Sienna Cole: A köd után (Mike Marshall és Dr. Miranda Crane 2.) - értékelés
Sienna Cole írónőtől már több kötetet is olvastam (Lefelé a folyón, Elmejáték, Ahol a százszorszépek nyílnak, Reményszimfónia), és már a legelső tőle olvasott kötettel sikerült "megvennie magának", úgyhogy mindig izgatottan fogok neki az újabb és újabb pszicho-thriller/thriller történeteinek. A köd után c. könyv az Elmejáték folytatásaként jelent meg, de epizódikus tartalma miatt különálló kötetként is olvasható. Még 2019-ben jelent meg az Álomgyár kiadónál, ahol azóta is jelennek meg az újabb és újabb történetei.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
A gonosz köztünk jár
„Sienna Cole nem kerülgeti a kényes témákat, nem dugja a homokba a fejét. Tudatosan olyan tárgykört választ, amely hallatán a legtöbben elfordítják a fejüket.”
Niitaabell Világa
„Sienna Cole rettentően tehetséges írónő korlátlan fantáziával és páratlan stílussal.”
Kitablar Blog
San Francisco monoton hétköznapjai felbolydulnak, amikor egy fiatal nő megcsonkított holttestére bukkannak a Csendes-óceán partján. Az első halottat hamarosan még több követi, és Mike Marshall nyomozó számára világossá válik, hogy egy sorozatgyilkos szedi áldozatait a város környékén. Amikor azonban belekezd az ügy felderítésébe, még sejtelme sincs arról, hogy kivel vagy mivel áll szemben. A gyilkos több lépéssel jár a nyomozócsapat előtt, és tökéletesen eltűntet maga után minden bizonyítékot.
Amikor az FBI profilozója, Wade Nelson különleges ügynök is bekapcsolódik a nyomozásba, váratlan és megdöbbentő fordulatok következnek be: kiderül, hogy a gyilkosságok térben és időben is jóval messzebbre nyúlnak a vártnál.
Talán mindeddig téves úton jártak? Talán nem is a megfelelő gyilkost követték? Vajon a hosszadalmas kihallgatások során már találkoztak a valódi tettessel, majd tovább üldözték a „Ködember” névre keresztelt fantomot?
Egy sokrétű és minden ízében kegyetlen játszma veszi kezdetét, ami tíz évvel ezelőtt kezdődött egy véletlen találkozással. Mike Marshall ismét szembesül azzal, hogy semmi sem az, aminek látszik, és a gonoszt ott kell keresnie, ahol a legkevésbé számít rá.
Sienna Cole a Lefelé a folyón című pszichológiai dráma és az iskolai erőszak témáját körüljáró Elmejáték után egy újabb lélekfacsaró és sokkoló rejtély megfejtésére invitálja az olvasót.
A helyi nyomozókhoz ezúttal egy FBI profilozó is csatlakozik Wade Nelson személyében, aki Mike Mashall-lal karöltve próbálja felgöngyöliteni azt a sorozatgyilkosságot, ami régebbre nyúlik vissza, mint ahogy azt elsőre gondolták volna. Sorban bukkannak fel a fiatal, szőke lányok holttestei városszerte, de a rendőrség látszólag sötétben tapogatózik, nem tudják, merre induljanak el.
Kezdetekben annyira sikerül megtévesztenie az elkövetőnek a rendőröket, hogy más személyiségű embernek hitték, mint amilyen valójában, ezért gondolta úgy az FBI, hogy szükségük lenne az egyik profilozójukra. A sorozatgyilkosok felkutatásának egyik lényeges szempontja, hogy megpróbálják belőni, hogy vajon milyen ember lehet a tettes, milyen okok motiválhatják, ami segít nekik abban, hogy elkaphassák a gonosztevőket. Azonban úgy látszik, hogy ezúttal emberükre akadtak, mert a gyilkos a megtévesztés nagymestere és épp emiatt keresztelik el Ködembernek, mert annyira jól ért ahhoz, hogy köddé váljon és folyton kicsúszik a nyomozók kezéből.
Ezúttal már a kötet felénél kiderül, hogy ki áll a gyilkosságok mögött és átcsap a kötet egyfajta hajtóvadászatba, amikoris próbálják elkapni, de mire rájönnek, hol van éppen, újra elszökik és kezdhetik elölről az egészet. Jómagam már elég korán rájöttem, hogy ki áll az egész mögött, de a részletek természetesen homályosak voltak, úgyhogy nagyon izgalmas volt végigkövetni a cselekményt és együtt izgulni a nyomozókkal.
Ha szeretitek a thriller köteteket, akkor feltétlenül tegyetek egy próbát Sienna regényeivel is, mert szerintem megéri, én azóta is borzongatós hangulatban vagyok, pedig már napok óta befejeztem a regényt.
Értékelésem: 10/10
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Idézetek:
Mike Marshallnak rohadt napja volt. Na, nem mintha ez eltért volna a szokásostól. Általában három kategóriába sorolta a San Fransiscó-i rendőrség gyilkossági osztályának nyomozójaként eltöltött munkanapjait: szar, rohadt és kibaszottul rohadt.
♦♦♦
A sötétség, az enyészet, a könyörtelen hidegség, ami mindenki mást halálra rémítene, számára ismerősnek és otthonosnak számított.
♦♦♦
Az ember úgy érzi, mintha minden új év elhozná az áhított újrakezdést, de a szilveszteréjszaka után ugyanolyan nap virrad fel; minden változatlan és megszokott. A remény gyorsan elpárolog, amikor a könyörtelen fogaskerekek bedarálják a régi nagy vágyakat és a frissen kipattant álmokat. Végül nem marad más, csak rutin, a monoton, ezerszer ismételt mozdulatok és gondolatok, és ahogy telik az idő, minden visszasüpped a változásra képtelen megszokásba.
