Aurora Lewis Turner: A lélekdoboz - értékelés
Alig vártam már, hogy olvashassam Aurora Lewis Turner legújabb kötetét, ami A lélekdoboz címet kapta és már idén tavasszal megjelent a NewLine kiadó kínálatában fantasy zsánerben.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Nincs levegő.
Nincs fény.
Nincsenek érzések…
Csak halál és háború uralja a földeket, amióta ellopták és elfordították A Világ Kerekét. A Kerék eltűnt, egyedül Xí, egy nyolcéves kislány tudja, merre lehet. Hépíng, a Vörös Birodalom császára tolvajokból, gyilkosokból verbuvál köré csapatot azzal a céllal, hogy megkeressék és visszafordítsák a szerkezetet. Ha sikerrel járnak, megmentik a háború sújtotta világot. Ehhez viszont az aranyló Lepel mögé kell merészkedniük, amely gyilkos fenevadként zabálja fel a földeket és rajta az életet.
A csapat feje, Léto Blackhart kapitány kénytelen szembenézni a Vadon különös lényeivel, a Kék és a Sárga Birodalom csatáival, valamint a Lepel veszélyeivel. De közben a saját lelke is kockára kerül, ugyanis egy érzéketlen, hadifogoly nokturna, Zima is csatlakozik hozzájuk az ellenséges táborból.
Zima azt a feladatot kapja, hogy a küldetés sikere érdekében védje meg Xít és Blackhartot, akár az élete árán is. Vajon a kapitánnyal lehetnek ellenségekből szövetségesek?
Blackhart mennyire tudja titokban tartani sötét természetét, s mennyire tudja magát távol tartani a gyönyörű nokturnától? Célt ér-e a küldetés, mielőtt örökre bezárulna a Lepel?
A Lélekdoboz az énünk legsötétebb és legmélyebb bugyrairól, az emberségről, a szabad akaratról és az önfeláldozásról szól.
Aurora ismét egy különleges, új világot tár elénk a kötetben. Ezúttal egy olyan világba látogathatunk el, ahol három különböző császári birodalom él viaskodva egymás mellett, miközben a Lepel egyre több területet kebelez be, elpusztítva így mindent, ami korábban ott volt. Az így elvesztett területeket akarja az adott birodalom császára visszaszerezni más birodalmak kára lévén, ami sok-sok viszályhoz vezet.
Hépíng császár rábukkan Xí-re, egy nyolcéves kislányra, aki az egyetlen megoldást jelentheti a gondjaikra és a Lepel megszüntetésére, így ad mellé egy csapatot, hogy vigyék el őt a Világ Kerekéhez, hogy visszaállíthassa a rendet. Igen ám, de nem megszokott csapatot kap maga mellé, hanem bebörtönzött alakokból álló embereket. Blackhart lesz a vezető, akinek annyira sebzett a lelke, hogy az elején nem is nagyon érdekli, mi lesz majd. Illetve ott van még Zima is, aki egy nokturna, tehát érzelmekkel nem rendelkező "gép", aki csak teszi, amit parancsolnak neki és objektíven kielemezve a helyzetet hozza meg a döntéseit.
A történet eleje nekem nagyon nehezen indult be, nem tudtam, ki kicsoda, mi miért történik, így nehezen tudtam ráhangolódni, de utána azonnal magába szippantott az egész. Zima karaktere volt számomra a legérdekesebb, főleg az, ahogyan "szívet növesztett" magának, majd ahogy visszakapcsolt teljesen gépi üzemmódba. Mintha két külön ember lenne a két szerepkörben. Blackhart hozott jópár rossz döntést, de a végére ő is egészen összekapta magát és bár nehéz, de mégis jó utat választva próbálta megoldani a világ gondját.
Szóval összességében nekem nagyon tetszett, nagyon érdekes volt, kár, hogy nem lesz folytatása, mert szívesen olvastam volna még a szereplők további kalandjairól.
A kötetet Aurora Lewis Turner-nek köszönhetően recenziós példányként olvashattam!
Értékelésem: 9/10
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
