Tomor Anita: Imádlak, Los Angeles! - értékelés

Korábban olvashattátok már a blogon Tomor Anita: Álmodtam már rólad c. sorozatának első két részéről írt értékelésemet (Álmodtam már rólad, Még mindig rólad álmodom), de ezúttal nem a harmadik részről szóló ajánlómmal érkeztem meg, hanem az írónő egy másik kötetébe vetettem bele magamat, mégpedig az Imádlak, Los Angeles!-be.

covers_701470.jpg

Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!

A fülszöveg:

Lora ​egy szerfelett visszahúzódó lány, nem szereti a kamerákat és utál szerepelni. Mégis úgy hozza az élet, hogy beiratkozik egy műsorvezető-riporter képzésre. Úgy gondolja, ez a legjobb módja annak, hogy végre legyőzze a félelmeit, ezért belevág a kalandba.

Arra viszont nem számít, hogy egyszer Hollywoodba is elutazhat, ahol lehetősége nyílik arra, hogy megnézze, hogyan készítik a nagy stábok az élő interjúkat a legnépszerűbb hollywoodi sztárokkal. Arra pedig végképp nem számít, hogy mindössze negyedórával a várva várt interjú előtt az ismert riporternő, Rétey Sára lebetegszik, és ezért Lorának kell lebonyolítania a világ leghírhedtebb nőcsábászával, a híres Oliver Jenkinsszel az interjút, aki ráadásul az első perctől fogva úgy néz rá, mint aki azonnal, ott és akkor meg akarja szerezni magának.

Lora legszívesebben fejvesztve menekülne el a helyszínről, és felszállna az első gépre, hogy még csak a pasi emlékét is kitörölje a fejéből, de már késő. Az interjú elkezdődik, Oliver Jenkins pedig az első kérdés után közli vele, örömmel válaszol a kérdéseire egy feltétellel: ha elmegy vele randizni még aznap este.

Vajon akarhat-e többet egy egyéjszakás kalandnál egy hollywoodi sztár egy hétköznapi lánytól? Vajon van választása Lorának? Mondhat nemet egy hollywoodi sztárnak?

Magam sem gondoltam volna, hogy ennyire beszippant és magával ragad majd ez a kötet, mint ahogy tette. Bár helyenként voltak kisebb hibái, ennek ellenére csak úgy peregtek a lapok a kezemben, így nagyon gyorsan a végére is értem. Az írónő utazás iránti imádata minden könyvében visszaköszön. Én is nagyon szeretek új helyeket megismerni, utazgatni, más kultúrák, városok szokásaiban elmélyedni, úgyhogy ezek a részek mindig nagyon-nagyon magával ragadnak engem Anita köteteiben.

312174161_176863648266467_7676246202690639904_n.jpg

https://www.instagram.com/p/Ckd_fmuI9SA/?utm_source=ig_web_copy_link

Ezúttal Los Angelesbe látogathatunk el, ahogy azt a címből is egyértelműen láthatjuk. Lora, a főszereplő lány műsorvezetőnek tanul és kap egy bámulatos lehetőséget az egyik nagy, médiakörökben jól ismert és kedvelt riporternőtől, hogy hozzá szegődhet gyakornokként. A sors úgy alakítja a dolgokat, hogy Lora bőröndjét elkeverik a reptéren, aminek köszönhetően belebotlik a közkedvelt sztárba, Oliver Jenkins-be, de nem ismeri fel a lány a celebet. A férfi azonnal felfigyel a lányra, meg akarja szerezni magának. Lora azonban nem az a fajta, aki simán bedől a világsztárok hamiskás mosolyának, úgyhogy innentől kezdődnek ám csak az igazi bonyodalmak. 

A kötet függővéggel ér véget, amire nem számítottam. Azt hittem, hogy különálló kötet, valahogy elsiklottam afelett, hogy a nemrég megjelent Szeretlek, Hawaii! c. kötetben folytatódik Lora és Oliver története. Azt tudom csak tanácsolni, hogy aki neki akar állni ennek a regénynek, az feltétlenül szerezze be előtte a második részt is, nehogy pórul járjon, mint én! 

Értékelésem: 10/10

Kedvcsináló idézetek:

Parancsszerűen nem lehet szerelembe esni. Az csak úgy megtörténik. Az az érzés csak úgy jön és elsodor. Képtelen vagy ellene tenni. És sokszor olyanba szeretünk bele, akibe egyébként pontosan tudjuk, hogy nem szabadna, de mégis megtörténik, mert a kémia csak vele működik, senki mással.

♦♦♦

– Bár sejtem a választ, de azért megkérdezem. Önként vállaltad ezt az interjút?
– Úgy nézek ki, mint aki önként vállalta? – vágok vissza kissé morcosan. – Előbb álltam volna apácának, mintsem hogy újra találkozzam veled.

♦♦♦

Annyira bírom a pasikat, ők mindent pofonegyszerűnek látnak. Egyáltalán nem aggodalmaskodnak. Mindent hihetetlenül lazán kezelnek. Úgy, ahogyan Dani most ennek az elveszett bőröndnek az ügyét. Szerintem még akkor is ugyanilyen jókedvű lenne, ha az ő csomagját hagyták volna el. Ezt hogy csinálják a pasik?