Jay McLean: Kick Push - Lebegés (Lebegés 1.) - értékelés
Barátnőm ajánlására vettem meg ezt a kötetet az egyik KMK-s raktárvásáron. Teljesen ismeretlenül, csupán barátnőm unszolására hallgatva álltam neki, bíztam benne, hogy nekem is nagyon tetszeni fog majd. A kötet nem új darab, már 2019-ben megjelent a KMK gondozásában, és ugyan viszonylag felkapott könyvről van szó, eddig valahogy elkerült engem, de most pótoltam ezt a "hiányosságot".
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
A deszkázásban van egy utánozhatatlan pillanat. Egyetlen másodpercig tart az egész. Ha jó vagy, kettőig. Ha nagyon jó, háromig. A pillanat, amikor a levegőben vagy, a deszka valahol alattad, körülötted pedig semmi más, csak a lendület szele. A lebegés.
Tizenhat éves énem úgy gondolta, ez a legjobb érzés a világon. Aztán tizenhét évesen született egy kisfiam. És onnantól minden pillanat utánozhatatlanná vált. Még az a fájdalmas pillanat is, amikor az anyja elhagyott minket.
Tizenhét éves. Egyedülálló. Apa.
Ez lett az életem. Mégis valahogy mindennap megtaláltam a lebegés érzését; vagy legalábbis elhitettem magammal. De hazudtam – magamnak és a környezetemnek is.
Mindaddig, amíg fel nem bukkant ő: kreol bőr, hollófekete haj, smaragdszínű szemek.
Tudod, mi a szívás abban, ha a levegőben vagy? Valahogy le is kell jönni onnan. Van, hogy sikerül a trükk és a deszkára érkezel. Aztán ellököd magad és gurulsz tovább. De van, hogy elbuksz. Méghozzá nagyot. Olyankor pedig nem könnyű felállni, leporolni magad és újrakezdeni. Különösen akkor, ha a smaragdszín szemű lány droggá vált az életedben, te pedig méreggé az övében.
Amikor kézbe vettem ezt a kötetet, akkor egy könnyed romantikus történetre számítottam, de ez a kötet sokkal mélyebb, nehezebb kérdésekkel foglalkozik. Nem szoktam könyvön meghatódni, de ebben a történetben nagyon sokszor éreztem mégis ezt, sok jelenetet megkönnyeztem.
https://www.instagram.com/p/Ci7WWfqIN56/?utm_source=ig_web_copy_link
A nyitójelenetben rögtön arról olvashatunk, hogy az akkor 16 éves Natalie bejelenti a vele egykorú barátjának, Joshua-nak, hogy gyereket vár tőle. A srác vállalja a felelősséget, még úgy is, hogy emiatt a családja kitagadja őt. Egy-két hónap múlva Natalie is feladja az anyasági kísérleteit és elszökik, így Joshua az utcára kerül Tommyval, a pár hónapos csecsemővel. A sors mégis úgy intézi, hogy egy idős hölgy az útjába kerüljön és felajánlja a segítségét neki, így odaköltözik hozzá a melléképületbe. Az ő unokája "kényszerpihenőre" kerül a nagymamához, ahol sikerül megismerkednie Becca-nak Joshuával és a fiával, Tommyval. Azt gondolhatná az ember, hogy innentől kezdve csak happy end lehet a történet, de nagyon sok fájdalom, küzdelem és nehézség rejtőzik a kötet lapjain. Olyan bonyodalmakkal kell megküzdeniük a fiataloknak, amik túlnőnek rajtuk, képtelenek kezelni, megoldani őket.
Pont amiatt érzem nagyon közelinek és meghatónak ezt a történetet, mert annyira életszerű ezekkel a megoldhatatlannak tűnő problémákkal, hogy az ember könnyen a főszereplők helyébe tudja képzelni magát. És hálát is tud adni érte az ember, hogy nincs ilyen nehéz helyzetben, mint amibe Joshua és Becca keverednek.
Az idei évem egyik legjobb olvasmánya lett ez a kötet, alig várom, hogy olvashassam a második és egyben befejező kötetét is a duológiának. Mindkettőnek nagyon tetszik a borítója, az első kötetnél feltűnik a képen egy gördeszka is, ami nagyon fontos szerepet tölt be a cselekményben.
Ha egy megható, szívet melengető történetre vágytok, akkor csak ajánlani tudom nektek ezt a kötetet, engem teljesen elvarázsolt!
Értékelésem: 10/10
Kedvcsináló idézetek:
– Van olyan áldozat, ami fontosabb valaminek a szereteténél. És van olyan szeretet, ami fontosabb bármilyen áldozatnál.
♦♦♦
Komolyan, hányszor képes az ember darabokra törni, mielőtt a darabjai olyan apróra zúzódnak, hogy már képtelenség újra összerakni?
♦♦♦
– Azt mondtad, hogy az élet olyan, mint a deszkázás. Csak próbáljam meg és rugaszkodjak el, lökjem el a deszkát a talajtól, aztán hagyjam, hadd menjen. És ha minden klappol, utána már csak gurulok.
