Erin Sterling: Csiribú, szerelem! (Ex Hex 1.) - ajánló
Erin Sterling: Ex Hex - Csiribú, szerelem! c. kötetét már nagyon régóta vártam, hogy végre megjelenjen és olvashassam, így szinte azonnal el is kezdtem, amint megérkezett hozzám.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Kilenc évvel ezelőtt Vivienne Jones úgy gyógyította összetört szívét, mint bármely fiatal boszorkány: vodka, sírós zene, habfürdő… és átok a szörnyű exbarátra. Vivi persze tudta, hogy nem lenne szabad erre használnia a varázserejét, de egy „gyümölcsös széna” illatgyertya igazán nem okozhat nagyobb galibát, mint hogy a pasi frizurája egy-két napig nem engedelmeskedik a fésűnek…
Egészen addig így gondolta, amíg Rhys Penhallow, a város őseinek szívtipró leszármazottja visszatér a Georgia állambeli Graves Glenbe, és jóképűbb, mint valaha.
A látogatás, amelynek célja a város felrázása és a helyi őszi fesztiválon való szereplés, totális katasztrófába torkollik. Rhyst egyik csapás sújtja a másik után, és Vivi rádöbben, hogy az aprócska szerelmi átok mégsem volt olyan ártalmatlan.
Graves Glent hirtelen megtámadják gyilkos hajlamú felhúzható játékok, egy feldühödött szellem és egy beszélő macska, akinek érdekes mondanivalója van számukra. Vivinek és Rhysnek figyelmen kívül kell hagynia a köztük lévő kémiát, hogy együtt dolgozhassanak a város megmentésén, és megtalálják a módját, hogy megtörjék a szakítási átkot, mielőtt túl késő lenne.
Boszorkányság, halloween, fantasy, átok, szerelem és egy macska - címszavakban így tudnám jellemezni a kötetet, ami számomra már önmagában is elegendő volt arra, hogy alig várjam a kötet olvasását. Nagy Harry Potter fanként a hozzá hasonló boszis történeteket is mindig nagy rajongással várom és ez az Ex Hex című kötet annyira káprázatos borítót és élfestést kapott, hogy teljesen lenyűgözött már a külsejével is.
Belelapozva a kötet elejébe megállapítottam, hogy igen, ez nekem való kötet lesz! A nyitójelenetben kapunk egy jó kis halloweeni hangulatot, plusz hozzá egy összetört szívet Vivi szemszögéből, akit épp előtte dobott ki Rhys, akivel bár csak három hónapig voltak együtt, annyira mélyen belehabarodott, hogy úgy érezte, a világ is megszűnik körülötte, ha nem lehet a sráccal. Az unokatesója, Gwyn felveti, hogy "játékból" átkozzák meg, ők sem gondolták volna, hogy ezzel milyen galibákat indítanak el kilenc évvel később. Persze boszikként gondolhatták volna, hogy még viccből sem jó ötlet megátkozni valakit, de nem tartottak rendes rituálét, csak a fájdalmat akarták enyhíteni, így nem gondoltak bele abba, hogy tényleg átkor vetnek a srácra.
Kilenc évvel később, halloweenre visszaérkezik a városban Rhys, hogy az ott lévő erőket újra feltöltse varázslattal, azonban amint beérkezik a város határába, elkezdenek furcsábbnál furcsább dolgok történni vele. Hamar kiderül, hogy Vivi átka áll a dolog mögött, és hogy "szerencsére" csak a város határain belül érvényes az átok. Az ártás ellenszerének felkutatására összefog Vivi és Rhys, a kutatómunka során pedig újra egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
A történetet egy gonosz szellem teszi még izgalmasabbá és borzongatóbbá, az pedig tovább fokozza az izgalmat, amikor a végkifejlet előtt pont ez a szellem hívja fel a figyelmüket arra, hogy valami sokkal nagyobb dolog áll az átok mögött.
Ha ti is szeretitek a boszis romkomokat jó sok halloweeni ihletésű kellékkel megfűszerezve, akkor tegyetek vele egy próbát, engem teljesen elvarázsolt! ♥
A kötetet a Kossuth kiadónak köszönhetően recenzióként olvashattam, amit ezúton is nagyon szépen köszönök!
Értékelésem: 10/10
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Idézetek:
– Ő tudja, hogy te boszorkány vagy? – kérdezte Vivi, míg Gwyn bekapott egy áfonyát.
– Dehogy. Ez olyasmi, amit csak a negyedik randin osztok meg.
– Sosincs negyedik randid, drágám – válaszolta Elaine, a gyertyáit rendezgetve az asztalon.
– Pontosan – kacsintott rá Gwyn.♦♦♦
A fejét visszaejtette a földre, nézte az eget, és várta a pillanatot, amikor Vivienne rádöbben, kit ütött el majdnem, és visszaszáll a kocsijába, hogy befejezze, amit elkezdett.
♦♦♦
– Szívesen mondanám, hogy sajnálom, amiért kis híján megöltelek, de mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz, úgyhogy hagyom, hogy szépen hazamenj.
♦♦♦
– Az ilyesmit nem lehet jól időzíteni. Rátalálni az igazira? Megtörténik, amikor megtörténik. Legalábbis ezt mondják.
