Devney Perry: Indigo Ridge (Az Eden család 1.) - értékelés
Egy újabb friss megjelenésű Kossuth kiadós kötetről hoztam nektek az ajánlómat, mégpedig Devney Perry: Indigo Ridge című romantikus krimijéről, ami egy csodaszép élfestett kiadásban látott napvilágot.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Winslow Covington az élet, a szabadság és a törvények híve. A Montana-beli Quincy új rendőrfőnökeként mindenáron bizonyítani szeretné a helyi közösségnek, hogy az állását nem nagyapja, a polgármester befolyásának köszönheti.
A nagypapája szerint csak egyetlen dolga van: jóban lenni a város alapítóival, az Eden családdal. De nem könnyíti meg a helyzetét, hogy egyéjszakás kalandja volt a legidősebb Eden fiúval. Mentségére szóljon, hogy nem is sejtette, hogy a jóképű és megnyerő idegen, aki elcsavarta a fejét a városban töltött legelső estén, Quincy első számú családjának tagja.
Óriási hiba volt a liezon Griffin Edennel, és próbál megfeledkezni róla. A férfi elviselhetetlen, öntelt és rendszeresen emlékezteti, hogy nem közülük való. Winslow próbálja elkerülni Griffint, de amikor holtan találnak egy nőt az Eden-birtokon, kénytelenek együttműködni.
A nyomok arra utalnak, hogy a tettes a város egyik lakója, és Griffin rájön, hogy nagyon alábecsülte Winslow-t. A gyönyörű és intelligens nő ellenállhatatlannak bizonyul. Számára. És a gyilkos számára is.
Winslow Covington elnyeri Quincy új rendőrfőnökének pozícióját, úgyhogy a kisvárosba költözik, de hamar világossá válik számára, hogy egyrészt a kollégái nem fogadják őt túl nagy szeretettel, amiért fiatal és nő, másrészt pedig hogy mindenki mindenkit ismer ebben a kis közösségben, úgyhogy duplán kirekesztve érezheti magát. Már a városba érkezése napján megismerkedik Griffinnel, akivel bele is bonyolódik egy egyéjszakás kalandba, mert mindketten azt hiszik a másikról, hogy csak átutazóban van a másikuk és soha többet nem látják majd egymást. Megdöbbenéssel tölti el őket, amikor rájönnek, hogy rosszul gondolták és folyton egymásba botlanak.
Ezzel a romantikus szállal párhuzamosan fut egy krimi szál is. Sok öngyilkosságot követtek el fiatal lányok a közeli Indigo Ridge hegyéről a mélybe ugorva, azonban Winslow-t nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy talán nem is öngyilkosságot követtek el, hanem valaki lelökte őket a szakadékba. Senki sem érti, miért nem hagyja annyiban a dolgot, de a nő vadászösztöne és megérzései lévén nyomozásba kezd. Számtalan zsákutcába fut, mégsem adja fel, hogy kiderítse, mi állhat a dolog mögött.
Egyszerre volt a kötet élettel teli és izgalmas. Griffin nagyon aranyos volt, ami bearanyozta a Winslow-val közös találkozójukat, a nyomozás része pedig pörgős és lendületes volt. Griffin nagybátyját nagyon sajnáltam, bármennyire is rá irányult a gyanú, én végig sejtettem, hogy nem ő lesz az elkövető. A betegsége viszont mély nyomot hagyott bennem, mert nagyon rendes, tisztességes és becsületes képet festett róla az írónő. A regény végén pedig kaphattunk egy kis utalást arra vonatkozóan, hogy a második rész kikről fog szólni, amit már most alig várok!
A kötetet a Kossuth kiadónak köszönhetően recenziós példányként olvashattam, amit ezúton is köszönök szépen!
A kötet élfestését megtekinthetitek az általam készített tiktok videóban: Unboxing videó
Értékelésem: 9/10
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Idézetek:
Mindig emlékeztetett rá, hogy a rossz idők egyszer véget érnek. Hogy be lehet gyógyítani a sebeket.
♦♦♦
Nem volt túl nehéz hamis mosolyt erőltetni az arcodra. Könnyű volt azt hazudni mindenkinek, hogy remekül vagy, holott minden szívdobbanás újabb fájdalmat jelentett.
♦♦♦
Azt mondta, reméli, hogy egy nap találok magamnak egy férfit, akivel tudok veszekedni. Aki akkor is szeretni fog, amikor legszívesebben megfojtana. Aki sosem hagyja abba a veszekedést, mert amit egymás iránt érzünk, megér néhány dühös szót.
♦♦♦
– Ne vedd magától értetődőnek az elmédet, Griffin. Vagy a szívedet. Mindkettő adomány. És ki tudja, hogy holnap működni fognak-e.
