Rachel Lynn Solomon: Az időjóslány - értékelés
Idén jelent meg a Kossuth kiadónál Rachel Lynn Solomon második magyarul megjelent kötete, Az időjóslány, ami az Ex Talk-hoz hasonlóan egy romantikus-humoros történet.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Ari Abramst mindig is lenyűgözte az időjárás, ezért nagyon szereti a tévés meteorológusi állását. Főnöke, a legendás seattle-i időjós, Torrance Hale túlságosan el van foglalva a volt férjével, a csatorna hírigazgatójával folytatott viharos kapcsolatával ahhoz, hogy mentora lehessen Arinak, pedig a lány nagyon vágyna rá. Ari, aki mindenben meglátja a jót, és örök optimista, ettől teljesen elkeseredik. Úgy tűnik, csak egyetlen ember érti meg a bánatát: Russell Barringer, a kedves, de visszafogott sportriporter.
Egy rémesre sikeredett karácsonyi buli után Ari és Russell úgy döntenek, hogy összefognak, és megoldják főnökeik kapcsolati problémáit. Miközben mindent bevetve, jó szándékúan dolgoznak az újraegyesítésen, nem várt fordulat következik be a saját életükben.
A Russell-lel való szoros együttműködés azt is jelenti, hogy a Arinak vállalnia kell a férfi előtt mindazt, amiről senkinek nem beszél. De vajon Russell el tudja fogadni Ari jó és rossz oldalát is…?
Rachel Lynn Solomon, az Ex Talk – Szerelem első szakításra sikerszerzője ismét fergeteges romkommal örvendezeti meg az olvasót.
A két főszereplő, Ari és Russell ugyanannál a tv csatornánál dolgoznak és bár egy ideje már munkatársak, mégis egy céges karácsonyi buli kell ahhoz, hogy komolyabban is megismerjék egymást. A szörnyű party után kitalálják, hogy összehozzák a két főnöküket egymással, akik bár elváltak egymástól, láthatóan még mindig éreznek némi vonzalmat egymás iránt.
Sok-sok érdekes, kalandos dologba keverednek bele a "küldetésük" során, pláne amiatt, mert Ari eléggé vonzza a bajt és folyton történik vele valami szokatlan dolog. Bár az elején az örök optimistaként ismerhetjük meg őt, ahogy halad előre a cselekmény, úgy láthatunk meg egyre több mindent belőle. Súlyos gyermekkori traumái miatt próbál mindig mindent a jó színben látni, bár mélyen legbelül inkább negatívabb gondolatok uralják a mindennapjait az elfojtott emlékek miatt.
Ari és Russell a nagy tervük során egyre közelebb kerülnek egymáshoz, olyannyira, hogy mindketten teljesen megnyílnak a másik félnek és még olyan titkokba is beavatják a másikat, amit eddig jól elrejtettek mindenki más elől. Russell karaktere számomra nagyon szimpatikus volt, aranyos és odaadó apuka, aki bármit megtenne a gyermekéért.
Értékelésem: 8/10
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Idézetek:
Ha valaha is közel kerülünk egymáshoz, amihez az kellene, hogy egyikünk gyógyíthatatlan amnéziában szenvedjen, könyörögni fogok neki, hogy tanítson meg a trükkjeire.
♦♦♦
– Jézusom, azt hittem, elütöttem valamit.
– Igen, az egómat. Szétzúztad.♦♦♦
Piszok jó érzés olyasvalakinek panaszkodni a munkáról, akinek ugyanolyan szar dolga van, mint nekem.
