív. Olvasás előtt még nem is értettem, miért lesz ennek olyan nagy jelentősége a kötetben, de aztán megértettem.
A történet nyitó részében megismerhetjük Adam karakterét, aki egy afrikai kis faluban tér magához és teljes amnéziában szenved, nem emlékszik sem arra, hogy ki is ő valójában, sem arra, hogyan került az afrikai törzs tagjai közé. Mikor pár idegen rátámad, elképesztő dolog történik, amit a férfi maga sem hisz el. Nem tudja megmagyarázni, hogy a karja hogyan alakult hirtelen át éles fegyverré, mikor az életéért küzdött. A későbbiekben egyre különösebb dolgok történnek vele, úgyhogy egy idő után rájön, hogy nem ő hallucinál, hanem ezek a dolgok tényleg megtörténnek vele.
Hamar társául szegődik Kim és Clive, akiket nagyon hamar sikerült a szívembe zárnom, jó sok vicces jelenetet nyújtottak számomra. Ők azok, akik segítenek Adam-nek megérteni a történéseket, és akiktől megtudja, hogy ő igazából egy nagy erővel bíró Alkotó, egy olyan művész, aki az élete egy pontján annyira kiteljesedett, hogy megkapta cserébe az örök életet, a mindenek feletti uralmat, képes gondolati úton "teremteni", úgy alakítani a környzetetét, ahogyan kedve tartja, de ennek ára van. Időközönként friss emberi szívet kell fogyasztania ahhoz, hogy életben maradhasson. Itt értettem meg, hogy mire is utal a borítón szereplő szív forma.
A kötet egy kicsit nyersebb, kicsit sötétebb oldalát mutatja be a halhatatlanságnak. Amikor már többszáz éve élnek egymás mellett a nagy hatalommal bíró Alkotók, mindenhol rémeket látnak, egymás ellen fordulnak és ez sok-sok véres jelenetben torkollik. Adam látva, hogy milyen gonoszság vegyül a halhatatlan életbe, megpróbál valamit tenni, hogy jobb hely legyen a világ.
A történet alapötlete, az elgondolás, a kidolgozás mind-mind nagyon jól sikerült, a cselekmény gördülékenyen és könnyeden halad előre, jó sok izgalom van benne, de nekem helyenként túl véres volt. Egy-két gyomorforgató jelenetet olvasva kicsit elszörnyedtem, szóval kizárólag olyanoknak ajánlanám, akik bírják a véresebb dolgokat is.
A kötet a szerző felkérésére recenzióként olvastam, amit ezúton is köszönök!
Értékelésem: 9/10
A bejegyzés megtekintése az Instagramon


































































































