Lynn Painter: Jobb mint a filmeken - könyvajánló

Egy újabb friss megjelenésű Kossuth kiadós könyv ajánlóját hoztam nektek ebben a bejegyzésben. A Jobb mint a filmeken már a harmadik magyarul is megjelenő kötete az írónőnek. Korábban volt már szerencsém olvasni a Mr. Téves Szám c. romantikus-erotikus regényt, ami nagyon tetszett, úgyhogy alig vártam, hogy ezt az új könyvet is olvashassam. Már csak a Véletlenül Amy c. kötetre kell majd sort kerítenem valamikor, de biztos vagyok benne, hogy az is hasonlómód nagyon nagy hatással lesz rám. 
covers_805128.jpg

Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!

A fülszöveg:

Az ​örök álmodozó Liz Buxbaum szíve már gyerekkora óta Michaelért dobog. Azonban szerelme mindig hűvös és távolságtartó volt vele, idővel pedig elköltözött egy másik városba. Amikor a fiú visszatér, Liz mindent megtesz, hogy az áhított szerelem végre beteljesüljön, és Michael legyen a partnere a szalagavató bálon. Célja elérése érdekében még a szomszéd sráccal, Wesszel is összehaverkodik, akivel pedig gyerekkoruk óta folyton csak borsot törnek egymás orra alá. Liz abban bízik, hogy Wes jóbarátja Michaelnek, és majd segít összehozni vele a régóta vágyott, romantikus randevút.

Miközben mindent elkövetnek, hogy Michael felfigyeljen Lizre, a lány azon kapja magát, hogy egyre jobban megkedveli West, és egyre közelebb kerülnek egymáshoz a fiúval. Bár Liz azt hiszi, mindent tud a tökéletes randiról és a romantikus szerelemről – hiszen nincs olyan romantikus film, amelyet ne látott volna legalább százszor –, egy idő után úgy érzi, át kell értékelnie mindent, amit korábban gondolt a boldogságról. Mert hiába Bridget Jones minden jótanácsa, hiába a 10 dolog, amit utálok benned humoros pillanatai vagy a Kate és Leopold tündérmesébe illő története, a valóság mindig sokkal fordulatosabb és emlékezetesebb, mint a filmek. És persze igazabb is.

Liz, a főszereplő kamaszlány már gyerekkora óta odáig volt Michaelért, azonban mivel a srác a szüleivel elköltözött a környékről, így csak a plátói vonzalom maradt Liznek. Most viszont újra visszaköltöztek, aminek köszönhetően újra egy suliba járnak ők ketten, így a lány elhatározta, hogy eléri, hogy a srác felfigyeljen rá. Ebben Wes segítségét kéri, aki Liz ősellensége már gyerekkoruktól fogva. Folyton kitolnak egymással, s mivel szomszédok, így még a házuk előtti egyetlen szabad parkolóhelyért is mindig véres csatákat vívnak. 

Wes és Liz álkapcsolatba fognak, hátha ezzel féltékennyé tehetik Michaelt és felfigyel Lizre, de ahogy egyre több időt kezdenek el egymással tölteni, úgy alakul át a kettejük kapcsolata és úgy bontakozik ki az enemies to lovers sztori. Wes, az apróbb csipkelődéseket leszámítva végig nagyon aranyosan bánik a lánnyal, amivel nagyon hamar eléri, hogy Liz megnyíljon neki és minden gondolatát megossza vele.

A kötetben a szerelemi szálak és a szalagavatóra való készülődés mellett a gyász és a gyászfeldolgozás is jelentős szerepet játszik. Liz még gyerek volt, amikor elveszítette az édesanyját, és végzősként egyre jobban érzi az anyukája hiányát, amiért nem lehet mellette a báli ruha kiválasztásánál, illetve az egyetemi felvételinél és beiratkozásnál sem tudja őt a jelenlétével támogatni. A lány fél ezt felfedni mások előtt, de Wes nagyon hamar átlátja a helyzetet és nagyon együttérzően bánik Liz-zel ezzel kapcsolatban (is).

Remélem, hogy sok-sok szuper kötetet olvashatunk még az írónőtől, mert nagyon ért hozzá, hogy aranyosabbnál aranyosabb férfi karaktereket álmodjon meg. Köszönöm szépen a Kossuth kiadónak, hogy recenzióként olvashattam a regényt!

Értékelésem: 10/10

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Jolcsi (@konyvmolylany20) által megosztott bejegyzés

 

Idézetek:

 – Megpróbálta megfogni a fenekemet – mindkét kezével –, amikor először táncoltunk.
– És él még? Vagy elrejtetted a holttestét a portás szekrényébe?

♦♦♦

– Ne értsd félre, de te más vagy, mint amilyennek eddig gondoltalak – vallottam be.
– Megdöbbentett, hogy már kinőttem abból a korszakból, amikor a kerti törpék lefejezése volt a kedvenc elfoglaltságom?
– Valahogy úgy. – Kuncogtam és megráztam a fejem. – De biztos voltam benne, hogy nem hagynál ki egy jó kis numerát.

♦♦♦

– Hé, itt ne hagyj, amíg meg nem találtam Michaelt, oké?
– Megígérem, hogy nem foglak, amennyiben Wessynek hívsz.
Felkacagtam.
– Rendben, Wessy. Ha lelépsz, leszúrlak a sörcsappal.
– Az én kis Libbym egy igazi vadállat.