Baráth Viktória: Egy év Provence-ban
Több Baráth Viktória értékelést is olvashattatok már a blogon, nagyon szeretem az írónő könyveit, úgyhogy elmondhatom, hogy szinte már az összes regényét olvastam. Az idei évi első olvasmányom is az ő kötetei közül került ki, mégpedig ezúttal az Egy év Provence-ban, ami még 2024-ben jelent meg az Álomgyár kiadónál.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
A fiatalon megözvegyült Lily szürke hétköznapjait éli. Valaha imádta a belvárosi forgatagot, a nyüzsgő életet és a fotózást, amely nemcsak a munkája volt, hanem a szenvedélye is. Mára ez azonban csak egy rég elfeledett élet foszlánya maradt… Nem szívesen tekint vissza a múltjára, így viszont képtelen feldolgozni a gyászát és a traumáit. Csupán egy galéria falán lógó kép emlékezteti arra, ki is volt ő valójában.
Egy nap azonban megtudja, elhunyt férje ráhagyott egy birtokot Saint-Rémy-de-Provence mellett. Lily minden porcikájával tiltakozik az ellen, hogy oda utazzon. Nem akarja megtartani a házat és a földet. Azonban amikor kiderül, más is igényt tart rá, rádöbben, nem hagyhatja elveszni múltja utolsó darabkáit. Étienne, a fiatal szakács személyében ellenfelére akad, akivel – ha tetszik, ha nem – együtt kell dolgoznia, hogy megmentsék a birtokot.
Mindketten épp elég terhet cipelnek a vállukon ahhoz, hogy egy idő után rájöjjenek, annyira nem is különböznek egymástól, mint azt elsőre gondolták…
Lily nagyon nehezen vészelte át, hogy csupán pár év együttélés után el kellett veszíteni a férjét, aki a mindenét jelentette. Nagyon szoros kötelék alakult ki közöttük, úgyhogy évek múltán sem találta meg a helyét a világban nélküle. Egy nap azonban levelet kapott, amiben az állt, hogy megörökölt egy mesebeli kis birtokot Franciaországban, így oda utazik a lány, hogy elintézze az ügyeket. Az ügyvéd azonban szembesítette vele, hogy jogilag vitás az öröklés ügye, mert Étienne is igényt tart a birtokra.
A lány eleinte csak nyűgnek tekintette a birtokot, úgyhogy még arra is hajlandó lett volna, hogy lemondjon róla, de ahogy körbejárja a csendes kis házat és feltérképezi az egész birtokot, egyből beleszeret. Így már nem válna meg tőle olyan könnyen, illetve úgy érzi, hogy talán ez az utolsó kapocs maradt már csak a férje után, így érzelmileg is elkezd ragaszkodni hozzá.
Étienne azonban újabb rossz hírrel rukkol elő: a birtok annyira eladósodott, hogy félő, hogy el kell adniuk, hogy a banki kölcsönöket törleszthessék a pénzből. Lily nem adja fel könnyen, előáll egy tervvel, hogy hogyan virágoztathatnák fel a birtokot, hogyan szerezhetnének szállóvendégeket, és a terv gyakorlati részéből is kész kivenni a részét, a felújítási folyamatokat nem csak felügyeli, de ő maga is beáll dolgozni, festeni, vagy bármi mást csinálni, ami épp szükséges. Bár a kezdetekben eléggé ellenségesek egymással Étienne-nel, a munka során viszont sikerül jobban megismerniük egymást és elkezd valami több is kialakulni közöttük.
Kellemes olvasmány volt számomra, de valami plusz hiányzott ahhoz, hogy igazán kedvencemmé váljon a kötet. Kicsit több érzelmet és romantikát is el tudtam volna viselni, de így is szuper egyszer olvasós élményt adott.
Értékelésem: 9/10
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
