Sarah Pinborough: Ne higgy a szemének! - értékelés
Még 2017-ben jelent meg a XXI. század kiadónál a Ne higgy a szemének! című kötet, amit akkora siker övezett, hogy azóta többször is újra kellett nyomtatniuk, illetve a Netflix is sorozatot készített belőle.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Tisztelt Olvasó! A Ne higgy a szemének! a szerelem sötét oldaláról szól. Arról, hogy megpróbálunk rájönni: ki lehet a másik ember, a szenvedély, a szépség, a szavak mögött. Mert vajon melyikünk őszinte mindenben és mindig, mindenkihez? Főleg ahhoz, akit a legjobban szeret? – Sarah Pinborough
Ebben a könyvben semmi sem az, aminek látszik.
Louise, a fiatal titkárnő talán élete férfijával találkozik egy bárban, de a csók korainak bizonyul, különösen, miután hétfőn a munkahelyén megpillantja új főnökét, Davidet – aki persze nem más, mint a férfi a bárból. És naná, hogy felesége van.
Ami ezután történik, az minden, csak nem megjósolható. Hiába kombinál az olvasó, előbb-utóbb leesik neki, hogy ebben a szokványosnak látszó szerelmi háromszögben igazából semmi sem szokványos. És felesleges lenne arra intenünk, hogy inkább ne kedveljen meg egyetlen szereplőt sem – úgyis képtelen lesz ellenállni. Mígnem egy ponton, amikor a legjobban aggódik majd az illető sorsa miatt, ráébred: nem is őt kellett volna féltenie!
Sarah Pinborough regénye nem egy szerelmes történet, egy krimi és egy thriller szimpla keveréke.
Sokkal félelmetesebb annál. Mert Pinborough regénye elkísér. És nem hagy nyugodni.
Ne higgy ennek a könyvnek!
Ne higgy a szereplőknek!
Ne higgy saját magadnak se!
És történjen bármi, senkinek se áruld el a végét!
Sarah Pinborough az Egyesült Királyság egyik méltán népszerű, sokszoros díjnyertes romantikustörténet- és krimiírója, akinek neve az egész világon ismert. Ne higgy a szemének! című regényét 19 nyelvre fordítják le, s a magyar kiadást már hetekkel az angliai bemutató után kezükbe vehetik az olvasók.
Korábban volt már szerencsém látni a Netflix adaptációt, úgyhogy nem ért váratlanul a kötetben lezajló cselekmény, ahogy a fordulatok és csavarok sem, de ennek ellenére annyira beszippantott és vitt előre a lendület, hogy nagyon gyorsan a végére tudtam érni.
A nyitójelenetben Louise megismerkedik David-del egy bárban és egyből fellobban közöttük a kémia, de csak másnap, a munkahelyén szembesül azzal a ténnyel, hogy David lesz az új főnöke, aki mellett pszichiátriai asszisztensként fogja végezni a munkáját. Azonban akkor kezdődnek még csak az igazi bonyodalmak, amikor rájön Louise, hogy a férfinak felesége van.
Amikor a nő összeismerkedik a feleséggel, Adele-vel, próbálják mindketten titokban tartani, hogy közük van egymáshoz, de más és más okból kifolyólag. Adele nem teljesen az az ember, akinek mondja magát, de annyira jól átlát az embereken és annyira jól ki tudja következtetni, hogy egy adott helyzetre hogyan fognak reagálni, hogy minden elejtett mondatával egyre szorosabbá vonja a falat kettejük között, hogy a saját "igazságát" erőltesse Louise-ra úgy, hogy a nő közben nem is veszi észre, mit művel vele Adele.
David karakterét nagyon szerettem és egyben nagyon sajnáltam is. Nem mindennapi helyzetbe keveredett, egy mániákus mellett kellett élnie és még ő maga sem tudta igazából, hogy ki is Adele valójában. A történet vége sok nyitott kérdést hagyott bennem, hogy vajon hogyan fog folytatódni a szereplők élete, vajon lesz majd valaki, aki képes végleg meggátolni Adelet? Vagy meddig fognak még fajulni a dolgok? Szívesen olvasnék egy folytatást a történetről, de sajnos nem tartom valószínűnek, hogy az írónő ilyesmiben gondolkodik.
Értékelésem: 9/10
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Idézetek:
– A hazugság és az igazság csak nézőpont kérdése.
♦♦♦
Ez a valódi életem, még ha most nehezen igazodom is ki az útvesztőjében. Ez az az élet, amelyben meg kell találnom a békémet.
♦♦♦
Nem menekülhetünk állandóan […] Bármilyen problémáink is vannak, maradnunk kell, és szembe kell néznünk velük.
♦♦♦
Ha az ember megoszt valakivel egy titkot, az mindig nagyszerű érzés az adott pillanatban, csak aztán önmagában véve tehertétellé válik. Görcsbe rándul az ember gyomra attól, hogy valami kiszabadult, nem lehet visszaszívni, és most már valaki másnak hatalma van a jövőnk felett. Ezért gyűlöltem mindig is a titkokat. Lehetetlenség megőrizni őket.
