Debbie Macomber: Csengőszó - értékelés
Ebben a bejegyzésben egy General Press kiadónál megjelent karácsonyi romantikus kötetről, mégpedig Debbie Macomber: Csengőszó című regényéről olvashatjátok a véleményemet.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
A szerelem még a leggondosabban szőtt terveket is szétzilálhatja.
Everly életében a munkáján kívül semminek – és senkinek – nem jut hely. Az üzlettársa is érzi, hogy a nő egyre feszültebb, ezért elküldi szabadságra… egész decemberre! Everly már a gondolattól is kétségbeesik: mi lesz a céggel, ha egy hónapig nem dolgozik?
Ráadásul az asszisztense bosszúból a vágyott tengerparti luxusnyaralás helyett egy amazonasi hajós kirándulást foglal le neki. Két hét az esőerdőben – internet nélkül. Az út során Everly gyönyörű tájakon járhat, mégsem emiatt lesz felejthetetlen számára a karácsonyi üdülés, hanem a hajó jóképű túravezetőjének, Ashernek a kedves társasága miatt. És ahogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Everly rájön: át kell értékelnie, mi fontos – és mi nem – az életben…
De vajon vállalják-e a szerelemmel járó kockázatot, vagy visszatérnek a gondosan eltervezett életükhöz?
A kötet egyik főszereplője Everly, aki annyira munkamániás, hogy még karácsonykor sem megy haza meglátogatni a családját, inkább ehelyett is az irodában tölti az idejét és próbálja előrébb vinni a társtulajdonosával indított start up vállalkozását, ami mára már nagyon felkapott lett. Észre sem veszi, hogy milyen mélyen elszakította már magát mindenkitől, és hogy ez mennyire rossz hatással van rá egészen addig, amíg a társa kényszerpihenőre nem küldi. Az asszisztense, aki rühelli a nőt, kiszúrásként egy amazonasi két hetes hajóutat foglal le neki, mert tudja, hogy ez mennyire távol áll tőle és nem is tévedett nagyot.
Everly nagyon sok kalandba keveredett az út során: piranhákkal teli folyóba esett, eltévedt az esőerdőben, ahol találkozhatott igazi benszülöttekkel is, illetve megcsípte egy szúnyog is, amitől nagyon beteg lett, de mindezek ellenére a végére egész jól belerázódott és rájött arra, hogy nagy szüksége volt erre a komfortzónáján kívüli útra.
Ebben a nagy rádöbbenésben nagy segítségére volt a hajó biológusa, Asher, aki annyira rajong a természetért és az állatokért, hogy képes felnyitni a nő szemét, hogy lássa meg a maga körül lévő sok-sok csodát. Eleinte kétkedve fogadja a férfi mondandóját, de hamar rájön arra, hogy Asher-nek igaza volt és igenis rengeteg felfedeznivaló van a világban és nem pocsékolhatja el az életét egy irodában ülve a négy fal között.
A borítót elnézve én egy erősen karácsonyi hangulatú történetre számítottam, de ezzel szemben egy teljesen másik sztorit kaptam. Ennek ellenére egyből beszippantott és jó volt együtt csónakázni a társasággal, de a karácsonyi hangulat csak a kötet végén kap szerepet egy pár jelenet erejéig, úgyhogy szerintem ez a borító nem igazán passzol a cselekményhez. A romantikus hangulatot viszont nagyon jól megteremtette, a szereplők is nagyon szerethetőek voltak, szóval örülök neki, hogy olvashattam.
Értékelésem: 9/10
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Idézetek:
Az a sok buta romantikus könyv tehet erről, amit olvasni szoktam. Biztosan ez a gond.
– Ezt hogy érted?
– Ezt hogy értem? – ismételte meg Everly. – Elhitették velem, hogy létezik happy end. De most a valóságban vagyunk. Úgyhogy légy szíves, bocsáss meg nekem, hogy ostoba voltam, és többet akartam! Már látom, hogy nem tudsz nekem többet adni. Ezt nagyon sajnálom, mert én igen. Én a szívemet adtam volna oda neked.♦♦♦
– Biztos vagy benne, hogy ott akarod hagyni a hajótársaságot, Asher?
Everlynek nem tetszett, hogy a férfi feladja azt, amit a legjobban szeret.
– Nem tartom áldozatnak, ha ez azt jelenti, hogy veled lehetek – válaszolta Asher, majd újra a karjába zárta, és megcsókolta.
