Baráth Viktória: A lótusz virága - értékelés

Baráth Viktória Szabadon c. sorozatának első része, A napfény földje Afrikába kalauzolt el minket, ahol az undok, addig csak a pénzért élő és azt hajszoló Elizabeth rátalált egy ennél sokkal értékesebb kincsre, mégpedig önmagára, ami által elkezdett törődni másokkal is. A lótusz virágában Elizabeth belső utazásának további alakulásáról olvashatunk, aki ezúttal Indiába látogat el.

covers_701948_3.jpg

Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!

A fülszöveg:

„India ​épp olyan, mint Baráth Viktória regénye: még a fájdalmas része is elvarázsol." – Budai Lotti

„Romantika, izgalmas kalandok mesés környezetben." – Könyvmolyok Szerint A Világ

Elizabeth végre úgy élheti az életét, amire mindig is vágyott: a maga ura lehet, senki nem parancsol neki, és senkitől nem függ. Egészen addig, amíg egy váratlan idegen be nem kopogtat az ajtaján. A lány múltja újra a felszínre kerül, aminek hatására ismét meg kell küzdenie háborgó lelkével. Ám a tettvágya és az újabb kaland ígérete erősebbnek bizonyul még a félelmeinél is.

Elizabeth új kihívásokat keresve Indiába utazik, hogy segítse az ott élő, nehéz sorsú embereket. Csodálatos, ugyanakkor szívfacsaró kalandok várnak rá, amelyek során nemcsak a világról, de az önmagáról alkotott képe is megváltozik. Megtanulja, mennyit ér az igaz barátság, és talán még a rég nem látott szerelem is újra felbukkan az életében. A boldogságát azonban hamarosan sötét felhők árnyékolják be, amitől a lány választás elé kényszerül: önmagát mentse meg, vagy az emberiséget?

Mekkora utat kell bejárnunk ahhoz, hogy végül ráleljünk az igaz valónkra? Elkövethetjük ugyanazt a hibát újra és újra, mielőtt tanulnánk belőle?

Baráth Viktória Szabadon-sorozatának második kötetében a varázslatos Indiába utazunk, ahol nemcsak a gyönyörű tájak, hanem a gyötrelmes emberi sorsok is gondolkodásra késztetnek.

A kötet olyan súlyos kérdéseket boncolgat, mint a mélyszegénység, a kizsákmányolás, az emberek pénzhajhászása, illetve a súlyos betegségekkel való küzdelem. Elizabeth Afrikából visszatérve és egy szerelmet fájdalmasan hátrahagyva éli egy békés kis városban az életét, de egy nap megkeresik őt azzal, hogy segítsen az emberekhez eljuttatni a hányattatott sorsúak fájdalmát egy film elkészítése által. Elizabeth először vonakodik, de végül arra jut, hogy akkor érezte igazán önmagának magát, amikor Afrikában segített a szegénységben élőknek, úgyhogy végül elfogadja az ajánlatot.

Liam ötlete nyomán, aki a filmhez készíti a felvételeket, Indiába indulnak, hogy a legszegényebb régiók mindennapjait mutassák be. Nagyon sok szomorúság, veszteség hatja át a kötet lapjait, de emellett Elizabeth önmagára találása is folytatódik. Nagyon tanulságos kötet, felhívja sok súlyos kérdésre is az olvasók figyelmét. A kényelmes fotelekben ülve, a sorokat olvasva talán nehéz elképzelni, hogy mennyi ember él borzasztóan rossz körülmények között, éhezve, halálos veszélyben dolgozva, mégis élik az életüket és talán nagyobb hálával fordulnak a világ felé, mint a nyugati kényelmes civilizáció emberei. 

320735875_396380482675128_7774975048890424862_n.jpg 

https://www.instagram.com/p/CmUWEeQoy09/?utm_source=ig_web_copy_link

Az első kötet nekem jobban tetszett, mint ez a második rész. A tanulságos részek nagyon tetszettek benne, India és az indiai hitrendszer felépítése is nagyon jól ki lett bontakoztatva benne, de mégse tudta überelni az első részben átélt és Elizabeth által nyújtott személyiségfejlődést. Sajnáltam Elizabethetet több ok miatt is, de annak örültem, hogy Adam a kötet végén újra felbukkant az életében.

Kíváncsi vagyok, hogy a harmadik és egyben befejező kötet mit fog még tartogatni számunkra, és hogy vajon ezúttal melyik országot, melyik kontinenst veszi célba majd Elizabeth.

Értékelésem: 8/10

Kedvcsináló idézetek:

 – Emlékszem, egyszer hozzám vágtad a teniszütődet, mert bókolni próbáltam.
– Akkor valami nagyon félrement – nevetek fel.
– Igen, a bók mindenképp, de az ütőd eltalált. Pont tökön.
Nagyot nevetek az emléken, mire ő is mosolyog.
– FIgyelj, rendeltem kaját, nincs kedved csatlakozni?
A szobája felé mutat.
– Nem akarom elenni előled.
– Elég sokat rendeltem. Fogalmam sincs, hogy mi mit jelent az étlapon, úgyhogy többfélét kértem, hátha valami bejön.
– És ami nem ízlik, azt megehetem én?
– Úriember leszek, és választhatsz te elsőként!

♦♦♦

– Tudtad, hogy a lótuszvirág az újjászületés szimbóluma? – szólal meg halkan Liam. – Azt jelképezi, hogy a sötétségből is születhet valami egészen tiszta és gyönyörű. Minden éjszaka bimbóként húzódik vissza a víz aljára, ahonnan reggel újult erővel tér vissza a felszínre, hogy kinyíljon és hirdesse a szépségét.

♦♦♦

– Nehezen találom a helyem – vallom be. – Amikor feladtam a régi életemet, azt hittem, végre szabad vagyok, de rájöttem, hogy sokkal keményebb meló szabadnak lenni, mint ha megszabják, mit és hogyan tegyél. Az összes döntésem súlya az én vállamat nyomja. Nincsenek keretek, szabályok, mindent egyedül kell kitalálnom. Fogalmam sincs, hogyan küzdjek meg azokkal az érzelmekkel, amelyeket olyan hosszú ideig elnyomtam.

♦♦♦

Buddha rájött, hogy az emberek azért szenvednek annyit, mert sosem elégedettek azzal, amijük van, és mindig többet akarnak. Ehhez egy új látásmódot kellett kialakítaniuk és elsajátítaniuk. Az első tanításban négy nemes igazság áll: minden létezésben van szenvedés, a szenvedés oka a mohóság, a szenvedésnek véget lehet vetni és a szenvedés megszüntetéséhez vezető út a nemes nyolcrétű ösvény.