Riley Baker: A Happy End után (A Happy End után 1.) - könyvajánló
Riley Baker: A Happy End után c. kötete legelőször még 2015-ben jelent meg a Mogul kiadó kínálatában, akkor még Veréb Emese írói név alatt. Aztán jöttek az újabb és újabb kiadások, ahogy egyre fogyott a példányszám. Én a legfrissebb kiadású, 2022-es verziót olvastam, ami az alábbi borítóval jelent meg:
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Kisha Raids vagyok, évekkel ezelőtt balesetet szenvedtem, aminek következtében elveszítettem az emlékeim nagy részét. Mondjuk, mivel nem emlékszem rájuk, így olyan, mintha meg sem történtek volna… Ahh, nem, ez nem elég drasztikus! Tehát újra: évekkel ezelőtt egy tragikus baleset áldozatává váltam, aminek következtében nem csak az emlékeimet, de önmagamat is elveszítettem. Fojtogat az üresség, úgy érzem, nem találom a helyemet.
„– Mi az, amire vágysz?
– Csak szeretném visszakapni az elveszett emlékeimet. Mi több, újra akarom élni őket!
– Biztos, hogy ez az, amire vágysz?”
Igent mondtam, azonban jó pár dologgal nem számoltam.
Mit tennél, ha előre tudnád, hogy el fogod veszíteni azt a személyt, aki újraírta a jövődet? Beletörődnél, vagy küzdenél a sorsotok ellen?
“Egyszer minden történet véget ér, csak sajnos van, amelyik hamarabb.”
Teljesen véletlenül bukkantam rá még egy-két éve az írónő könyveire, akkor még ismeretlen szerzőként adtam neki egy esélyt és beleolvastam a kötetébe. Annyira magával ragadott a könnyed, aranyos stílusa, hogy azóta több kötetét elolvastam már és mindig alig várom, hogy újabb történeteket olvashassak tőle, mert igazán jól ért a szavak forgatásához. Riley az évek során pont ennek az aranyos stílusnak köszönhetően közkedvelt írónővé lépett elő hatalmas rajongótáborral. Személy szerint örülök neki, hogy már akkor olvashattam a könyveit, amikor még nem volt ilyen nagy hype körülötte. ♥
A Happy End után c. kötetre rátérve... Hozta a Riley-tól megszokott aranyos, szívfacsaró romantikus szerelmi történetet. Az írónő képes olyan srácokat megformálni a lapokon, akinek a legtöbb lány nagyon örülne és sikerül olyan jól átadnia ezt az érzést az olvasónak, hogy jómagam is mindig "beleszeretek" egy kicsit a főszereplőibe. A romantikus szál mellett Riley könyveiben sokszor szerepel valami mélyebb bonyodalom, veszteség, fájdalom is. Ezúttal sem felhőtlen happy end történet tárul elénk.
A főszereplő lány, Kisha egyik nap arra ébred, hogy visszautazott pár évet az időben és az azóta elvesztett nagymamájánál lehet újra. A jelenben amniáziától szenved, ami alól egyedül a nagymamája a kivétel, akire színtisztán emlékszik. A történetben hamar felbukkan Derrick, akivel a kezdetekben megtestesítik az enemies vonalat, hogy aztán kibontakozhasson közöttük valami ennél több. Egy idő után az időutazás is értelmét nyeri Kisha számára, amikoris rájön arra, hogy igazából a múltja egyes mozzanatait élheti újra, hogy ezáltal "elbúcsúzhasson"... Hogy kitől és hogy miért, azt az olvasókra bízom, hogy maguk derítsék ki a kötet olvasása által.
Két kötetéről is olvasható a blogon a korábbi értékelésem, amelyek az alábbiak:
Értékelésem: 10/10
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Idézetek:
Nem volt Instagramom. […]
– Nem élek vele, de majd csinálok – feleltem gyorsan, hogy megnyugtassam Avery-t.
– Akkor te ilyen szökött rab vagy?
– Micsoda? Már miért lennék?
– Ah, várj, megvan. Tanúvédelmi programban vagytok? Ez lehet az egyetlen nyomós magyarázata annak, hogy miért nincs instád.
– Egyre jobb, de sajnos egyik sem nyert – nevettem el magam.♦♦♦
– Ez fantasztikus, akkor máris van egy kis barátnőd! És milyen a szobátok? Kényelmesen elfértek?
– Amolyan börtöncella féleség. Van egy ágyunk és egy rácsos ablakunk.
– Most ugye csak bűntudatot szeretnél kelteni bennem?
– Oké, szekrényünk is van.
– Tehát luxus cella, értem.♦♦♦
– Mi igaz abból, amit a többiek meséltek rólad? – törtem meg végül a csendet.
– Valószínűleg semmi… Mire gondolsz?
– Hogy minden balhéban benne vagy, tavaly elloptál egy autót, és több tetoválásod is van, ilyesmikre.
– Oké, ezek pont igazak – nevette el magát.
– Sejtettem, mert olyan balhés srác képed van.
– Az milyen? – nézett rám megrökönyödve.
– Amire rá van írva, hogy önként és dalolva áll oda a pofonért.
– Jók a reflexeim, simán kivédem.♦♦♦
– Értem én, hogy a lányok hetven százaléka hasra esik előtted, de el kell, hogy keserítselek, mert én a maradék harminc százalékba tartozom.
– Úgy érted, hogy a lányok kilencven százaléka?
– Jó azért vegyél vissza, nem vagy te egy Ryan Reynolds.♦♦♦
– […] Ha Rómeó és Júlia idejében lett volna már messenger meg egy jó Wifi, akkor még jó pár évet megélhettek volna együtt. Kommunikáció, Kisha. Minden ezen múlik.
