Ludányi Bettina: Kettőnk bűne (Függőség 2.) - értékelés
Még augusztusban olvashattátok a blogon a Függőség sorozat első részéről, a Kettőnk titkáról készített ajánlómat. Most végre a folytatását, a Kettőnk bűnét is el tudtam olvasni, úgyhogy hoztam is nektek egy kis összegzést a véleményemről.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Elég erős az emberi akarat, hogy megmentsen a tébolytól?
Niki Varela élete káoszba fordul, amikor rájön, mi a lakásában zajló különös jelenségek valódi oka. Eljön az a pont, amikor a tagadás már nem működik, és szembe kell néznie a sötét árnyakkal. Mindezt úgy, hogy már senkiben sem bízhat maga körül. Túlságosan elfajultak a dolgok.
Alexios Hallas pszichológus még mindig nem tudott megbirkózni a történtekkel. Mire rájön a borosüvegek mögött húzódó rejtélyre, már túl késő lesz. Nem tehet semmit – sem az ártatlanokért, sem Nikiért. Mindketten megtapasztalják, mennyire törékenyek az emberi kapcsolatok, és olykor éppen az fordul ellenünk, akiben a leginkább megbíztunk…
Hogyan birkózik meg Niki az őt ért traumával? Vajon Alex képes lesz helyesen dönteni, amikor alkalma nyílik rá, vagy inkább utat enged a sötétségnek? Hogyan alakul egy függő sorsa, aki majdnem az életével fizetett egy barátságért?
A Kettőnk titka folytatásával újra lélektani vizekre evezünk. A sorok között megelevenedő pszichológiai thriller méltó lezárása Ludányi Bettina Függőség-sorozatának.
Nekem az első részhez viszonyítva sokkal jobban tetszett a második rész, izgalmasabb és pörgősebb lett. Az első részben nagy hangsúlyt fordított az írónő az alkoholizmus bemutatására és az alkoholisták gyűléseinek leírására, ami ugyan sok elméleti hátteret hozzátett a cselekményhez, de ezek nem voltak pörgős részek. Ebben a második részben több olyan jelenet volt, amiben Niki próbált ráijeszteni Corinnára és ezáltal együtt tud az olvasó izgulni vele, hogy vajon mik fognak még történni, honnan és mikor bukkan fel az újabb "veszély". Úgy éreztem, hogy ebben a részben nagyobb hangsúlyt kap a thriller szál.
https://www.instagram.com/p/CmhMgKlIfzg/?utm_source=ig_web_copy_link
A kötet középpontjában a Niki elméjét uraló pszichés betegség áll, amit az orvosok szerint az alkohol töménytelen mennyiségű fogyasztásával aktivált a szervezetében, és ami miatt sok gonosz dolgot elkövet a nő. Ennek ellenére csak sajnálni tudtam szegényt, mert nem direkt csinálta ezeket a csúnya dolgokat és szerencsére orvosi segítséget is kapott több-kevesebb sikerrel. Sajnáltam, hogy a befejezés nem teljesen úgy alakult, mint amire számítottam. Nem lett egy happy end story, mély fájdalmakkal és búcsúzásokkal zárult a kötet.
Értékelésem: 9/10
Kedvcsináló idézetek:
– Ha jól értelmezem az esetet a szomszédja vallomása alapján, a nyakába akarja varrni a közelmúltban történt gyilkosságokat. Ma reggel is találtak egy lányt.
– Tessék? – El kell tartanom a fülemtől a telefont, olyan hangosan üvölt bele. Aki vitatja, hogy van veszélyesebb lény egy dühös nőnél, az valószínűleg őrült. – Megeszem reggelire ezt a férfit, esküszöm. Összeszedem a cuccomat, és megyek. Ott találkozunk.♦♦♦
– Arcon vágtál egy rendőrt? – szakít félbe Alex.-
– Véletlen volt! – csattanok fel.
– Hogy lehet véletlenül lecsapni valakit? – kérdezi Alex az arcán hitetelenkedés.
– Bár, ha azt nézzük, engem is fejbe dobtál egy sörösdobozzal.
A szemem szikrákat szór, amikor rápillantok.
– Az is véletlen volt – mondom lassan, tagoltan.♦♦♦
Rengetegen lemondtak rólam. Nem mondom, hogy nem tettem érte, de valahol szarul esett. Nehéz eset vagyok, igen, és akkor mi van? Akkor már nem érdemlem meg, hogy valaki harcoljon értem? Valójában Niki sem harcolt. Egyszerűen csak… mellettem maradt.
♦♦♦
Az, hogy Corinna életben maradt, a pofátlanság netovábbja. Érzem, ahogy a kezem ökölbe szorul, a düh pedig úgy kúszik fölfelé a gyomromból, mint a sav. Végigmarja a nyelőcsövemet és teljesen eszemet veszi. Nincs semmi, ami őrültté tud tenni, csak a düh. És ez a Corinna nem egyszerűen felbosszantott… Őrjöngeni, törni-zúzni és gyilkolni tudnék a gondolattól, hogy lelkesen sétálgat a városban, miközben halottnak kellene lennie.
