Sarah Hogle: Megérdemlitek egymást - értékelés
Augusztus végén jelent meg a Kossuth kiadónál Sarah Hogle: Megérdemlitek egymást című romantikus-humoros kötete, ami egyúttal az első magyar megjelenésű könyve is az írónőnek, habár már 5 könyvvel büszkélkedhet az anyanyelvén.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Amikor az ősellenséged történetesen egyben a vőlegényed is…
A „boldogan éltek, míg meg nem haltak” sokkal bonyolultabbá válik ebben az elvetemülten vicces, romantikus komédiában, ahol szerelmesekből ellenségek, majd valódi szerelmesek lesznek.
Naomi Westfieldnek tökéletes vőlegénye van: Nicholas Rose tartja neki az ajtókat, megjegyzi az éttermi rendeléseit, ráadásul olyan előkelő családból származik, amilyenbe bármelyik menyasszony szívesen bekerülne. Sohasem veszekednek, és éppen a három hónap múlva esedékes fényűző esküvőjükre készülnek. Naominak azonban rettenetesen és totálisan elege van a férfiból…
Naomi ki akar szállni, de van egy bökkenő: amelyik fél felbontja az eljegyzést, annak kell állnia a vissza nem térítendő esküvői költségeket. Amikor Naomi rájön, hogy Nicholas is csak színleli az elégedettséget, harcba szállnak egymással csínytevések, szabotázsok és teljes érzelmi hadviselés formájában.
Ám ahogy egyre közeleg a visszaszámlálás az esküvőig – ami vagy megvalósul, vagy nem –, Naomi azon kapja magát, hogy az elszántsága meginog. Mert most, hogy már nincs vesztenivalójuk, végre önmaguk lehetnek, és jól érzik magukat azzal, akire a legkevésbé számítanának: egymással.
Naomi vőlegénye a lehető legtökéletesebb választásnak tűnik, udvarias, kedves, gondoskodó, azonban a nőnek nagyon elege van már a férfiből és elhatározza, hogy megkeseríti az életét és eléri, hogy ne akarja őt feleségül venni. Egyszerűbb lenne persze, ha szimplán szakítana vele, de talán még mélyen él az emlékezetében az a férfi, akibe egykoron beleszeretett, de akitől ma a hideg is kirázza és szinte minden megnyilvánulása idegesíti. A legnagyobb bonyodalom okozója kettejük között az, hogy Nicholas nem áll ki Naomi mellett az édesanyjával szemben, aki folyamatosan lenézi a nőt és semmibe veszi a szavát.
Az esküvői előkészületek során csúcsosodnak ki a problémák, ugyanis az anyós a kezébe veszi az esküvő megszervezését és szinte semmi beleszólást nem hagy a jegyeseknek, mindent ő egymaga szervez meg, ami egy cseppet sem hasonlít arra az esküvőre, amit a pár önszántából választana. Naominál pedig hamar betelik a pohár és amellett, hogy a háta közepére se kívánja az esküvőt és a családi látogatásokat, egyre jobban elkezdi utálni a vőlegényét is.
Nicholas azonban átlát a menyasszonyán, érzi, hogy megváltozott közöttük a helyzet és ahelyett, hogy ő is agresszív vagy épp ellenséges viselkedést venne fel, eléri szép lassan, hogy újra beleszeressen a lány és persze megtanul kiállni a menyasszonya mellett is az anyjával szemben.
Nagyon jó kis példa arra ez a történet, hogy hogyan lehet egy romok között tartó, omladozó kapcsolatot megmenteni és újjáépíteni. Bár rögös úton vezet a szereplők útja a siker felé, ami ezúttal az, hogy újra boldogan élhessenek egymás mellett, mégis készek tenni a jobb jövő reményében a boldogságért és sikeresen el is egyengetik a megpróbáltatásokat.
A kötetet a Kossuth kiadónak köszönhetően olvashattam recenziós példányként, amit ezúton is köszönök szépen!
Értékelésem: 8/10
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Idézetek:
[…] anyám egyszer azt mondta, hogy nem szabad elárulni a férfiaknak a megoldhatatlan gondjainkat, mert akkor meg akarják majd oldani őket, és az, hogy nem tudják, katasztrófát idéz elő.
♦♦♦
Hát akkor ennyi volt. Le fog hajtani mindkettőnkkel a hídról. Voldemort és Harry Potter dilemmája ugrik be: „Nem élhet az egyik, míg él a másik.”
♦♦♦
A bőrkötésű könyvek gerince recseg az öregedő kezekben. Csendben ülni a pislákoló tűz előtt a lelki társsal, miközben esőcseppek peregnek az üvegen…
♦♦♦
Szóval taktikát fogok váltani, mert hülyeség azt tenni, amit eddig, és közben más eredményt várni.
♦♦♦
– Kettőnket nem bízom a véletlenre.
Halálosan komolyan beszél.
– Tényleg? Össze akarsz házasodni?
– Tényleg. Senki mást nem akarok gyötörni, csak téged.
