Ludányi Bettina: Meghasadt valóság - értékelés
Korábban már több Ludányi Bettina kötethez is volt szerencsém, és mindegyik általam olvasott kötet lendületes és izgalmas volt eddig, úgyhogy szeptemberben terítékre került nálam a Meghasadt valóság is. Nem az újabb kötetei közül való ez a regény, ugyanis még 2018-ban jelent meg az Álomgyárnál.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
„Megdöbbent, felkavar, magához láncol.” – Anarchia Könyvblog
Te mit tennél, ha a saját emlékeidben sem bízhatnál?
Sophia Santillo látszólag nyugodt és egyhangú életet él Nápolyban, ám a felszín alatt megannyi szörnyű titkot őriz. A csontig hatoló fájdalom és rettenet még annyi év után is uralja életét. Egészen addig, amíg nem találkozik a sármos üzletemberrel, Nico Bellonival. Vajon a férfi méltó lesz rá, hogy a lány megossza vele riasztó múltját?
Sophia biztos abban, hogy soha többé nem kell szembenéznie a szörnnyel, aki tönkretette az életét, ám egy telefonhívás minden reményét lerombolja: bántalmazója újra szabad. Hiába szentelt éveket arra, hogy feldolgozza a történteket, minden újra összeomlik körülötte. Főleg, miután fény derül a valódi igazságra.
Ki a titokzatos szörnyeteg, és mi köze a lányhoz? Mi zajlik egy pszichopata fejében, és hogyan lesz egyáltalán valakiből gyilkos? Milyen mértékben befolyásolja a környezetünk, hogy mivé válunk?
Ludányi Bettina legújabb regénye megmutatja, hogy nem hihetsz a szemednek és nem bízhatsz az emlékeidben. Egy izgalmakkal, titkokkal és kérdésekkel teli világba kalauzolja el az olvasót, ahol semmi sem valódi, semmi sem igaz. Csupán egy hazugság része. Egy meghasadt valóság.
Húzd ki magad, szegd fel az állad és küzdj! Különben összetör a valóság.
A cselekményben nagyon nagy szerepet kap a pszichológia és a mentális betegségek, illetve azok kezelése, valamint a traumatizált emberek kapcsolata a világgal. Sophie sok rémséges dologról számol be, amik vele történtek, nehezen tudja elfelejteni a múltat, sok-sok belső démonnal küzd, de kap maga mellé segítőtársakat, akikben végre megbízhat. Bár addig csak egy legjobb barátnője volt, akire mindenben számíthatott, egy váratlan fordulatnak köszönhetően egy fiatal srác és egy férfi is betoppan az életébe, akikhez elkezdik szoros érzelmek fűzni. A bonyodalmak pedig csak ezután kezdődnek az életében.
A hangulatfokozás és az izgalmas légkör megteremtése számomra ennél a regénynél elmaradt egészen a feléig. A történet és a környezet felvezetése, az emberek bemutatása miatt lassan csordogált előre a cselekmény, illetve számomra a főszereplő, Sophie karaktere sem volt valami bíztató, így az elején be is ragadtam egy kicsit az olvasásával, de szerencsére a kötet második felében már jócskán beindultak az események és végre volt benne egy kis izgalom is. A történet legvégén minden megkérdőjeleződött bennem, amiről addig olvastam, erre a fordulatra nem számítottam, bár volt egy sanda sejtésem egy lehetséges végkimenetelt illetően, de mégsem teljesen úgy történtek a dolgok, ahogy gondoltam.
Az írónő fejlődése pedig tisztán kivehető, nagyon nagy utat járt be az évek során, amiért le a kalappal előtte. Alig várom, hogy az újabb köteteire is sort kerítsek, pár darab már otthon várakozik a polcomon, úgyhogy hamarosan újabb Ludányi Bettina kötetről szóló értékelést is olvashattok majd tőlem.
Értékelésem: 6/10
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Idézetek:
Az élet csak eltelik felettünk, hol jól, hol rosszul. Néha csak napról napra élünk, és várjuk, hogy elrepüljön az idő. A múlt és a jövő összekeveredik a jelennel, mi pedig elfelejtünk emlékezni a fontos pillanatokra. Az első csókra, az első szerelemre, az első baráti ölelésre, az első csalódásra, egy jókor kimondott kedves szóra, egy mosolyra és egy boldog pillanatra. Miért? Miért von körbe mindent a feledés köde, ami számít? Sőt, jobbat kérdezek: miért csak azt vonja körbe, ami kellemes és szeretetteljes? Ezzel szemben a rossz pillanatok miért térnek vissza folyton? Mintha egy lemez lenne, amely időről időre visszatér a kiindulópontra: a legelső zeneszámhoz. Te elgondolkodtál már ezen?
♦♦♦
Mindig azt mondtam, hogy sose fogadjunk el tanácsot másoktól, én azonban mégis adnék egyet: húzd ki magad, szegd fel az állad és küzdj!
