Colleen Hoover: A szív csontjai - értékelés
Colleen Hoover legújabb magyarul megjelent kötetéről, A szív csontjairól olvashatjátok az alábbiakban a véleményemet. 2024-ben jelent meg a Könyvmolyképző Kiadónál, ami olyan nagy példányszámban fogyott, hogy azóta többször is újra kellett nyomni.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
A szerelem néha akkor talál rád, amikor a legkevésbé számítasz rá.
A szegénységben és nélkülözésben töltött gyermekkora után Beyah Grim kemény munkával végre kijuthat Kentuckyból: teljes ösztöndíjat kapott a Penn State Egyetemre. De két hónappal azelőtt, hogy jobbra fordulhatna a sora, egy váratlan haláleset után otthon nélkül marad, és kénytelen a nyár végét Texasban tölteni az apjával, akit alig ismer. Beyah csak abban bízik, hogy a nyár hamar eltelik, és sem ideje, sem türelme nincsen Samsonhoz, a szomszédban lakó gazdag, mindig komoly sráchoz. Kettejük között mégis olyan erős a szikra, hogy azt nem hagyhatják figyelmen kívül. Mivel a jövőjük az ország különböző sarkába szólítja őket, úgy döntenek, nem lehet köztük több felületes nyári románcnál. Sajnos azonban egyikük sem tudja, milyen örvény les rájuk, és a végén a szívüket talán a mélységbe ragadja.
MEGINDÍTÓ TÖRTÉNET A MINDENT FELÜLÍRÓ SZERELEMRŐL
ISMERD MEG A KORTÁRS ROMÁNCOK KIRÁLYNŐJÉNEK LEGÚJABB SZÍVSZORÍTÓ TÖRTÉNETÉT!
Colleen Hoover mindig olyan, félig-meddig tabu témának számító dologba vág bele a köteteiben, amiről nem nagyon szeretnek írni az írók, talán félve attól, hogy nem lesznek majd teljesen hitelesek, vagy megbotránkoztatják majd az olvasókat. Colleen viszont nagyon jól fel szokta építeni ezeket a rázósabb témákat is és együttérzésre sarkallja ezzel az embereket más emberek irányába.
Ezúttal a mélyszegénység témáját járhatjuk körbe egy kicsit, hogy milyen felnőni egy olyan családban, ahol még az ennivaló sem számít alapnak és nemhogy ruhákra vagy kiegészítőkre, de még élelmiszerre sincs pénze a családnak, leginkább azért, mert az édesanya drogra költi, hogy még önmagáról se tudjon, nemhogy a környezetéről. Az ilyen gyermekek általában ugyanabban a mocsárban szoktak elsüllyedni, amiben a szüleik, de Beyah teljesen más, mint egy átlagos gyerek. Ő nem hagyta, hogy feleméssze a gyerekkora, hanem amint elég idős volt hozzá, elkezdett munkát vállalni, hogy tudjon ételt venni magának, próbált kitörni ebből az egészből, szóval kész volt erőfeszítéseket is hozni érte.
Aztán egy nap arra megy haza, hogy az édesanyja holtan hever a nappaliban. Bevallom őszintén ez a nyitány nagyon nehézzé tette számomra a kötet olvasását, mert sajnos pár hónapja én is elveszítettem az édesanyámat, amit nagyon nehezen dolgoztam fel és ezen a ponton félre is kellett tegyem pár napra a regényt, hogy erőt gyűjtsek ahhoz, hogy folytassam. Ahogyan Beyah is erőt vett ahhoz, hogy felhívja az apját és megkérje, hadd töltse náluk a nyarat, bár az édesanyjával történtekről nem szólt neki.
Az édesapjánál töltött idő alatt meglátta azt Beyah, hogy hogyan él egy átlag ember: tiszta környezetben, állandó élelmiszeradaggal nap, mint nap és sok-sok baráttal, bulikkal, hobbikkal, szóval mindazokkal a dolgokkal, amik egy tinilányt érdekelniük kellene ennyi idősen.
Bár nagyon szomorú és szívszorító történet, mégis ajánlom az elolvasását, mert tényleg bepillantást enged a szegény emberek életébe, akiknek szinte lehetetlenség kitörni ebből a közegből, ha már alapból ebbe születtek bele.
Értékelésem: 10/10
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Idézetek:
A kedvesség nem hatol úgy a bőröd alá, mint a fájdalom. A fájdalom sötét foltot hagy a lelkeden, amit képtelenség lesikálni. Örökre ott marad, és úgy érzem, az embereknek elég rám néznie, és látják az összes kárt, amit bennem okoztak.
♦♦♦
…] Nem számítottam rá, hogy a nyár végére összetörik a szívem. […]
– Ne aggódj, a szívben nincsenek csontok, igazából nem tud eltörni.[…]
– Ha nincs semmi a szívben, ami el tud törni, akkor miért érzem úgy, hogy az enyém darabjaira fog hullani, amikor jövő hónapban el kell költöznöm? Te nem így érzed?
– De – suttogja –, én is érzem. Talán mindkettőnk szíve csontokat növesztett.♦♦♦
Nem számít, ki volt Cierra a gimnáziumban, ahogy az se számít, én ki voltam, mert mindenki több, mint a múltbeli tettei, legyenek azok jók vagy rosszak.
