Horváth F. Dániel: Nászok és válások (dráma) - értékelés
Idén ősszel Horváth F. Dániel második kötete is napvilágot látott, ami ezúttal nem regény, hanem dráma műnemben játszódik. Kéfelvonásos szerelmi műként álmodta meg a szerző a cselekményt, ami a párkapcsolat nehéz oldalát hivatott bemutatni.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Horváth F. Dániel – molekuláris biológus végzettségű egykori kutató, A YouTuber szerelme kísérletező kedvű szerzője – irodalmi laboratóriumában ezúttal egy csehovi drámát keresztezett a latin-amerikai szappanoperák világával, s e furcsa hibridet korunk Magyarországának díszletei közé helyezte.
Van itt minden, mint a búcsúban: esküvő napján hoppon maradt vőlegény, faképnél hagyott, várandós menyasszony, megcsalás és titkos viszony, mindenre elszánt, féltékeny ex, lopott csókok, szenvedélyes vallomások, panaszos sóhajok – és könnyek, könnyek, könnyek…
A Nászok és válások képzeletbeli, ám nagyon is életszerű utazásra invitál a Szerelem tündérszép s egyszersmind kegyetlen birodalmába. Szókimondó, lendületes, provokatív darab, amelyben elmosódnak a határok ponyva és szépirodalom, közhelyek és bölcsességek, komédia és tragédia között.
Az első felvonásban megismerhetünk egy férfi és egy női karaktert is, akiket az esküvőjük előtt hagy ott a párjuk. Mindketten nagyon szerették a másik felet, így nagyon megszenvedték azt, hogy elhagyták őket. Egy véletlennek köszönhetően pont ugyanabba a bárba térnek be búfelejtés céljából és beszédbe elegyednek, mert felismerik egymásban a rokonlelket. Tekintve, hogy mindketten ugyanabban a cipőben járnak, tökéletes vigaszai egymásnak, de ezen túlmenően odáig jut az ő kettejük kapcsolata, hogy végül a közös esküvőjüket tervezgetik. Azonban ahogy ez az életben is lenni szokott: nem minden happy end, úgyhogy sajnos az ő történetük sem. A férfi egykori párja újra felbukkan a színen, hogy megnehezítse a jegyesek életét.
Tekintve, hogy dráma műnemben íródott, kimondottan a párbeszédekre fókuszál az írásmód, de a szerző nagyon jól megoldotta, hogy minden érzelem és minden cselekvés tökéletesen átjöjjön az olvasóhoz. Én mindkét felet nagyon sajnáltam, de a vége miatt a nőt egy picivel jobban, elvégre mégiscsak ő maradt egyedül immáron másodszorra is a mély fájdalmával.
Ha szereted a drámai cselekményű és nem feltétlen boldog befejezéseket, akkor csak ajánlani tudom a kötetet, rövid, pörgős és nagyon olvastatja magát, úgyhogy nagyon rövid időn belül a végére is lehet érni. (Bár aki a hosszabb terjedelmeket szereti jobban, az lehet, hogy olvasná még tovább is.)
Értékelésem: 10/10
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
