Elizabeth Adler: Gyilkosság a tengeren - értékelés
2016-ban jelent meg a Libri-nél Elizabeth Adler: Gyilkosság a tengeren c. romantikus-krimi kötete. A borítója nekem nagyon tetszik, igazán nyárias hangulatot teremt, ezáltal sokkal jobban oda tudtam képzelni magamat a török tengerpartra, ahol a cselekmény egy része játszódik.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
A gyönyörű és fiatal Angie az egyik pillanatban még dúsgazdag vendéglátói kegyeit élvezi a luxusyachton, majd egy jól irányzott ütés a pezsgősüveggel, és máris a tenger sötét hullámai közt találja magát. Ahogy lángvörös haja szétterül a vízen, még látja a fedélzeten álló két alakot; az egyik a barátnője, a másik a szeretője. Nem hitte volna, hogy így ér véget, hiszen minden olyan szépen indult…
Ahmet Ghulbian, a félig görög, félig egyiptomi milliárdos szenvedélyes játékos. A fiatal és romlatlan lányok a gyengéi. Magához édesgeti őket, játszik velük, majd ha már kényelmetlenné válik a jelenlétük, örökre elhallgattatja őket. Bizarr vágyainak tárgyát hű csatlósa, Mehitabel hajtja fel számára, aki Angie Morse sorsát is megpecsételte…
Ahmet hatalmas partit rendez mocsárra épült birtokán, ahová Martha és Lucy is hivatalosak. A kastély toronyszobája azonban szörnyű titkokat rejt, és aki felfedi őket, nagy árat fizet…
Elizabeth Adler, a Toszkánai nyár, a Bűnös gazdagok és számos egyéb bestseller szerzőjének új regénye vérbeli strandolvasmány; kaland, krimi és romantikus regény egyben.
A történet azzal indít, hogy Angie, egy fiatal, szegény családból származó lány összeismerkedik egy dúsgazdag férfival, Ahmet-tel, aki elhalmozza őt mindenféle drágábbnál drágább ajándékkal, hogy magához kösse. Aztán amikor már nem volt többé szüksége rá, akkor megkísérelte meggyilkolni a nőt, bár csak közvetve, hogy ne az ő keze mocskolódjon be.
Szerencsétlenségére volt egy szemtanúja annak, hogy Angie a tengerbe zuhan, Marco pedig az eset óta mániákusan próbált a történtek tudtára jutni, nyomozgatott, felkutatott, akit csak tudott, hogy kiderítse, ki volt az a lány, aki a yachtról a mélybe zuhant.
Ahogy Ahmet személyiségét egyre jobban láttuk kibontakozni, úgy vált egyre rejtélyesebbé a történet és annál izgatottabban vártam, hogy vajon mi lesz a vége a történéseknek. Ahmet semmitől sem riadt vissza, teljesen kiszámíthatatlan módon viselkedett, úgyhogy tényleg bármi előfordulhatott volna akár a cselekményben. Marco személyisége ezzel szemben pont az ellenkezője: gondoskodó, céltudatos és van igazságérzete, ami nagyon szimpatikus volt benne, ezáltal nagyon megkedveltem az ő karakterét.
A történet vége eléggé összecsapott lett, mintha az írónő hirtelen akarta volna elvarrni az összes szálat egyszerre. Ezt leszámítva nagyon jó kis történet volt, egyszerre volt szórakoztató és izgalmas, úgyhogy sajnálom, hogy ez a végkifejlet egy picit levett az élvezeti értékéből.
Értékelésem: 9/10
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Idézetek:
Szép lány vagyok, aki eltartja magát, és mindig reménykedik a tündérmesei happy endben. Anyám annyira biztos volt ebben a mesés végkifejletben. Én is szerettem volna hinni benne, és jó lett volna, ha nem lettem volna olyan ostoba idáig.
♦♦♦
– Ha egy helyet szeretettel akarsz megtölteni, ahhoz megfelelő emberek kellenek.
♦♦♦
Ha azt hallod, amit szeretnél, biztonságban érzed magad, pedig nem vagy biztonságban. Hanem egy olyan ember hatalmában állsz, aki csak bemeséli neked ezt.
