Agatha Christie: Cipruskoporsó (Hecule Poirot 21.) - értékelés
Régebben sok Agatha Christie könyvet olvastam, de az utóbbi egy-két évben háttérbe került nálam az írónő munkássága. Nagyon szeretem a könyveit, leginkább a Poirot nyomozásairól szóló történeteket, szerintem bámulatos, ahogyan az írónő csavarja a szálakat, és ahogyan csepegteti az apró információkat, hogy aztán a végére valami teljesen más süljön ki a dologból, mint amire az elején számít az ember.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Nagynénje hosszan tartó, súlyos betegségét követő halála után Elinor Carlisle hatalmas vagyont örököl. Ám lehet, hogy mindezt már nem tudja élvezni, ugyanis gyilkosság vádjával áll a bíróság előtt. Ő az egyetlen gyanúsított, mivel féltékenységéből adódóan kizárólag neki lehetett oka a fiatal és szép Mary Gerrard, Laura néni felolvasónőjének a megölésére. A vádat csak súlyosbítja, hogy nagynénje – közvetlenül a halála előtt – módosítani akarta a végrendeletét Mary javára. Az indíték egyértelmű, minden Elinor ellen szól – de akad valaki, aki váltig hisz Elinor ártatlanságában: Peter Lord, Laura néni kezelőorvosa. A doktor, hogy megmentse Elinort a már biztosnak látszó ítélettől, nem kisebb szakértőt bíz meg a védelem oldalán, mint a nagy Hercule Poirot-t.
A Cipruskoporsó című kötet eredeti megjelenési éve 1940, ami azóta számtalan újabb kiadásban látott napvilágot. Én a 2022-es megjelenésű Helikon kiadású könyvet olvastam, ami ezt a gyönyörű, kék hátterű rózsás borítót kapta. Felépítését tekintve hasonló a többi Poirot kötethez, de valahogy a hasonlatosság ellenére mégsem tudom megunni ezeket a történeteket.
A kötet most kivételesen nem a halálesettel indít, hanem egész sokáig ismerkedhetünk a szereplőkkel, az életükkel és a cselekedeteikkel, mire eljutunk a holttestig és Poirot felbukkanásáig. Látszólag minden bizonyíték egy adott személy ellen szól, és nem is találnának a felmentésére bizonyítékot, ha a magándetektív nem csűrné-csavarná addig a szálakat, amíg rá nem jön az igazságra.
A gyanút egy idős hölgy öröksége tereli a leginkább a gyanúsított, Elinor felé, azonban a háttérben olyan titkok lapulnak, amiket csak Poirot képes kibogozni. A családtagokkal, szolgálókkal és barátokkal folytatott beszélgetések során sikerül összetennie a teljes képet és rájönnie arra az évtizedes titokra, amiről senki nem tudott és így máris lett egy újabb gyanúsított, akinek oka lehetett az idős hölgyet, majd aztán annak pártfogoltját is örökre elhallgattatni. Összességében fordulatos, lendületes és lebilincselő kötet volt!
Értékelésem: 10/10
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Idézetek:
– Néha áthidalhatatlan szakadék választja el a múltat a jövőtől. Ha valaki megjárta a halál árnyékának völgyét, és újra kilép a ragyogó napfényre… akkor, mon cher, annak számára új élet kezdődik. A múlttal már nem tud mit kezdeni.
♦♦♦
Amikor az ember egy rossz álom kellős közepén találja magát, csak mindennapi dolgokba kapaszkodhat. Egyébként a mindennapi dolgok a világ legjobb dolgai. Nekem legalábbis ez a véleményem.
♦♦♦
– Nagyon kérem, bocsásson meg – mondta Poirot. – De borzasztóan nehéz feladat… detektívmunkát végezni, és megmaradni kifogástalan úriembernek. Ahogyan az önök nyelve rendkívül kifejezően megállapítja, vannak dolgok, amelyekről az ember nem beszél. De, sajnos, a detektív mégis kénytelen beszélni róluk! Kérdéseket kell feltennie, akkor is, ha magánügyekről és érzelmekről van szó!
