A Halloweent és az az előtti napokat egy fantasy kötettel töltöttem, mégpedig Gregus Gábor: A gyilkos tündérek városa c. nemrég megjelent kötetével. A bejegyzésben találhattok is egy Halloween ihletésű képet a könyvről. A szerző az instagram oldalamon keresett meg, hogy olvasnám-e a legújabb könyvét, és mivel nagy fantasy rajongó vagyok, így lelkesen mondtam igent rá. Ezúton is köszönöm szépen a megkeresést!  

Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!

Bár lelkesen kezdtem bele a kötet olvasásába, az első fejezet kicsit lelombozott, mert a főszereplő szarkasztikus és szkeptikus hozzáállása túl töményen indult, de ahogy haladtunk előre a cselekményben, és ahogy hozzászokott Hunor a körülötte zajló dolgokhoz, úgy egyre inkább szimpatikussá vált számomra. Ő is és Bors, a legjobb barátja is szkeptikusan fogadták a természetfeletti világ létezését, aztán nagyon hamar elkezdték megszeretni ezt az új világot, olyannyira, hogy már nem is szerettek volna visszatérni az üres, sivár életükhöz. 

 https://www.instagram.com/p/CkYGYT8o1Nx/?utm_source=ig_web_copy_link

A kedvenc szereplőm a kötetben Lilianna volt, aki a természetfeletti lények egyikét, egy féltündért testesít meg a kötetben.  A nyugodt, békés és bölcs hozzáállásával szinte elsőre kivívta azt, hogy megkedveljem, a hosszas, érdekes és tanulságos információszolgáltatásaival pedig a tiszteletemet. Az egész fantasy világ felépülését és a magyar mitológiához való kapcsolódását Lilianna karakterén keresztül mutatja be nekünk az író a kötetben. Nagyon tetszett, hogy ezúttal nem valamelyik nagy mitológiához nyúlt hozzá a szerző, mint pl. az északi, vagy római mitológiák, hanem a hazánkban lévőket vette elő és azt dolgozta bele egy természetfeletti világba.

A Hangzat használata helyenként elég ködös volt számomra, de voltak olyan részek, ahol nagyon tetszett az erről a "mágiáról" leírt magyarázat. A kötet stílusán és a szerkesztésen, elgépeléseken lehetett volna még mit javítani, de önmagában így is tökéletesen elszórakoztatott a kötet.

A regény borítója nekem nagyon tetszik, bár a cím szerintem nem passzol teljes mértékben a cselekményhez. Mindenesetre nagyon figyelemfelkeltő cím, azonnal felkeltette az érdeklődésemet, amint megláttam a kötet borítóján.

Értékelésem: 8/10

Kedvcsináló idézetek:

 – Jól vagy amúgy? – vizslatta még mindig tűnődve a lány.
– Hát… ahogy egy olyan ember lehet, akit elkábít egy népviseletbe öltözött madárijesztő, miközben egy cilinderes öreg és egy fémbőrű óriás veri péppé egymást a háttérben.

♦♦♦

Tündérvér, ami meghosszabbítja az életet… – csóválta a fejét a férfi – Hát persze, miért is ne? Most már tuti, hogy az első utam innen az elmegyógyintézetbe vezet. De hogy ezt a megzavaradott kiscsajt ajánlom-e be, vagy esetleg magamat, amiért kezdem úgy érezni, ennek az egész zagyvaságnak van alapja, az még kérdéses.

♦♦♦

– De nincs itt minden. Valószínűleg többet találnánk a lakásán.
– Amit a rendőrség lezárt… – sóhajtott Edrik.
– Nem úgy ismertelek meg titeket, mint akiknek ez gondot jelet – vetette közbe Hunor.

♦♦♦

– Álljunk meg itt – mutatott Lillianna egy McDonalds-ra az út mentén.
– Itt van a fényvirág?
– Dehogy – nevetett angyali hangon a fruska. – Csak éhes vagyok.
– A tündérek hamburgert esznek?
– Fél-tündér – helyesbített a másik. – És amúgy a tündérek bármit ehetnek. Ebben nem különböznek az emberektől.

♦♦♦

– Ha jól értem, nem tudtok meggyógyítani.
– Így van.
– És pár nap múlva meghalok ettől.
– Így van.
– Akkor most mit főzöl?
– Ez tulajdonképpen érzéstelenítő. Tökéletes érzéstelenítő. A rontás tovább terjed benned, előjönnek majd más jelei is, egyre rosszabb lesz, de mindebből semmit nem fogsz érezni.