John Cure: Démonok ivadéka (Hontalan lelkek 3.) - értékelés
A Hontalan lelkek c. sorozat első két része olyannyira beszippantott engem, hogy alig vártam, hogy a sorozat harmadik részét is a kezembe vehessem végre és újra elmerülhessek a szerző által alkotott misztikus, paranormális világban, de sajnos nem tetszett annyira, mint a korábbi részek.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Bárhol vagy, a gonosz utolér…
Ki ő? Senki nem tudja, de úgy tűnik, hogy ő maga az amerikai kisváros, Edgar's Hill szörnyű történelme és baljós sorsa.
Robin és Shelly közös életét a fiú anyjának titokzatos halála, valamint az általa hátrahagyott aggasztó videóüzenet árnyékolja be. Talán sikerülne is a feledés homályába űzni, ám egy nap kislányuk váratlanul kómába esik. Robint nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy a videóüzenet és Becky drámája összefügg, ezért nyomozásba kezd.
Mindeközben a kisvárosban is különös események sora veszi kezdetét. Biztonsági kamerák felvételei megmagyarázhatatlan képsorokat rögzítenek; éjjel árnyalakok leselkednek az otthonaikban békésen alvókra, végül az egész város sötétségbe borul.
Robin és Shelly számára az események drámai fordulatával egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy bármi űzte is őket a végzetükig, most elkerülhetetlenül szembe kell nézniük a rég elfeledett sötét múlttal. Mert bárhová menekülnek, a gonosz megtalálja őket.
A népszerű sikerszerző, John Cure kultikussá vált Hontalan lelkek-trilógiája újradefiniálja a gonosz szellemek és a klasszikus rémalakok legendáját. Ezzel a regényével nemcsak egy önmagában is izgalmas, felejthetetlenül hátborzongató élményt nyújt, hanem méltó befejezést is ad az eseményeknek.
A második részből megismert szereplők 5 évvel későbbi életébe csöppenünk bele a Démonok ivadéka c. kötetben. Robin és Shelly azóta már elkezdték megalapozni a közös életüket és Roxy is nagyon jó barátjuk maradt továbbra is. Ezúttal Becky élete is nagyobb veszélybe kerül, ami miatt a feszültség és az aggodalom is még nagyobb Shellyékben, mint korábban, hisz a kislányuk élete a tét.
A történetbe a covid is teljesen beleszövődött, de én túlerőltetettnek éreztem ezt a vonalat, sokszor teljesen megfeledkezett róla a kötet pár fejezet erejéig, hogy aztán egy újabb jelenetben ismét előrántsa a tényt, hogy éppen covid járvány van és emiatt nem tudnak megtenni valamit a szereplők. Én ezt a szálat teljes egészében kihagytam volna, nem illett bele, a feszültségkeltés emiatt sokszor háttérbe került.
A kötet olvasása közben olyan érzésem volt, mintha ugyanazok az események ismétlődtek volna meg, amik a második részben történtek, csak kicsit más köntösbe bújtatva. Nem szippantott be annyira, mint ahogy vártam és nem is tudtam teljesen beleélni magamat a cselekménybe, holott a korábbi részekben ilyen gondom nem volt. A szokásos együtt izgulás a szereplőkkel ezúttal alig-alig valósult meg.
Nem tudom, hogy hány részesre tervezte a sorozatot a szerző, de ha lesz még folytatása, akkor remélem, hogy ismét a korábbiakban megszokott izgalmas és fordulatos cselekményt tud kreálni majd.
Értékelésem: 7/10
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Kedvenc idézetek:
Talán az ember mindig csak utólag tudja igazán értékelni azt az időt, amit a szeretteivel töltött, és csak azok halálát követően értékelődik fel minden közösen megélt pillanat jelentősége.
♦♦♦
Vajon törvényszerű, hogy a mélységek után magasságok jönnek, majd a magasságok után ismét hullámvölgyek következnek? És ha így kell lennie, akkor mi alapján van egyik embernek kevesebb, míg a másiknak több kimérve? Mitől dől el, hogy egy ilyen krízis egyik ember életét csak kicsit megakasztja, a másik emberé pedig végleg megfeneklik?
