Tomor Anita: Most már együtt álmodunk (Álmodtam már rólad 3.) - értékelés
Még tavaly olvashattátok a blogon Tomor Anita: Álmodtam már rólad c. sorozatának első két részéről (Álmodtam már rólad, Még mindig rólad álmodom) írt bejegyzésemet. Végre eljutottam a harmadik rész olvasásához is, amiről az alábbiakban olvashatjátok a véleményemet.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Vajon milyen érzés lehet belecsöppenni egy világba, ahol királyok és királynők harcolnak a hatalomért? Ahol minden pillanatban veszély leselkedik, és ahol sohasem tudni, kiben bízhatsz meg, ki a barát és ki az ellenség.
Liv éktelenül haragszik Davidre. A pasira, aki átverte, otthagyta és elhitette vele, hogy sosem volt számára több egy egyéjszakás kalandnál. Aki mellesleg azt sem vallotta be neki, hogy igazából egy titokzatos királyság trónörököse, amelynek kapuja Kambodzsa rejtett őserdejében nyílik, és ahová szinte senki sem juthat át. Liv most mégis ebben a felettébb hátborzongató világban, Indorában találja magát újra, ahol őt is elveszett hercegnőként emlegetik, és ami talán még meghökkentőbb, David menyasszonyának tartják. Sőt, parancsba adják neki, hogy hozzá kell mennie feleségül az egyetlen emberhez, akit per pillanat a legjobban gyűlöl.
Vajon létezhet szerelem egy vad és kiszámíthatatlan világban, ahol a trón jelenti az egyetlen hatalmat? Ahol még az sem kizárt, hogy egyik pillanatban azt hiszed, a férfihoz mész hozzá, akit szeretsz, a következőben pedig kiderül, az ellenség felesége lettél.
A hatalmas sikerű Álmodtam már rólad és Még mindig rólad álmodom című regények várva várt folytatása megérkezett! Tomor Anita ismét elkalauzol minket Kambodzsába és egy titokzatos, álomszerű világba, melyről nem is hinnénk, hogy létezik. Végigizgulhatjuk Liv és David szívszorító és szenvedéllyel teli, megható történetét.
Ez a rész minden oldalon kiszámíthatatlan izgalmat rejt! Ez a könyv garantáltan lebilincsel és rabul ejt!
A történet ugyanott folytatódik, ahol az előző rész véget ért: Liv visszajut Indorába, de nagyon haragszik még David-re, amiért a srác olyan csúnyán "elbánt vele". Indorai útjuk során David végig próbálja óvni Liv életét, de a lány mégis nagyon nehezen bocsát meg a férfinak. Kalandos helyzetekbe keverednek a dzsungelben, sok-sok veszély üti fel a fejét útjuk során, amíg igyekeznek visszajutni a biztonságos menedékükbe. A természetben előforduló veszélyes állatokkal is meggyűlik a bajuk, skorpiók, mérges kígyók bukkannak fel lépten-nyomon elöttük, plusz még az ellenség is folyamatosan támadja őket.
Ez volt a három rész közül a legizgalmasabb rész szerintem, egy pillanatra sem hagyta elkalandozni az ember gondolatait, annyira jól megoldotta a feszültségkeltést az írónő. Már a sorozat védjegyévé váltak azok az álmok, amik teljesen valósághűnek tűnnek, ezzel teljesen kétségbe ejtve az olvasót, hogy vajon ebből a szorult helyzetből hogyan másznak ki a főszereplők, aztán a fejezet végén az írónő odaveti, hogy "ja, amúgy csak egy álom volt". Egy-két ilyen jelenetnél azt éreztem, hogy túl éles volt a váltás és valahogy jobban éreztetni kellett volna, hogy mi az, ami álom, és mi az, ami a valóság.
A történetben felbukkanó kicsi tigriskölyök lett a kedvenc szereplőm a sorozatból, annyira aranyosan ábrázolta az írónő a kis kölyköt a különböző jelenetekben. Annak ellenére, hogy vadállatról van szó, mégis Liv mellé szegődik és óvja az életét az ellenségtől, amikor arra van szükség. Remélem, hogy a következő részben is sok-sok jelenetet olvashatunk majd még róla, mert nagyon a szívembe zártam őt.
Nem tudom, hogy pontosan hány részesre tervezte a sorozatot az írónő, annyit tudok csak, hogy egy negyedik része biztosan fog érkezni majd a jövőben. Bízom benne, hogy minél előbb napvilágot lát és hamar olvashatom majd azt is.
Értékelésem: 8/10
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Idézetek:
-Nyugi ez csak egy kockás piton. Nem bánt! – súgta oda nekem hátulról David.
-Emberre csak nagyon ritkán támad.
Ritkán? Hát, ez most kifejezetten megnyugtatott! – sápadtam el még jobban.♦♦♦
Mindenkinek csak a saját fájdalma számít. Olyankor eltörpülnek az okok, az indokok, a kifogások, amikor veszteség ér minket. Senkit nem érdekel a másik, amíg neki is fáj valami.
♦♦♦
Sokszor nem látod a fától az erdőt, ez igaz, és az igazságnak olykor nemcsak két, de sok oldala van: az egyik, amit az egyik érintett fél állít, a másik, amit a másik, a harmadik pedig az, amit egy harmadik fél gondol róluk, a negyedik pedig, amit egy negyedik, és így tovább. Az igazság az, amit elhiszel. Sosem lesz több, sem kevesebb.
