Prem Rawat: Halld a belső hangod - értékelés
Prem Rawat egy indiai születésű szerző, aki már egészen négy éves kora óta tart előadásokat és szónoklatokat a békéről. Az édesapja nagyon nagy hatással volt rá és folytatva az ő útját, a világot járva próbálja mindenki felé a béke és a szeretet fontosságát közvetíteni. Szeptember végén jelent meg hazánkban az első kötete a Kossuth kiadó gondozásában, ami a Halld a belső hangod címet viseli.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Modern világunk forgataga kimeríti és elbutítja az embereket, eltompítja érzékszerveiket. Prem Rawat könyvében megtanít minket lecsendesíteni a külső zajokat, elmondja, hogyan hallhatjuk meg saját szólamainkat, ismerhetjük fel a bennünk csengő béke dalát, a bölcsesség harmóniáit. Attól a perctől fogva, hogy belső békénk hangja megszólal bennünk, képesek leszünk ellenállni a külvilág pusztító hangorkánjának.
A Halld a belső hangod Prem Rawat élete munkájának kiteljesedése. A könyv pontról pontra vezet végig minket azon az úton, amelynek célja saját belső hangunk felfedezése. A szerző többek között javasolja, hogy olykor sétáljunk egyet a természetben, figyeljük annak rezdüléseit, vagy naponta vonuljunk félre néhány percre, amikor tisztán érezhetjük a mélyből feltörni vágyó hálaérzetet. Arra biztat, szomjazzunk a békére, hogy zsigereinkben valóban megérezzük azt. A kérdés egyszerű: Tudjuk-e egyáltalán, hol vagyunk éppen most, és pontosan mit akarunk megtapasztalni ebből a világból?
Amint megtanuljuk meghallani belső hangunkat, óriási meglepetésben lesz részünk: átélhetjük saját létezésünk csodáját. Életünk és egész életfelfogásunk abban a percben gyökeresen megváltozik.
A könyv rendkívül érdekes és megdöbbentően tanulságos történeteken keresztül kalauzolja el az olvasót egy ősi tudás útján saját belső hangjának megszólaltatásához.
A szerző nagyon sok tanulságos történetet, tapasztalatot és mesét mutat be a könyvében, amik mind magukban hordoznak valami mélyebb mondanivalót. Ezekkel próbálja az olvasók elé tárni azokat a fontos üzeneteket, amiket közvetíteni szeretne embertársai felé. Az egész kötetben a béke fontosságát hangsúlyozza, illetve azt, hogy hiába vesznek körbe minket zajos, stresszes, fárasztó dolgok, emberek, és hiába kezdünk belefáradni a szürke hétköznapokba, a belső békénk mindig ott van bennünk és mindig elérhető számunkra, csak jó mélyen magunkba kell néznünk.
Ebben a mai zajos, felgyorsult világban elég nehéz lelassulni, megállni és több időt tölteni önmagunkkal kettesben, pedig elengedhetetlen fontosságú néha, főleg egy-egy nehezebb életszakasz közben/után, hogy magunkba nézzünk és letisztázzuk a gondolatainkat, illetve feldolgozzuk a velünk történteket.
Prem arra tette fel az életét, hogy elérje a világbékét, ami állítása szerint elérhető, csak tenni kell érte, amiket kis lépésekben kell elkezdeni. Jómagam ezzel kapcsolatban kicsit szkeptikus vagyok, mert hiába vannak rengetegen, akik ugyanígy a békére és a nyugalomra törekednek, elég egy ember a társaságba, aki nem így látja, vagy nem tud felengedni és máris nem teljes a béke. Azonban az író azt mondja, hogy ennek ellenére ott van a kezünkben az irányítás, hogy mely dolgoknak hagyjuk, hogy nyomot hagyjanak az életünkben és mely dolgokat zárunk ki. Persze nem lehet mindig kizárni minden rosszat, de az a fontos, hogy a viharok közepette is ott legyen bennünk a béke, ami segít visszatalálni majd önmagunkhoz.
Számomra nagyon tanulságos és kellemes olvasmány volt. Több önismereti kötetet is olvastam már, amik mind-mind elgondolkodtattak és megmozgattak bennem valamit. Ez a kötet talán épp ezért volt egy picit kevésbé hangsúlyos, mert sok ilyen témáról szóló könyvet/cikket olvastam már, de a bennünk lévő béke fontosságának üzenete mély nyomot hagyott bennem.
A kötetet a Kossuth kiadó felkérésére, recenzióként olvashattam, amit ezúton is köszönök szépen!
Értékelésem: 8/10
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Idézetek:
Lao-ce ókori kínai filozófus a következőt mondta: „Remek intelligenciára vall, ha ismered a barátaidat, ám az igazi bölcsesség az, ha önmagadat ismered.”
♦♦♦
Ha tanácstalanok vagyunk, mitévők legyünk, egyáltalán tehetünk-e valamit: mindig jusson eszünkbe a lótuszvirág. Ez a növény akkor is pompázatos virágot hoz, ha koszos vizen ringatózik. Bármilyen mocskos vízbe lógnak is bele a gyökerei, szirmai mindig meseszépek. Tanulság: ne engedjük, hogy a gyötrő kihívások megtörjenek bennünket, és az adott körülmények személyes áradata kimossa belőlünk a létezés igazi örömét.
♦♦♦
Első lépésként töltsük ki a lyukakat: a gyűlölet, a keserűség, a zűrzavar, a sötétség és a háború lyukait. Töltsük ki őket szeretettel, boldogsággal, tisztánlátással, fénnyel és békével. Ezek mind-mind bennünk lakoznak.
♦♦♦
Felszabadító érzés volt rájönni, hogy semmi, de semmi sem szól egy életre, és mindig van lehetőség a választásra.
♦♦♦
Ahelyett, hogy folyton mindenkit beskatulyáznánk – vallási, faji, nemzeti hovatartozás vagy bármi egyéb alapján –, próbáljuk meg magunkat beleképzelni a másik bőrébe, és rájönni, hogy vajon mit érezhet. Az éhezéstől és fájdalomtól kezdve a nyomorúságig és a háború miatt érzett haragig próbáljunk meg empatikusan érezni azok iránt, akiknek alapvető szükségletei kielégítetlenek maradnak. Ha így cselekszünk, emberek maradunk.
