Császi Zsüliet: A múlt fogságában - értékelés
Ebben a bejegyzésben egy Smaragd kiadónál megjelent kötetről, mégpedig Császi Zsüliet: A múlt fogságában címet viselő romantikus regényről olvashatjátok a véleményemet.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
– De semmi sem örök, Áron.
– Kivéve a végtelen. És mi vagyunk a két párhuzamos egyenes. Azok pedig mindig találkoznak a végtelenben.
Ha Nelli és Áron útjai újra keresztezik egymást, egy biztos, ott kő kövön nem marad.
Nelli már három éve a Theatrum színésznője. Szereti ezt a zsongó világot, elbűvöli a csillogás és a szerepek, amikben megcsillogtathatja tehetségét. Az rántja ki a próbák és előadások körforgásából, hogy barátnője előáll az ötlettel, utazzanak Genovába pár napra, megmerítkezni az olasz életérzésben és megtapasztalni az olasz szerelmet. Nellit teljesen magával ragadja a dolce vita hangulat, melynek egykori szerelmével, Áronnal való találkozása vet véget.
Ez a történet akár egy romantikus-erotikus regény is lehetne, ha a múlt csupán kettejük heves érzelmeivel és az újra fellobbanó olthatatlan vágyakkal köszönne vissza. De a háttérben más erők is mesterkednek a lezáratlan múlt árnyai közt megbújva.
A kérdés csupán az, hogy ki Nelli és Áron ebben a veszélyes játékban.
A préda vagy a vadász?
A kötet két főszereplője Nelli és Áron, akik sok-sok bonyodalomba és huzavonába keverednek a cselekmény során. Azzal indít az első pár oldal, hogy Áron megelégelte az addigi életét és messzire költözik a fővárosból, hogy ott kezdjen új életet. Nelli nehezen találja meg a helyét a férfi nélkül, de egy idő után sikerül elengednie őt és új életet kezdenie. Legalábbis egészen addig, amíg újra és újra fel nem bukkan Áron az életében a legváratlanabb helyeken és módokon.
Nelli, hogy kipihenje a fáradalmait és elmenekülhessen egy kicsit a világ problémái elől, elkíséri a barátnőjét Genovába, ahová Kitti az akkori udvarlója miatt látogat el. Nelli maga sem gondolta volna, hogy pont ott fog belefutni ismét Áronba, akit ugyan megpróbál kerülni, de Kitti unszolására újra elkezd találkozgatni vele. Nekem nem lett szimpatikus Áron karaktere, kicsit önteltnek tűnt, illetve azt se értettem, hogy ha ilyen nagy szenvedéseknek volt képes kitenni Nellit, akkor utána miért kezdett el újra nyitni felé.
A történet több szálon fut, néha pár mellékszereplő szemszögéből is olvashatunk egy-két jelenetet, ami nekem inkább volt zavaró, mintsem hasznos, mert kicsit kizökkentett a történet fő menetéből. A leginkább viszont az zavart, hogy az írónő össze-vissza ugrált az időben, amit én nem éreztem, egy közös cél felé igyekvő fogásnak, inkább kész káosz lett tőle a fejemben, hogy akkor mikor és hol vannak éppen a szereplők. Néha egy évet, néha többet ugrottunk vissza a cselekményben, hogy aztán előreugorjunk megint pár évet, aztán megint vissza párat, szóval nem két síkon futott csak a cselekmény.
Korábban nem olvastam még az írónőtől, és csak utólag értesültem róla, hogy ez a kötet egy sorozat második része, amire magamtól nem jöttem volna rá, bár az elején éreztem egy kis hiányérzetet, mintha nem lettek volna kellőképpen bemutatva a karakterek, de ezt leszámítva teljes egészében érthető volt a kötet.
A könyvet recenziós példányként olvastam a Smaragd kiadónak köszönhetően, amiért ezúton is hálás vagyok!
Értékelésem: 7/10
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
