Korábban nem hallottam erről a kötetről, de felkeresett az író, hogy nem szeretném-e olvasni a könyvet. Tekintve, hogy virtuális valóság és mesterséges intelligencia az alapja a történetnek - amiket nagyon szeretek -, igent mondtam rá. Bár akkor még teljesen máshogy képzeltem el a kötetet, nem pont azt kaptam, amire számítottam, na de lássuk bővebben. 

A történet elején a váltakozó idősávok engem kezdetben nagyon összezavartak, jobb lett volna egy lineáris felépítés, aztán miután kellőképpen megismerhettük volna a karaktereket, jöhetett volna az időbeli ugrálás, úgy szerintem jobban lehetett volna követni a dolgokat. De ennek ellenére hamar fel tudtam venni a történet fonalát a sok szereplő és szemszög ellenére is. A lányok szemszögéből íródott jeleneteket viszont én feleslegesnek éreztem, pláne azt a részt, amikor az egyikük az elvesztett versenyt ellenszolgáltatással kellett megfizesse.

Nagyon sok a történetben az erőszak, a főszereplő, Creg indokolatlan módon, helyeken és időpontokban képes volt bárkinek nekiesni, amik eléggé irracionális cselekedetek voltak. A későbbiekben az író megmagyarázta, hogy miért voltak ezek a "kitörések" a srácnál, de valahogy számomra kicsit gyenge kifogás volt, bár lehet, hogy csak azért, mert nem számítottam előre egy ilyen okra. Ettől függetlenül érdekes magyarázatot szolgáltat az erőszakosságra a szerző. 

A mesterséges intelligencia egyedpéldányával folytatott beszélgetések, a róla szóló jelenetek nekem nagyon tetszettek. Nem tudom, mennyire voltak hitelesek, mert ilyen szinten nem értek a témához, de én nagyon lelkesen olvastam ezeket a fejezeteket. Illetve azokat a részeket is, amikor az Arénában voltak a szereplők, kár, hogy a történet második felében már elmaradoztak ezek a jelenetek.

A történet közepén viszont volt egy jelenetsorozat, ami totál kikészített, számomra túl erőszakos volt. Ezt az egészet én egy az egyben kihagytam volna a cselekményből, de hát mindenkinek más a tűréshatára, lehet, hogy mást nem zavarja annyira a jelenet, mint engem, ez szerintem nagyon szubjektív dolog.

A szereplők kicsit még kiforratlanok, és eléggé csőlátásúak; legfőképpen a csajok, a pia és a drogok, na meg az erőszak/verekedés érdekli csak őket, de a történet végére átestek egy kis jellemfejlődésen. Ahogy idősebbek lettek, egyre komolyabb problémákkal és felnőttesebb döntésekkel találták szemben magukat.

Összességében elmondhatom, hogy ugyan voltak olyan jelenetek, amik nem tetszettek, de voltak olyan részek is, amik éppen ellenkezőleg, nagyon magával ragadtak és sokkal tovább is olvastam volna őket. A kötetet ajánlanám azoknak, akik szeretik a verekedős, erőszakosabb, pörgősebb cselekményeket, nekik biztosra veszem, hogy tetszeni fog ez a kötet.

Ha tetszik a könyvről készített kép, lájkoljátok instagramon és facebookon is. 

Egyébként a kötet borítója számomra 10/10. Nagyon jól illik a cselekmény egyik jelenetéhez, mintha abból lett volna kiragadva. Szerintem teljes mértékben telitalálat.

Értékelés: 7/10

Kedvcsináló idézetek:

 – Tudod, hogy mi az egyik legnehezebb dolog? – kérdezte Lena.
– Nem – rázta a fejét a fiú.
– Az emberek kiismerése. Az igazság felderítése, majdhogynem lehetetlen. Egy információmorzsáról eldönteni, hogy valóban hiteles-e. Annyi a féligazság, és a hihetetlen zagyvaság, ami körülhálóz minden tényt, hogy kivételes esetekben hetekig tarthat a millió pro-kontra érvet átvizsgálni, míg kiszűri az ember az igazságot.

 

– Mióta akarsz te az emberi társadalomnak, vagy bárkinek megfelelni?
– Amióta a testcsere prioritási indexem megdöbbentő mértékben devalválódott.

 

– Nézd, Isten kezében vagyunk. Az ember nem irányíthat mindent, és ez már így marad.

 

– Lena, az emberek is csak mobil szervezetek, akik be vannak zárva az önnön testükre. Sosem leszünk képesek kiszabadulni a saját elménk jelentette fogságából. Minden tudat, agy, ember egy elszeparált kis világ az univerzumtól, egy valódi kis börtön.

 

– Régen, gyerekként azt gondoltam, hogy mindenki csak áll mozdulatlanul, belefagyva az időbe, és csak akkor mozdulnak, ha ott vagyok a közelükben. Nem tudtam volna elképzelni, hogy millió és millió emberi lény különféle célokkal, gondokkal, történetekkel örökké haladnak a saját életükben.

A sorozat előző része:

A második rész teljes egészében érthető az előzmények olvasása nélkül is. Én is csak a második részt olvastam és nem volt hiányérzetem.