Liane Moriarty: Hatalmas kis hazugságok - értékelés
Ebben a bejegyzésben egy Alexandra kiadós 2017-es megjelenésű kötetről olvashatjátok a véleményemet, ami nem más, mint Lioane Moriarty: Hatalmas kis hazusgágok c. romantikus krimi kötete egy jó adag verbális és nonverbális erőszakkal megtűzdelt egyveleggel.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Egy iskola valahol Ausztráliában, ahová a szépek és gazdagok hordják a gyerekeiket. A felső középosztály paradicsoma ez, ahol a látszat az úr, ahol azonban a csillogó külsőségek mögött sötét titkok rejlenek…
A történet másik oldalán pedig az ártatlan gyermekek állnak, akik tisztaságukban és naivitásukban szándéktalanul is visszatükrözik szüleik világát, mindazt, amit azok elrejteni igyekeznek.
Vajon a zaklatónak a gyermeke is zaklatóvá válik? Vajon az önző kivagyiság gátjai átszakíthatóak? Vajon van esély az őszinte barátságra, érzelemteli emberi kapcsolatokra a felszínes magamutogatás mögött?
Már rögtön a történések kezdetén megvádolják az egyik kisfiút, Ziggyt azzal, hogy az iskolai előkészítőn fojtogatta az egyik kislányt és innentől kezdve egyre inkább kezdtek elfajulni a dolgok. Petíciót indítottak, hogy kizárják az iskolából Ziggyt, holott ő váltig állította, hogy nem csinált semmi rosszat. Az anyukája hitt neki, így végig kitartott a kisfia mellett, de a lelke mélyén benne volt egy kis félelem is, hogy mi van akkor, ha mégiscsak a fia volt az elkövető?
A történések nagyon megosztották a többi szülőt, voltak, akik Jane, Ziggy anyukája mellett álltak ki, és voltak olyanok is szép számmal, akik a saját gyerekeiket féltették Ziggytől, mintha máris bebizonyítást nyert volna, hogy valóban ő követte el a fojtogatást. Ez a kettősség és széthúzás nagyon jól bemutatja szerintem minden helyzetre vonatkozóan az emberek reakcióját az egyes konfliktusokra. Attól függően, hogy ki miket élt át korábban vagy mi az, amire asszociálni tud, meghatározza azt, hogy hogyan áll az esethez. Természetes, hogy féltették a saját gyermekeiket, melyik szülő ne lenne ezzel így, de bizonyítékok nélkül megvádolni egy kisgyermeket azért elég nagy felelőtlenség. Bár ez esetben nehéz dolguk lehetett az igazság kapcsán a szülőknek, ugyanis maga a kislány volt az, aki Ziggyt nevezte meg támadójaként, de csak azért, mert félt a következményektől, hogy mi történne akkor, ha a valódi támadójára hívná fel a figyelmet.
Nagyon nagy titkok lapulnak a mélyben, a látszat mögött, amikről a cselekmény során lekerül a lepel és a kötet végén minden értelmet nyer. A cselekmény sok szálon fut, úgyhogy az elején még csak próbáltam összerakni fejben, hogy ki kivel van, ki kinek a férje, felesége, gyereke, hogy a velük történt dolgokat is a helyére tudjam tenni. A történet nagyon szövevényesen épül fel, nagyon oda kell figyelni olvasás közben, hogy minden egyes mozzanatot nyomon tudjunk követni és minden egyes kapcsolódási pont érthető legyen. Az én ízlésemnek kicsit lassan csordogáltak az események, úgyhogy emiatt nem tudott teljes egészében beszippantani, nem volt eléggé pörgős.
Még 2020 tavaszán az egyik barátnőm ajánlására néztem meg a könyvből készített HBO adaptációt, ami akkor annyira beszippantott, hogy egyből be is szereztem a kötetet, de ezidáig még csak a polcomon várakozott. Egy molyos kihívás miatt vettem végül elő, hogy végre elolvassam és így két és fél év távlatából meg kellett állapítsam, hogy szinte semmire sem emlékszem már a sorozatból, úgyhogy muszáj lesz majd újranéznem.
Értékelésem: 8/10
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Idézetek:
Azt mondják, el kell engedni a haragot. Nem is tudom, én egészen megszerettem az enyémet. Úgy nevelgetem, mint egy kis háziállatot…
♦♦♦
– Minden azért van, mert egy nő önbecsülésének alapja a kinézete – magyarázta Jane. – Csakis azért. Mert a szépség megszállottjai vagyunk, mert olyan világban élünk, ahol minden nőnek az az életcélja, hogy vonzóvá tegye magát a férfiak szemében.
♦♦♦
A gyerekek már csak ilyenek. Megérzik, ha vitás vagy érzékeny pontra tapintanak, azután csak azt erőltetik, mintha parányi kis ügyészek lennének.
♦♦♦
– Nem kell drámázni Abigail – folytatta Ed. – Csak szépen higgadjunk le.
Madeline arra gondolt: kösz szépen, drágám, mert ez mindig beválik, ha azt mondod egy nőnek, hogy higgadjon le.
