M. W. Craven: A bábuk tánca
M. W. Craven: A bábuk tánca című kötete még régebben, 2020-ban jelent meg a Lettero kiadónál, de csak december végefelé hívta fel magára a figyelmemet, amikor egy akció keretében szembejött velem. Olyannyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy viszonylag elég hamar sort is kerítettem rá, az alábbiakban pedig olvashatjátok róla a véleményemet.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Bábuk vagytok mind. Titokban mozgatlak. Csodálatos nézni, ahogy elégtek… Isten hozott a pokoli előadáson!
Egy kegyetlen, de zseniálisan okos gyilkos élve égeti el áldozatait Anglia ősi emlékköveinél. Sosem hagy nyomot maga után, így a rendőrség tehetetlen. Aztán a harmadik áldozat maradványain megtalálják a gyilkos rejtélyes üzenetét.
A rendőrség furcsa párt állít az ügyre: Washington Poe briliáns agyú nyomozó, de cinikus, sötét alak. A férfi néhány éve maga kérte a felfüggesztését az állományból. Tilly Bradshaw a rendőrség legjobb kódfejtője. A lány kivételes tehetségű, emberkerülő matekzseni.
Három elképesztő intelligencia harca kezdődik. Vajon kié lesz a végjáték? Főleg ha a gyilkos a kezdetektől fogva ennek a különleges nyomozópárosnak szánta az előadást.
„Fantasztikus!” THE SUN
„Brutális, véres, intelligens.” SUNDAY MIRROR
„Sötét, okos, ellenállhatatlan.” PETER JAMES
„Az év legjobb története.” MORNING STAR
M. W. Craven angol író korábban kriminológiával foglalkozott hivatásos katonaként, majd feltételesen szabadlábra helyezett bűnözőket felügyelt. Teljes állású íróként csupán néhány éve kezdett dolgozni – viszont ezt rögtön akkora sikerrel tette, amelyre nemigen akad példa a nemzetközi könyv világban.
M. W. Craven elsöprő erejű tehetségét bizonyítja, hogy már ezzel az első bűnügyi regényével elnyerte a Brit Krimiírók Szövetségének Gold Dagger-díját 2019-ben. A rangos díj korábbi nyertesei és jelöltjei közé tartozik például John le Carré, P. D. James, Ian Rankin. Ráadásul azzal is büszkélkedhet, amivel szintén csak kevesek: eddig 20 országban adták ki a könyvét.
M. W. Craven azóta sem állt meg a siker útján. Ennek az első krimijének televíziós jogaira a világ egyik legjobb produceri cége, a Studio Lambert csapott le. Ez a csapat jegyzi a 2018-ban öt BAFTA-díjat bezsebelő Three Girls sorozatot. Továbbá megírta A bábuk tánca folytatását (Black Summer), valamint a harmadik részt (The Curator) – Washington Poe cinikus nyomozó és Tilly Bradshaw zseniális kódfejtő lány párosának újabb eseteit.
Mostanában sok thriller könyvről olvashatjátok majd a véleményemet, mert nagyon borzongós hangulatban vagyok és szerencsére jobbnál jobb történetek akadnak a kezembe. A Bábuk tánca című kötet is végig izgalmas, fordulatos és lenyűgöző volt számomra. Nagyon szeretem a nyomozós történeteket, ahogy a semmiből képesek a nyomozók előállni a bizonyítékokkal és előkeríteni az elkövetőt, még ha először lehetetlennek is tűnik egy-egy ügyük.
A kötet középpontjában Washington Poe áll, aki épp egy belső kivizsgálás miatt a kényszerszabadságát tölti, azonban az egyik áldozat nevére rákerül a neve, amit a rendőrök úgy értelmeznek, hogy biztos Washingtont célozta meg következő célpontjának a sorozatgyilkos, így figyelmeztetik őt és visszaveszik a nyomozásba. Az kicsit fura volt számomra, hogy még csak egy rendőrt se adnak az őrzésére, nehogy baja essen, hisz mégiscsak brutális kegyetlenségekkel elkövetett gyilkosságokról volt szó, mire felbukkant a nyomozó neve az ügyben, de szemet hunytam efelett, mert a lendület úgy vitt tovább, hogy időm se volt feleszmélni közben.
Washington az az ember, aki képes még a belső szabályzatot is áthágni, ha az ösztöneit követi, márpedig a megérzéseire hagyatkozva és a szimatát követve elindul a megfelelő irányba a gyilkost üldözve, amit a nyomozótársai és a felettesei nagyban megnehezítenek számára, mert ők a szabályok betartását követelik meg tőle. Szerencsére a végére ők is belátják, hogy igazat kell adniuk a nyomozónak, mert jó irányba sikerült előremozdítania a nyomozást, bár okozott ezzel pár kellemetlen éjszakát a kollégáinak.
Örülök neki, hogy olvashattam a könyvet, mert csak úgy peregtek a lapok, annyira haladni akartam a sztorival, hogy megtudhassam, miként állnak össze a végére a történések. Számomra letehetetlen kötet lett.
Értékelésem: 10/10
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
