Aurora Lewis Turner: Az istenek játéka - értékelés
Aurora Lewis Turner: Az istenek játéka című, jövőben játszódó, disztópikus fantasy kötete 2021-ben látott napvilágot az Olvasni Menő kiadónál. Az alábbiakban olvashatjátok a kötetről a véleményemet.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Hol vérontás készül, ott szerelem születik…
A világjárványok kora lezárult, amikor az emberek városokba tömörültek, érzéketlenek lettek, tartották egymástól a három lépés távolságot. Se érintés, se szeretet, se öröm, se bánat. Csak a közöny.
Luna-33-03-30 egyike egy ilyen város lakosainak. Kiválasztották: fel kell áldoznia magát az istenekért. Az Áldozati Eseményen kő kerül a gépezetbe: életben marad.
Hunter, egy isten színre lépése mindent megváltoztat. Luna és csapata útra kél az Istenek Városa felé. Útközben váratlan dolgok törnek Lunára: érzelmek, a külvilág veszélyei és maga a sötétség.
Vajon rájön, ki ő valójában? Legyőzi a sötétséget, vagy megadja magát neki? Vajon mennyire tartható fenn az új világrend, mely emberek kiontott vérén nyugszik? És a legfontosabb: létezhet-e szerelem ember és isten között?
„Érdekes és izgalmas történet egy kegyetlen világról. Egy letehetetlen olvasmány, ami megmutatja, hogy mire képesek az igaz érzelmek.”
Horváth Tamásné, Könyvszenvedély blog
„Nagyszerű és lenyűgöző történet istenekről és emberekről, egy lányról, aki nem félt szembeszállni még a leghatalmasabbakkal sem.”
Gallai Emese, Falakmögött blog
„Egy istenien jól megírt történet, egy olyan befejezéssel, amely garantáltan nem hagy nyugodtan egy idegszálat sem. Persze nem kell hálásnak lenni érte, szívesen hoztam össze. :)” Lukács Edina Booktime blog
A történet cselekménye a távoli jövőben játszódik, a világfelépítése pedig eléggé disztópikus. Az emberek körzetekbe vannak zárva, ahol olyan ételeket és italokat kell fogyasztaniuk, amik teljesen agyhalottá teszik őket, nincsenek érzéseik, nincsenek önálló gondolataik, egyszerűen csak azt teszik, amit a vezetőség elvár tőlük, illetve amit gyermekkoruktól fogva megtanítottak nekik.
Félévente rendeznek egy-egy "viadalt" az Arénában, ahol az arra kiválasztott embereknek meg kell halniuk, hogy a vérükből szérumot tudjanak készíteni az isteneknek, ami a halhatatlanságukhoz elengedhetetlen.
A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor az egyik ilyen esemény során Luna nem hal meg az Arénában, amire még nem volt példa korábban, úgyhogy az emberek tétlenül és csodálkozva állnak a történtek felett. Az istenek elküldik maguk közül Huntert, hogy vezesse az Istenek Városába a lányt, hogy rájöjjenek, milyen hiba történhetett.
Eléggé kalandos, rögös út vezet a városba, ami alatt a melléjük szegődött kis csapat tagjai és Luna is öntudatukra ébrednek, mert Hunter nem engedi nekik, hogy a velük küldött élelmiszert fogyasszák, hanem inkább megtanítja őket vadászni, halászni és bogyókat gyűjteni. Nagyon tetszettek azok a jelenetek, amikben az emberek rácsodálkoznak tök természetes dolgokra, mint pl. arra, hogy van olyan, hogy sírás, ha szomorú az ember, mert ilyet sem tapasztalhattak még korábban.
Nagyon fordulatos és kalandos történet lett, s annak ellenére, hogy elég hosszú, mégis nagyon gyorsan tudtam vele haladni. Akadt benne egy-két kisebb logikai hiba, de ezek számomra abszolút nem voltak annyira zavaróak, hogy fennakadjak rajtuk, egyszerűen csak minél előbb a végére akartam érni, hogy megtudhassam, mi lesz a sorsuk a kötet végén a főszereplőknek.
Az írónőnek köszönhetően olvashattam a kötetet recenziós példányként, amit ezúton is köszönök!
Értékelésem: 8/10
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Idézetek:
– Még a szemem is elromlott. Szivárog.
– Csak sírsz – vont vállat Hunter, elmosolyodva az újabb ártatlan megjegyzésen. – Így tesznek azok, akik éreznek.♦♦♦
– Rohadt unalmas tud lenni a halhatatlanság, ha nem tudod mivel tölteni a megannyi évet, ami megadatik
♦♦♦
A Föld, mellyel kapcsolatban úgy éreztük, egykor minket szolgált, most hirtelen az ellenségünké vált, vagy éppen fordítva… mi váltunk a Föld ellenségévé.
