Koppány Tímea: Ködcsempész - értékelés
Tarja Kauppinen korábbi két kötetét olvasva (A nép igazsága, A rendszer ellensége) kíváncsian vártam, hogy következőnek milyen regényötlettel kápráztat el. A két korábbi műve szatíra témakörben tárta az olvasók elé a groteszk valóságot, az írónő valódi neve alatt megjelent könyvével, a Ködcsempésszel kapcsolatban azonban új vizekre evezett és egy dark fantasy világba kalauzol el minket.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Egy vérbeli gazfickó.
Egy elátkozott tartomány.
És egy tó, melyben a legenda szerint egy istennő lakik…
Hastur Mendalla, a sötételf rablógyilkos nem akar mást, csak lelépni végre Baar-Shagŷrból, erről az áldatlan, mocsaras tájról, amely semmi jót sem tartogat a számára. A lápvidéket övező mágikus ködfal azonban útját állja, és azt beszélik, a Köd nem válogat: aki megpróbál átkelni rajta, azt könyörtelenül elemészti. A Köddel még a szerzetesek sem mernek packázni, Hasturnak azonban nincs más választása…
Ez a sodró lendületű grimdark regény Ammerúnia egyik sötét szegletébe kalauzolja az olvasót, egy kemény, zúzós és ízig-vérig férfias kalandra egy dörzsölt gonosztevővel a főszerepben. Kisistenek, ximúrok, holdkőmosók, mokány amazonok és csalafinta széplányok kísérik hősünket veszedelmes útján egy ádáz és kegyetlen világban, hol az éj minden árnya ezernyi halált rejteget.
Biztos kézzel megírt, hangulatos és letehetetlen történet a dark fantasy rajongóinak!
A történet Ammerúnia világában játszódik, ami számomra teljesen ismeretlen fantasy világ volt eddig, de ez egy cseppet sem gátolt abban, hogy teljes egészében érthető és élvezhető legyen a kötet cselekménye számomra.
Hastur szemszögéből követhetjük végig az eseményeket, aki egy antihős személyiségjegyekkel megáldott sötételf. A történet elején elénk tárul ez a fantasy világ, ahol az elfeket egy titokzatos betegség öregíti meg, így a várost körbezárják egy mérgező Ködfallal, amibe senki nem teheti be a lábát úgy, hogy ne haljon fájdalmas halált. A falon belül van egy mérgező tó is, ami olyan mérgező gázokat bocsát ki, hogy aki hosszabb ideig a vízben tartózkodik, szörnyű kínok közepette leli halálát.
Úgy adódik Hastur kalandos élete, hogy a tolvajkodása során tetten érik, emiatt a tóba menekül, hogy elrejtőzzön és legnagyobb meglepetésére nem lesz semmi baja sem. Innentől kezdve a Tóúrnő kiválasztottjának tartja magát és sokkal kevésbé törődik a testi épségével. Egy újabb üldözés közepette arra a szükségszerű lépésre szánja el magát, hogy inkább a Ködbe veti magát, csak nehogy elkapják és megöljék az üldözői. Újabb csodaként a Ködben sem lesz semmi baja, innentől kezdve pedig semmi sem tartja vissza attól, hogy hátsó szándékok vezérelte ötletek fogalmazódjanak meg benne, többek között az, hogy embereket csaljon be hamis védelmet ígérő medálokkal a Ködbe, hogy aztán kifoszthassa és sorsára hagyhassa őket.
Annak ellenére, hogy Hastur ilyen kegyetlen és embertelen tettekre ragadtatta magát, valamilyen szinten sikerült megkedvelnem, de inkább a bátorsága és a tettre készsége miatt. Nagyon kalandos és fordulatos volt az egész cselekmény, ami hozta a korábban megszokott tekervényes és választékos szóhasználatot is, ami már az írónő védjegyévé vált.
A kötetet a szerző felkérésére olvastam recenzióként, amit ezúton is nagyon szépen köszönök neki!
Értékelésem: 10/10
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Idézetek:
Minél inkább rosszban sántikálsz, annál inkább úgy kell tűnjön, hogy tökéletesen ura vagy a helyzetnek.
♦♦♦
– Már azt hittem, azért jöttél, hogy megbánd a vétkeidet.
– Úgy festek?
– Nos, ha tudni akarod, éppenséggel úgy festesz, mint a lovam, miután felfalta és megemésztette egy hentesfa.♦♦♦
Hastur Mendallának azonban célja volt, életcélja. A következő tíz szívdobbanásra legalábbis. Ennél távolabbra ritkán tervezett.
