Mia Sosa: A legrosszabb esküvői tanú - értékelés
Pár napja jelent meg Mia Sosa: A legrosszabb esküvői tanú c. kötete a Kossuth kiadó gondozásában. Ez az írónő debütáló kötete, amit jó sok humorral és romantikával fűszerezett meg.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
OLTÁRI SZÍVEK
Egy oltár előtt elhagyott esküvőszervező? Ja, persze, az iróniát Carolina Santos is érzékeli. De múltjának e kellemetlen mozzanata ellenére Lina olyan lehetőséget kap, amely megváltoztathatja az életét. Csak egyetlen bökkenő van: együtt kell működnie a világ legrosszabb esküvői tanújával a saját kudarcba fulladt menyegzőjéről.
Max Hartley marketingszakértő eltökélt szándéka, hogy letegye a névjegyét egy áhított szállodai ügyfélnél, aki az arculata kiterjesztését tervezi. Aztán megtudja, hogy a bátyja eszes, lenyűgöző és abszolút tabu exmenyasszonyával kell dolgoznia, aki ráadásul ki nem állhatja őt…
Ha sikerül egymás kinyírása nélkül összehozniuk a prezentációjukat, mindketten jól járnak. Csakhogy Max az első számú közellenség, mióta arra biztatta a bátyját, hogy hagyja faképnél a menyasszonyt, és Lina a maga részéről kész megfizetni érte.
Lina és Max hamar felfedezik, hogy nem az ellenszenv az egyetlen érzelem, amitől szikrázik közöttük a levegő. Ám ez a rossz csillagzat alatt született páros mégsem lehet több ideiglenes játszópajtásnál, mert Lina nem vágyik szerelemre, Max pedig soha többé nem hajlandó a bátyja mellett másodhegedűst alakítani…
Carolina Santos szemszögéből láthatjuk az események fő vonalát, akit a nyitójelenetben szereplő esküvőjén faképnél hagyott a vőlegénye. Nagyon nehezen láballt ki a nő a megrázkódtatásból, de végül csak sikerült összeszednie magát azzal, hogy a munkájába menekült és egy jólmenő esküvőszervezői céget épített fel a semmiből. Egy nap váratlanul kapott egy felkérést a helyi hotel tulajdonosától, hogy társuljanak és legyen a szállodája fő esküvőszervezője egy marketinges csapattal együttműködve.
A bonyodalom akkor kezdődik, amikor találkozik a marketingesekkel és kiderül, hogy a volt vőlegénye és annak testvére azok, akikkel együtt kellene dolgoznia. Vagyis csak az egyikükkel, mert a szálloda tulajdonosa kétfelé osztja a csapatot és egy másik esküvőszervező bevonásával megméretteti őket az "álommeló" elnyerése kapcsán. Így Carolina hirtelen ötlettől vezérelve úgy tesz, mint aki nem ismeri a marketingeseket korábbról és kiválasztja maga mellé társnak az exvőlegénye testvérét, Max-et.
A kötet cselekménye során Carolina sok belső démona is napvilágot lát, lelepleződnek azok a félelmek, gátlások, amikkel nap mint nap küszködik, és amik megnehezítik számára, hogy új párt találjon maga mellé. Szerintem nem árulok el túl nagy titkot azzal, hogy Max és Carolina kettőse között hamar fellobbannak a szikrák és nem sokáig tudják távol tartani magukat egymástól. Azonban mire Carolina végre közel engedi magához a férfit, addigra Max bátyja, Andrew próbál meg kettejük közé állni, hogy nehogy minden olyan simán menjen.
A cselekmény során előtérbe kerül a múltbeli megrázkódtatások feldolgozása és elengedése, ezáltal utat mutatva a hasonló cipőben járók számára. Aki szereti a romantikus new adult köteteket, annak bátran merem ajánlani ezt a regényt; számomra tökéletes kikapcsolódást nyújtott. A karakterek szerethetőek, illetve a történésekbe is könnyen beleképzelhetjük magunkat.
A kötetet a Kossuth kiadónak köszönhetően olvastam, amit ezúton is köszönök!
Értékelésem: 8/10
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Idézetek:
– Tudjátok, amióta az eszemet tudom, a gondolattól, hogy szeressek valakit, összeszorult a gyomrom, és a fejemben megszólaltak a vészjelzők. Attól féltem, hogy ha valakit szeretek, az gyengévé tesz, és amikor az illető elkerülhetetlenül elhagy, bolondot csinálok magamból, amikor megpróbálom meggyőzni, hogy maradjon. Persze, a szerelem néha zűrös. Olyan érzelmeket vált ki belőled, amelyek a legmagasabb tetőpontokat és a legmélyebb mélypontokat hozhatják el. De végre rájöttem valamire. A szeretet, akár romantikus, akár nem, nem absztrakt módon működik, hanem két ember között. Szóval nincs értelme absztrakt módon elkerülni. Az olyan logikus lenne, mint egy szellem ellen harcolni. És bizony, ha megnyitod magad a szerelem előtt, az felfedheti a gyengeségeidet, de a megfelelő személlyel az erősségeidet is. Abban a pillanatban, amikor valakivel szemben leereszted a védelmedet, és beengeded őt az életedbe – igazán az életedbe –, akkor vagy a legsebezhetőbb, de ugyanakkor teljesen nyitott vagy egy csodálatos élményre, ha ő is viszonozza.
♦♦♦
Az, hogy véded magad a sérelmektől, nem feltétlenül jelenti azt, hogy sérült vagy. Azt jelenti, hogy ember vagy. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy leengedi-e a pajzsát, és mikor. Ez nem minden emberrel fog megtörténni. Andrew-val sem történt meg. És néha a pajzs mögé kerülés kiváltságát ki kell érdemelni. Ahogy Max is kiérdemelte a helyét az enyém mögött.
♦♦♦
Két felszolgáló érkezik az ételeinkkel, és olyan pompával helyezik őket az asztalra, amitől alulöltözöttnek érzem magam. Lina javaslatára megkóstolom a Moqueca de peixét, egy brazil halpaprikást. Lina pedig… az étterem étlapján szereplő többi ételt, úgy látszik. A felszolgálók egymás után rakják elé a tálakat. Csirke. Fehér rizs. Fekete bab. Valami kásának tűnő köret. Valamilyen ecetes öntetben úszkáló paradicsom és hagyma. És egy tál zöldsaláta.
Lehajolok, felemelem a terítőt, és végigpásztázom a padlót.
– Mi a baj? – kérdezi. – Elejtettél valamit?
– Nem, a többieket keresem, akik segítenek neked megenni az ebéded.
Megrándul a szája.
Aha. Lina kezd felengedni.
