Julia Quinn: És boldogan éltek (Bridgerton család 9.) - értékelés
Nagyon szerettem olvasni a Bridgerton sorozatot, úgyhogy nagyon örültem neki, amikor molyon felfedeztem, hogy az írónő írt mindegyik kötethez egy bónusz epilógust, ami az És boldogan éltek c. könyvben láttak napvilágot, és ami által egy kicsit tovább időzhetünk a Bridgerton testvérek körében.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy történelmi romantikus regényeket jegyző írónő, aki megalkotott egy családot… Illetve nem csak egy családot. Nyolc testvért, számos sógort, sógornőt, vőt, menyet, fiút, lányt, unokahúgokat, unokanővéreket, unokaöcsöket, unokabátyokat (nem is szólva egy túlsúlyos corgi kutyáról), plusz egy ellenállhatatlan matriarchát, aki mindannyiukkal felér… Ők a Bridgerton család: nem is család, inkább elemi erő. Az olvasók nyolc könyvön át nevettek, sírtak, szerették őket. De többet akartak. Ezért az olvasók azt kérdezték a szerzőtől: Mi történt azután? Simon elolvassa apja leveleit? Francescának és Michaelnek végre lesz gyermeke? Ki nyeri a Pall Mall-visszavágót? A „Vége" tényleg a történet végét jelenti? Ebben a kötetben Julia Quinn nyolc érdekes, mulatságos, szívmelengető „második epilógust" írt, és egy bónusz történetet nem másról, mint magáról a bölcs és szellemes matriarcháról, Violet Bridgertonról. Ismerjék meg újra a Bridgerton család tagjait… Mi történt velük?
Összesen 9 "második epilógus" szerepel a kötetben, mindegyik testvérhez egy-egy fejezet, plusz Violet is kapott benne egy részt. A 8 részes sorozat olvasása során majdnem az összes testvért sikerült nagyon megkedvelnem, kivéve a két legkisebbet, akik folyton marták egymást. Vannak a kötetben olyan fejezetek, amik kimondottan ott folytatódnak, ahol az eredeti történetek lezáródtak, de vannak olyanok is, amik az egyik mellékszereplő életét hivatottak jobban bemutatni és boldog befejezést adni nekik.
A kiegészítő részből többek között azt is megtudhatjuk, hogy mi állt a herceg édesapjának leveleiben, milyen társat talált maga mellé Posy, mi lett Éloise nevelt gyermekeinek a sorsa, és hogyan végződött Francesca gyermek utáni vágya. Sok-sok olyan kérdésre választ kaphatunk, amik megfogalmazódhattak bennünk a sorozat olvasása során, de nem tért ki rá az írónő.
Julia Quinn előszavából azt is megtudhatjuk, hogy azért írta meg ezt a kötetet, mert nagyon sok nyitva maradt kérdéssel kapcsolatban felkeresték őt és így szeretett volna mindenkinek kedvezni, hogy egy összefoglaló kötetben zárja le a megválaszolatlan részeket.
Értékelésem: 9/10
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Idézetek:
– Eloise – szólt Penelope, kissé pihegve az erőfeszítéstől, ahogy megpróbálta lerázni Hyacinthot.
– Penelope! – De Eloise hangjában furcsa, kíváncsi gyanakvás volt, amitől Penelope egyáltalán nem lepődött meg, Eloise nem ostoba, és pontosan tudta, hogy fivére nem az az ember, aki csak úgy kedves mosollyal néz rá.
– Eloise – szólt Hyacinth, ám Penelope ennek a megszólításnak okát és célját nem értette.
– Hyacinth.
Penelope ekkor célzatosan férjére nézett.
– Colin.
A megszólított ifjú férjet mintha mulattatta volna ez a furcsa párbeszéd.
– Penelope. Hyacinth.
Hyacinth vigyorgott.
– Colin. – Aztán: – Sir Phillip.
– Hölgyeim – szólt Sir Phillip, minden jel szerint a rövid és tömör megnyilatkozások híve.
– Ebből elég legyen! – fakadt ki Eloise. – Mi folyik itt?
– Minden arra utal, hogy keresztneveinket idézzük – jelentette ki Hyacint.♦♦♦
– A férjem mindenben támogat engem – felelte Hyacinth kedvesen, miközben le sem vette a szemét a karjában tartott kicsiről. – Mindig.
– A férjed egy szent – jegyezte meg Gregory, a másik kicsinek gügyögve, akit ő tartott a karjában. – Vagy egyszerűen elment az esze. Akárhogy is, végtelenül hálásak vagyunk neki, hogy feleségül vett téged.♦♦♦
– Ne mozgasd az ágyat! – jajdult fel. – Tengeribeteg leszek.
– Szárazföldön nem lehetsz tengeribeteg.
– De igen, ha várandós vagyok.
