Devney Perry: Juniper Hill (Az Eden család 2.)
Még 2023 őszén került ki a blogra a bejegyzésem Devney Perry: Indigo Ridge című sorozatindító kötetéről, ami a romantikus főszál mellett krimi elemeket is felsorakoztatott a kisvárosban történt gyilkosságok és a főszereplő rendőr munkája lévén. Az alábbi bejegyzésben ennek a folytatásáról, a Juniper Hillről olvashatjátok a véleményemet.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Memphis Ward élete ötödik legrosszabb napján érkezik meg a montanai Quincybe. Sürgősen szüksége lenne egy frissítő zuhanyra. Némi harapnivalóra. És egy kis józan észre. Mert egy újszülött gyerekkel átköltözni az ország másik végébe a legnagyobb őrültség, amit valaha is tett.
De talán némi őrültségre van szüksége ahhoz, hogy jobb életet teremtsen magának. Ha a fia érdekében maga mögött kell hagynia a múltját, 1800 kilométert kell utaznia, és új városba költöznie, ám legyen. Még akkor is, ha le kell mondania korábbi fényűző életéről. Még akkor is, ha takarítóként kell dolgoznia a The Eloise Innben, és egy garázs feletti garzonban kell laknia.
Aznap, élete ötödik legrosszabb napján találkozik a legjóképűbb férfival, akit valaha is látott. Knox Eden a megtestesült gyönyörű és bűnös álom. Borostás arcú, tetovált karú, nyers és tüzes férfi, olyasvalaki, akivel sosem volt még dolga…, és soha nem is lesz. Mert élete legrosszabb napján Memphis megtanulta, hogy a jó élet érdekében le kell mondania a saját álmairól. És egy Knox Edenhez hasonló férfi mindig csak álom marad…
A sorozat az Eden család testvéreit követi nyomon, ahogy révbe érnek és megtalálják a boldogságukat a szeretett társuk mellett, de akárcsak az első részben, a Juniper Hillben is bőven vannak izgalmas és nem várt fordulatok. Ezúttal Knox Eden életébe enged bepillantást a kötet, aki annyira megégette magát a múltban, hogy visszahúzódó, zárkózott és mogorva férfi vált belőle, aki leginkább a konyhában érzi jól magát, ahol a különlegesebbnél különlegesebb ételeket elkészítve igyekszik kielégíteni a vendégei igényeit.
A testvérének "köszönhetően" beköltözik Knox melléképületébe Memphis, aki egy kis bőröndnyi cuccal és egy síró kisbabával állít be hozzájuk. Annyi kérdés fogalmazódik meg Knox fejében a nő miatt, hogy egykettőre azon veszi észre magát, hogy bármennyire is igyekezett, mégis felkeltette az érdeklődését. Memphis-nek láthatóan segítségre és gondoskodásra volt szüksége, bár Knox maga sem tudta, hogy mi vagy ki az, ami elől egy világ végi kisvárosba "menekült" a nő.
Alapesetben nagyon szeretem az enemies to lovers történeteket és ennek a kötetnek az eleje is valami ilyesmivel kezdődött, de valahogy számomra nem sikerült elcsípni a megfelelő dinamikát kettejük között, úgyhogy bár velük együtt izgultam és örültem, amikor sikerült megoldaniuk minden gondot a könyv végére, mégsem tudtam teljes egészében beleélni magamat a történetbe. Az első rész egy kicsivel jobban tetszett, márcsak azért is, mert ott rendőr főszereplővel volt dolgunk, így több volt az izgalom is. Kíváncsian várom, hogy a következő rész mit tartogat majd számomra.
Értékelésem: 9/10
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Kedvcsináló idézetek:
– Nem tudom, mert semmi közöm hozzá. Ha Memphis beszélni akar róla, majd megteszi – jelentette ki Eloise, majd összeszűkült a szeme. – Miért kérdezed? Többnyire én vagyok a kíváncsibb. Nem te.
– Az én házamban él.
– Attól félsz, hogy leszúr álmodban? – heccelt Eloise, és ellopott még egy darab paradicsomot.♦♦♦
Sosem kell megtudnia, hogy milyen közel álltam a teljes összeomláshoz. Sosem kell megtudnia, hogy milyen pokolian nehéz anyànak lenni. Csak azt kell tudnia, hogy szeretem őt.
