Krencz Nóra: Szilánk - értékelés

Korábban már olvastam Krencz Nóritól, így már A követ c. kötetben is megismerhettem a bájos, aranyos történetvezetését, de a két kötet közötti minőségbeli javulás még így is érződik annak ellenére, hogy nekem már A követ c. regénye is tetszett.

covers_658082_1.jpg

Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!

A fülszöveg:

Demetria ​egyike az ókori Athén jelentéktelennek hitt leányainak. Olyan életet él, mint mindenki más. Ám egy napon kelmekereskedő apját tönkreteszi egy tűzvész.
Mit érhet a nő szava egy patriarchális társadalomban, ha cselekednie kell?

Marie Louise Amandine nemesi származású hölgy a 18. századi Franciaországban. Leendő vőlegénye forradalmi, filozófiai gondolatok elvakult híve lesz, amellyel nagy hatást gyakorol a lányra, ám szembehelyezkedik leendő apósa és anyósa nézeteivel. Marie két tűz közé kerül, s el kell döntenie, kinek az oldalára áll.

Emilie Jefferson anyja és húga társaságában a 20. század elején New Yorkba költözik, miután az apja egy másik asszonnyal kezd új életet. A korábban gondtalan, vidéki lányt csak egy jó házasság mentheti meg a nélkülözéstől. Vajon a pénz valóban elég a boldogsághoz?
A nagyvárosi utcák söpredékét pedig jobb elkerülni…

Krencz Nóra új regényével ezúttal történelmi vizekre evez. Ám a látszat csal. E történetek meghökkentő titkokat rejtenek.
Lehet, hogy épp Rólad…
A sors szilánkjai a bőrödbe vájnak.

A Szilánk c. kötet négy részre oszlik: a jelenben és a három múltban játszódó cselekményszál kap helyet benne. A kötet a jelenben játszódó jelenettel indít, ahol egy fiatal lányt ismerhetünk meg, akivel látszólag minden rendben van, de ahogyan halad előrébb a cselekmény, úgy derül ki, hogy a lelkében nagy viharok dúlnak. Egy jósnő próbál utat mutatni neki a szilánkok segítségével. Minden egyes szilánk bepillantást enged számára egy-egy hajdan élt nő életébe, akik életéből erőt és tanulságot meríthet a saját problémáinkat megoldásához. A lánynak 3 szilánkra van szüksége ahhoz, hogy megértse az univerzum üzenetét és rájöjjön, mit kell tennie.

20220903_065826_1.jpg

https://www.instagram.com/p/CiK7AiIIrQU/?utm_source=ig_web_copy_link

Az első szilánk egészen az ókorba, Demetria életébe és az akkori athéni életbe enged bepillantást. A második szilánk segítségével Marie Louiset és a 18. századi Párizst ismerhetjük meg. Az utolsó szilánk pedig Emilie életének nehézségeit mutatja be a 19-20. századi New Yorkban. Egyikőjük élete sem könnyű, mindannyian meg kell küzdeniük bizonyos bonyodalmakkal, pláne, hogy mindhárom kor szülöttét lenézték már pusztán amiatt, mert nőknek születtek.

Nagyon érdekes volt ez az elgondolás, ahogyan a szilánkokat hívta segítségül az írónő egy jelenkori probléma megoldására. Az első két szilánk történetének elmesélése nekem nagyon tetszett, pláne a második, ami az arisztokraták, bálok világába kalauzolt el minket (nekem volt egy kis Bridgertonos feelingje is, és mivel imádom a  Bridgertont, így ez a rész lett a kedvencem ebben a kötetben is). A harmadik történet kicsit nehezebben emészthető, a nők elleni erőszak és a nők elnyomása komolyabb szerepet kap benne, de ezáltal lesz kerek egész a történet.

Értékelésem: 10/10

Kedvcsináló idézetek:

 – Rose – állította meg húgát a karjánál fogva, és maga felé fordította –, férjnél vagyok, és… ez a fiú akkor sem lenne hozzám való, ha szabad lennék.
Testvére ajka döbbenten nyílt el.
– Van neked szemed?! – fakadt ki. – Ha tehetném, gondolkodás nélkül lecsapnám a kezedről…
– Te meg miről beszélsz? Mi jól nevelt ifjú hölgyek vagyunk.
– Mivel szeretem a vőlegényemet, nem is fogom.
– Neki is van valakije – mutatott az idősebb nővér a már messze járó páros után.
– Nekem ez inkább csak szórakozásnak tűnik – kacsintott nővérére Rose.
– Mégis mióta vagy szakértő? Nemrég még babáztál.
– A babáimnak igen komoly szerelmi élete volt ám – rázta az ujját a testvére felé. – Sose becsüld alá a fantáziámat.

♦♦♦

– […] Azt adja ide! – nyúlt a lány felé, s egy gyors mozdulattal kikapta a kezéből a legyezőt. – Nincs szükség rá, hogy félreérthető jeleket küldjön.

♦♦♦

– Szépség bármely bokorban teremhet – szólalt meg ismét a márki –, de higgye el, megfelelő mennyiségű értelem nem mindenkinek adatik. Az olvasás pedig formálja az elmét. Örömmel hallom, hogy szereti a könyveket.

♦♦♦

– A hazugságra céloztam. Az őszinteség erény és tiszteletre méltó – mondta. – A csöpögős kedvesség az ostobáknak való.
– Szerintem pedig éppen ehhez kell a legtöbb ész, hogy azokhoz is emberi hangon tudj szólni, akik a legkevésbé sem érdemlik meg.