Balla Sándor a facebook oldalamon keresett meg azzal, hogy szeretné recenziós példányként átküldeni nekem a könyvét véleményezésre. Bevallom őszintén, nem lett első pillantásra szimpatikus számomra Az élet fája, de úgy voltam vele, hogy nem ítélek borító, fülszöveg, illetve az első oldal elolvasása után, hanem adok egy esélyt a könyvnek. Lejjebb olvashatjátok, hogy mi sült ki belőle.

Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!

Volt már szerencsém pár rossz könyvhöz, úgyhogy sajnos van összehasonlítási alapom, de ezzel a kötettel több problémám is volt, amiket részletesen is leírok nektek. Az alapelgondolás, miszerint van az élet fája, amire felépített egy cselekményt a szerző, szerintem baromi jó ötlet, nagyon jó kis történetet lehetett volna erre felhúzni, csak sajnos az író ezt nem tudta jól kivitelezni.

A legnagyobb probléma az volt, hogy tőmondatokban fogalmazta meg szinte az egész könyvet a maga majdnem 500 oldalával. A párbeszédes részeknél már a hajamat téptem volna, hogy nem tudnak szépen elbeszélgetni egymással a karakterek, mindenki egy-két szavas választ adott csak és annyira "nyögvenyelős" volt az egész. Erre hozok is nektek példát, ilyenekkel volt tele a könyv:

A másik nagy problémám az volt a könyvvel, hogy maga az élet fája, amiről a könyv a címét is kapta, alig bukkant fel a könyvben. Háttérbe szorult a sok értelmetlen, fel nem vezetett csatajelenet és öldöklés közepette. Sokszor azt se tudtam, hogy már megint miért harcolnak egymással a karakterek. Arról nem is beszélve, hogy minden újabb fejezetnél volt kb. 2-3 oldalas felvezetés, aztán in medias res már jött is a harc úgy, hogy a háttérsztori közben lógott a levegőben. (Nem lehet egy könyvet csupán a harcjelenetekre felhúzni, ki is kell fejteni.) 

A könyv felépítése alapesetben jó lett volna: az ősidőkben indul a cselekmény, ahol az élet fája már létezik és a magja képes a haldoklókat megmenteni. Az első fejezetben még láttam egy kis fantáziát és ha azzal a főszereplőpárossal haladt volna a cselekmény és szépen fel lett volna építve egy kerek egész történet, akkor akár még jó is lehetett volna a könyv, de sajnos az író másként gondolta ezt. Egy kis spoiler: minden fejezet végén meghal egy, vagy akár több ember, ettől a berögzült sémától nem tudott elszakadni a szerző és épp ezért a harmadik fejezet már önmagában emiatt unalmas volt, hogy előre tudta az ember, mire számíthat: jön az ellenség, aki el akarja pusztítani a fát, csatáznak, meghalnak. 

A könyv a különböző generációkat mutatja be egymás utáni fejezetekben kifejtve, mígnem a végére elért a cselekmény Éváig és Ádámig. Ez is érdekes ötlet, jól ki lehetett volna dolgozni, csak azzal volt a baj, hogy az író rengeteg mindent akart belerakni ebbe az 500 oldalba: vannak fantasy elemek, zombik, tűzgömbök, istenek és minden egyéb, amit csak el tudtok képzelni.

Volt több jelenet, ahol a szóismétlések miatt sem ártott volna átnézetni egy hozzáértő emberrel a könyvet, erről is hozok nektek egy példát, hogy lássátok mire gondolok. Ebben a kiragadott idézetben a katona szótól kaptam idegbajt a végére:

A kötetről annyi plusz információt kaptam a szerzőtől, hogy már dolgoznak az angol nyelvű megjelentetésen. Az ehhez készült borítót feljebb láthatjátok. Nekem ez a borító személy szerint sokkal jobban tetszik, a magyar borító elég gyengére sikeredett.

Értékelésem: 4/10