Buótyik Dorina: Maahes Isten rejtélye (Gracie Simpson történetei 3.) - értékelés
A sorozat két első részével ellentétben a Maahes Isten rejtélye nem a NewLine, hanem a Morningstar Publishing kiadónál jelent meg tavaly ősszel, ami történelmi vonatkozású kötetek megjelentetésével foglalkozik.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Először volt a fesztivál, utána kezdődtek az eltűnések.
Gracie Simpson egyiptológus egy azonosítatlan múmiára bukkan egy szarkofág mélyén a Beni Szuef Múzeumban. A vizsgálatok megállapítják, mely temetőből származik, így felkéri Tarek régészt és férjét, Louis-t, hogy tárják fel együtt. Ám nem úgy alakulnak a dolgok az ásatás körül, ahogy azt elképzelték. Gondok adódnak a támogatással, nem engedélyeztetik az ásatást, de mikor elkezdődik, egyre több baljóslatú esemény történik. Hirtelen meghal egy munkás, valaki ijesztgeti őket az éjszaka közepén. Vajon ki szabotálja az ásatást? Vagy tényleg létezik Maahes isten legendája?
Thomas Shephard bűnügyi riporter azt a lehetőséget kapja, hogy ő lehet Gordon helyettese. Ám ott van a másik esélyes is, a szerkesztőség beképzeltje, Jason. Feladatuk, hogy olyan kihűlt ügyet göngyölítsenek fel, amit címlapra vihetnek. Thomas neki is fog a munkának; kinézi az egy éve eltűnt Matt esetét. Megtudja, hogy a fiú öt eltűnt lány után kutatott, mikor Egyiptomban járt. Megkéri az egykori riportert, Davidet, aki Kairóban lakik, hogy nyomozzanak együtt.
A szálak a rejtélyes kis falucskába, Himahamaydah-ba vezetnek, ahol az a szóbeszéd járja, hogy a Skarlát fesztivál után mindig eltűnik valaki. Csakugyan Maahes falja fel az embereket?
Egy ásatás
Egy eltűnt fiú
Egy legenda
Maahes isten rejtélye
Egy történet, ahol a valódi régészet találkozik a fikció izgalmas fordulataival.
Gergácz Rebeka
régész
Ezúttal is Egyiptomba látogathatunk el a főszereplőknek köszönhetően, de most nem a fáraók vannak előtérben, hanem az egykori istenek, akik a fáraókat hivatottak felváltani (ha jól értelmeztem a kötetből). Leginkább Maahes Isten mítoszával ismerkedhetünk meg, ami olyan szépen és aprólékosan lett tálalva, hogy teljes mértékben kíváncsivá tett, hogy vajon tényleg létezik-e Maahes, vagy csak valami egyéb ok áll az emberek, legfőképpen a gyermekek eltűnése mögött.
Gracie egy helyi ásatás nyomán keveredik bele a történések sűrűjébe, pont amellett a tó mellett kezdenek el kutatni, ahol egy macskatetem miatt sorban halnak meg az emberek. A múzeum igazgatójaként egyik nap egy furcsa, addig azonosítatlan és a leltárban sem szereplő múmiára bukkan. Annyit sikerült beazonosítania, hogy honnan származhat, ezért kezdtek el ásatni a tó környékén.
A másik szálat az oknyomozó riporter és barátja szemszögéből láthatjuk. A nyomozásuk és a hotelben való kutatásuk helyenként ellaposodott kicsit, de a végére nagyon szépen összeértek a szálak és sikerült leleplezniük, hogy mi/ki áll a rejtélyes eltűnések mögött.
Az első két kötetet egy picivel jobban tudtam élvezni, mint ezt a harmadikat, volt egy-két üresjárat benne, amikor a figyelmem egy pillanatra elkalandozott, de aztán mindig történt valami újabb izgalmas dolog, ami visszarántott a cselekményhez.
Nem tudom, hogy hány részesre tervezte az írónő a sorozatot, de remélem, hogy hamarosan újra ellátogathatunk Egyiptomba a negyedik kötet által.
Értékelésem: 8/10
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Idézetek:
– Az ókeresztény szobrászat legnagyobb alkotásai a szarkofágok reliefjei – mondta halkan. – Egyetért velem, Mohammed?
– Ezek a tárgyak mégis kevesebb figyelmet kapnak, ritkán jönnek fel a látogatók – válaszolta az arab férfi.
– Nem értem. Az iszlám és kopt tárgyak nem érdekesek? Csak mert nem újbirodalmi kincsek, mint mondjuk Tutankhamon maszkja? Szomorú, ha az emberek nem fogják fel, mennyi történet bújik meg egy-egy tárgy mögött. Egy tárgy mesél! – vágta rá Gracie, majd továbbment, egyenesen egy kopt korból származó, kékes árnyalatú edénygyűjteményhez. – Pedig hány évet feküdt a föld mélyén, hogy aztán egy vitrinbe kerüljön és az emberek megnézhessék? Évezredeket!♦♦♦
– Húú, csak kerüljön a szemem elé! A mentő viszi majd el!
David először nagyokat nézett, amiért ilyen csúnyán beszélt a barátja, de úgy tűnt, legalább most kieresztette a gőzt. Alig bírta ki nevetés nélkül.
– Valami… kevésbé erőszakos ötleted is van?
– Kitekerem a nyakát!
A férfi kikerekedett szemekkel nézett rá, majd kis idő múlva megszólalt:
– Oké, az jó lesz.♦♦♦
Szeretett teázni, de nem is maga a tea volt számára a lényeg, hanem a másokkal együtt töltött idő.
