Krencz Nóra: A követ - értékelés

Már nagyjából két éve megszereztem a kötetet e-bookban, amit ingyenes megtaláltok a mai napig az alábbi linken, de még csak most került sorra az olvasólistámon. Nekem tetszett a történet, aranyos, bájos kötet volt, s tekintve, hogy nagyon rövid olvasmány, nagyon hamar a végére lehet érni. Bár nincsenek benne nagy csavarok, kiszámíthatatlan fordulatok, amik igazán izgalmassá tennék a kötetet, ennek ellenére engem teljesen beszippantott.

Ez volt az első olvasmányom Krencz Nóritól, de biztos vagyok benne, hogy nem ez lesz az utolsó. Teljesen magával ragadott engem a könnyed, laza stílusa, illetve a kötet szimpatikus főszereplője. Nekem nagyon fontos az, hogy a történet szereplői képesek legyenek érzelmeket kiváltani belőlem, legyenek szimpatikusak, vagy ha épp egy gonosz szereplőről van szó, akkor legyen úgy megalkotva a karaktere, hogy érezzem tényleg a gonoszságát a kötet lapjait olvasva.

A követ főszereplője, Livly számomra nagyon szimpatikus volt. Egy árvaházból frissen kikerült lány, aki nem akar mást, csak normális, viszonylag jól fizető állást találni, aminek lehetőleg a történelemhez is legyen köze, mert Livly imádja a történelmet. Különösen tetszett az a lányban, hogy nem csak álmodozik a céljai eléréséről, hanem képes fejest ugrani és tenni is értük. Mindent hátrahagyva elutazik egy régi kastélyhoz, hogy állást szerezzen magának, de ennek a döntésnek köszönhetően sok-sok kalandba keveredik.

A fülszöveg:

Mi a közös egy gyűrött, szakadt papírfecniben és egy méregdrága fülbevalóban? Azt gondolnád, semmi, de ne legyél ebben olyan biztos!

Livly csupán néhány hónapja költözött el az intézetből. Egyedül tengeti napjait és alkalmi munkával igyekszik fenntartani magát. Mindennél jobban szereti a történelmet és egészséges kíváncsiságának hála, elég jártas is benne. Továbbtanulni ugyan nem tud, de mindenáron pénzt akar keresni, hogy ezt megtehesse.
Az életébe egy idegen hozza el a fordulatot, aki egy álláshirdetés szórólapját nyomja a kezébe. Livly úgy érzi, nincs esélye rá, hogy felvegyék tárlatvezetőnek a fővárosi palotába. A véleménye akkor változik meg, amikor kézhez kap egy csomagot, benne egy fülbevalóval. Az ékszer mellett egy üzenetet is talál:
„Új életed kulcsa. Nagyon vigyázz rá!”

Vigyázat spoilerveszély!

A történetben nagyon fontos szerepet játszik egy fülbevaló, ami rejtélyes dolgokat tesz és még suttogni is képes Livly fülébe. A könyv elején kerül a lányhoz egy ismeretlen feladó által neki címzett csomagban. Livly egy cetlinek és a fülbevalónak köszönhetően elkerül egy régi kastélyba, ahová jelentkezik egy tárlatvezetői állásra. Ott ismerkedik meg a gonosznak tűnő új tárlatvezetővel és a rendesnek tűnő főnökkel, de ez esetben is igaz az a mondás, hogy nem minden az, aminek elsőre tűnik. Hamar rájön, hogy egy gonosz bűbájnak köszönhetően nem látja tényleges valójában a környezetét és a környezetében lévő embereket, s hogy egy sokkal mélyebb titok lappang az egész dolog mögött. Livly közreműködésének hála egy régi rab is kimenekül a fogvatartásából és egy új szerelem is szövődik.

https://www.instagram.com/p/CbAO4MeACbw/?utm_source=ig_web_copy_link

A történet borítója nekem nagyon tetszik, első pillantásra felkeltette a figyelmemet a könyv iránt, ezért is csaptam le az e-book lehetőségre anno. A könyv címét viszont nem nagyon tudom hova tenni, szerintem nem passzol a cselekményhez, de hát ennél nagyobb baj ne legyen egy könyv olvasása során. Annyira hirtelen lett vége a kötetnek, hogy alig várom, hogy olvashassam a következő részt is, ami szintén beszerezhető ingyenesen innen.

Értékelésem: 9/10

Kedvcsináló idézetek:

– Ne azért próbálj optimista lenni, mert más az. Azt tartsd szem előtt, hogy mennyit nyersz vele!

– Ön is… valami jóra gondol? – Livly észrevette, hogy kicsit remeg a hangja, de bízott benne, hogy rajta kívül másnak nem tűnt fel.
– Én mindig, hölgyem.
– És ettől magabiztosabbnak érzi magát?
– Természetesen. Az optimista hozzáállás pozitív dolgokat vonz.
– Akkor biztos maga kapja meg az állást – mondta a lány halkan, és lenézett a kezére.

Az autót csak a legtehetősebbek engedhették meg maguknak, mert az üzemanyag iszonyú drága volt. Persze ez nem szegte kedvét az egyszerű moreeni polgároknak.