Tarja Kauppinen: A rendszer ellensége - értékelés
2022 júniusában jelent meg Tarja Kauppinen második regénye, A rendszer ellensége, ami műfaját tekintve szatíra groteszk ábrázolásmóddal és sok-sok abszurd helyzettel. A történet a korábban megjelenő A nép igazsága c. sorozat után játszódik pár évvel, úgyhogy erősen ajánlott az első rész olvasásával kezdeni a Kauppinen világával való megismerkedést.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Havasfelföldön tort ül a gyarlóság, az erény szitokszónak számít. Leiden Ahnenstolzot ábrándjai a nagyvárosba csábítják, azonban az égbe nyúló bérházak közt beteljesedés helyett csak önzést és kilátástalanságot talál. Meg egy új világrendet, mely a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolását hirdeti…
Gunyoros és megrázóan valószerű kalandjai Leident, ezt a kisszerűségében nagyon is ismerős figurát a történelem útjába sodorják, s nyomában kő kövön nem marad. Fineszes főurak, vérbő perditák, zord amazonok, önkény, ármány, köpönyeg és annak forgatása kíséri végig főhősünket valóság és fikció merész, pikírt és duhaj nászán, ahol az emberi esendőség távlatait a fantasztikum eszköztára bűvöli végtelenné.
A többszörösen díjazott írónő második regénye görbe tükör, abszurd humorú szatíra, mely az emberi természet fonákságait állítja pellengérre. Szarkasztikus látlelet kiüresedett, eszméit vesztett társadalmunkról. Bravúros profizmussal megírt drogos trip, ínyenceknek.
– Benkő-Szabó Zsanett
A történetben jelentős szerepet kap a gyarló emberi viselkedés, minden negatív emberi tulajdonság a sokszorosára nagyítva mutatkozik meg benne, amivel görbe tükröt mutat az olvasónak. Belegondolhatunk ezáltal abba, hogy milyen lenne a világ, ha mindenkit csak a hatalom és a pénz érdekelne és ezért bárkin képes lenne átgázolni. Amolyan tükörvilágként tudnám legjobban jellemezni Kauppinen világfelépítését. A megbecsülés, a szeretet, a jó tettek alulértékeltek a cselekményben, sőt, egyenesen üldözött személyekké válnának a társadalom tagjai által azok, akik ilyen "csúnya tettekre" vetemednének. A megbecsülést és a tiszteletet azzal tudják kivívni a karakterek, ha minél kártékonyabb dolgokat tesznek.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A kötetet olvasva jogosan fogalmazódik meg az emberben az a gondolat, hogy milyen jó, hogy nem egy ilyen világban kell élnünk. Kauppinen története rávilágít arra, hogy bizony hálásak lehetünk azért, hogy az emberiség nem süllyedt annyira mélyre, hogy ilyen sanyarú sorsunk legyen.
Bár a történetben a tisztavérű zwelf, Leiden a legszerencsétlenebb személy, akit mindenki lenéz, megvet, én mégis ennek ellenére (vagy pont emiatt) őt tudtam egyedül megkedvelni és szurkoltam neki, hogy sikerüljön kitörnie a hányattatott sorsából és jobb élete legyen.
Nem tudom, hogy tervez-e az írónő egy harmadik regényt a már jól ismert karakterekkel, de én örülnék neki, ha Leidennel újra "találkozhatnék".
Értékelésem: 10/10
Kedvcsináló idézetek:
– Vegyél magad mellé annyi embert, amennyit csak jónak látsz…
– Csúcs! Akkor egyedül megyek.♦♦♦
–Tényleg, mivel foglalkoztál korábban?
– Szociológus voltam – improvizált a nő, mert nem volt kedve belemenni ilyen személyes kérdésekbe.
– Az mit termeszt?
– Szociográfiákat. Jegyzeteket a mélyszegénység kultúrájáról, hogy az értelmiségnek legyen min röhögnie.
A fickó bólintott, mint aki érti. Arra gondolt, hogy alighanem látott is már szociológust, az a tag volt az a krimóban, aki tréfás anekdotákat adott elő, mire két spanjával megvárták a tyúkól mögött, és a műsor után irtózatosan elpáholták.♦♦♦
Pár hónap múlva aztán meglett az ürge, aki leadta a gázolajas kannát. Egy illegális bevándorlókat szállító szénás szekér hajtójaként fogták le a vámosok, amikor gyanús lett nekik, hogy a ló elég nehézkesen halad ahhoz képest, hogy csak széna a rakománya. A széna alatt egy tucat megfulladt bevándorló hullájára bukkantak, amelyek láttán emberünk váltig állította, hogy soha semmiféle gázolajos kannát nem talált szomszédja, a Külső Gyártelep dűlő 13. szám alatt lakó Pálinkás Fribold csíkos lábtörlőjén folyó év nyárközép hava hetedik napján, hajnali két óra harminchét perckor, mialatt épp a reterátról tartott visszafelé. A leírás alapján rövidesen Pálinkás Fribold is meglett, a Lunából fogták ki pár mérfölddel lejjebb, de már nem volt kihallgatható állapotban.
Az első rész borítója:
