Könyvheti élménybeszámoló és book haul

Több könyvmolytársammal egyetemben én is részt vettem az idei 93. Ünnepi Könyvhéten. Pénteken délután és szombaton szinte egész nap kint voltam a rendezvényen és felejthetetlen élményekkel lettem gazdagabb.

https://www.instagram.com/p/Ceo0wQUIxZ3/?utm_source=ig_web_copy_link

Már pénteken elkezdtem beszerezni pár könyvet, amiket tudtam, hogy másnap feltétlen szeretnék dedikáltatni, de nem akartam, hogy valamilyen véletlen csoda folytán elfogyjanak, így inkább lecsaptam rájuk még időben. A fenti képen láthatjátok a pénteken beszerezett könyveket. Ezek közül a Skicc c. kötet és az Örvény c. kötet húgomék könyvespolcát fogják gazdagítani, a kis pingvines könyvecskét pedig a legkisebb unokahúgomnak vettem. A Találj vissza és a Lótusz virága c. köteteteket másnapi dedikálásokra vettem, A kötelék c. kötetet még korábban nyertem, de könyvheti személyes átvétellel kértem az írónőtől a nyereményemet, a Deadpool képregényt pedig ajándékba kaptam.

16 órakor volt a nagyszínpadon Tarja Kaupinnen: A rendszer ellensége c. kötetének bemutatója. A kötet most volt először kapható, a könyvhétre időzítették a megjelenését. Az esemény előtt és után több bloggertársammal is sikerült váltanom pár szót, aminek nagyon örültem.

Még a délután folyamán felkerestem Heniko Sakka írónőt is. A vele készített interjút már olvashattátok korábban a blogon, illetve az ifjúsági trilógiájának első két részéről írt értékelésemet is. Annyira magával ragadott engem a sorozat, illetve annyira megkedveltem az írónőt is, hogy muszáj volt személyesen is felkeresnem őt. Szerencsére elég sokat tudtam beszélgetni vele, amiért nagyon hálás vagyok!

Szombatra nagyon sok tervem volt, így írtam előre magamnak egy kisebb programtervet, hogy nehogy valamit elfelejtsek majd. Az első állomás a Riley Baker dedikálás volt. Mikor 10:10-kor kiértem a könyvhétre, megdöbbenve tapasztaltam, hogy már akkor volt egy kisebb sor, akik az írónőre várakoztam már kb. fél órája. Összességében nagyjából egy órát kellett sorban állnom, hogy dedikáltathassak Riley-val, de abszolút megérte, mert egyrészt nagyon szeretem a könyveit, másrészt pedig az írónő is szuperjófej, úgyhogy ha legközelebb adódik ilyen alkalom, nyugodtan menjetek oda majd hozzá, ha más nem, legalább pár szóra beszélgetni. Szerencsére dedikálás után adódott alkalmam rá, hogy váltsak vele pár szót, amiért iszonyatosan hálás vagyok! A dedikálás mellé készült egy kis meglepi ajándékkal is az olvasóknak, ami szerintem nagyon aranyos gesztus volt tőle, egy vászonszatyrot, egy könyvjelzőt és egy gyertyát kaptam ajándékba, amit láthattok is a lenti képen több egyéb új könyves ereklyémmel egyetemben.

https://www.instagram.com/p/CetsE37odkD/?utm_source=ig_web_copy_link

L. J. Wesley-hez szerencsémre nem kellett sorban állnom, amint megvettem az IK standnál a Brooke c. kötetét, egyből dedikálta is nekem, úgyhogy ezennel megvan tőle a harmadik dedikált Wesley kötetem is. Korábban már olvastam a könyvet, de most jelent meg új kiadásban új borítóval, úgyhogy érdemes lecsapni rá, mielőtt elvinnék az összes példányt!

Krencz Nóri szintúgy azonnal dedikált nekem a könyvei megvásárlása után. Még márciusban megnyertem tőle a Megszámlálhatatlan c. kötetének harmadik részét, úgyhogy nem is volt kérdéses számomra, hogy az első kettőt is muszáj beszereznem, amit meg is tettem ott helyben a könyvhéten.

Baráth Viktória 14 órakor dedikált és volt olyan nagy mázlim, hogy még idejében beálltam a dedikáló sorba, így az elsők között kerültem sorra. Pillanatok alatt lett nagy sor nála, úgyhogy tényleg jókor voltam jó helyen, így nem kellett olyan sokat, csak kb. 20 percet állnom a tűző napon.

Ugyan Az elfeledettek városát már tavaly sikerült L. J. Wesley által dedikáltatnom Keiran Rowley-val, de személyesen még nem sikerült találkoznom vele, úgyhogy nagyon örültem a lehetőségnek, hogy ezúttal összefuthattam vele és a feleségével is, mindketten nagyon aranyosak voltak és alig várom, hogy a Bonyhádi Könyvfesztiválon megrendezésre kerülő ÍrOktaéder rendezvényen újra találkozhassak velük június 18-án.

A Kollár Betti dedikálás már kicsit nehezebb eset volt. 16 órakor kezdődött el, de olyan iszonyatosan nagy sor volt, hogy csak negyed hét környékén álltam be a sorba és így is kellett várjak még 20 percet, mire sorra kerültem. De úgy érzem, abszolút megérte kivárni a soromat, mert nagyon aranyos volt az írónő. Ott helyben szereztem meg az új kötetét, az Álmomban megleltelek c. könyvet. Bettitől még nem olvastam korábban semmit sem, de olvashattatok tőle már egy interjút a blogon, szóval felületes ismeretségem már volt vele korábban.