Kristin M. Furrier: A Társalkódónő
Molyos utazókönyvként került hozzám a kötet, s mivel olvastam már több kisregényt is az írónőtől, így tudtam, hogy milyen stílusra kell számítanom, nem teljesen ismeretlenül vágtam bele a könyvbe. Kristin műveinek mindegyikére igaz, hogy régebbi korokban, korábbi évszázadokban játszódnak, s mindegyik méltán visszaadja az adott korra jellemző sajátosságokat.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Emma Watton walesi otthonának minden szegletében a megelégedést kutatja. Lelke nyughatatlan, vágyik mindarra, ami a 19. századi nemesek fényűző életét jellemzi, elszegényedett családja azonban nem tudja biztosítani számára a kor kívánalmait. Az örök elégedetlenség mégis hajtja Emmát, aki mindent elkövet, hogy kitörjön a nyomorból. Vajon elérheti valaha is az álmait?
A Társalkodónő c. kötet a 19.századi viktoriánus Angliát mutatja be nekünk egy lecsúszott nemesi család lányának, Emmának a szemszögéből. Az apa büszkesége miatt a lányai hozomány híján reménykedni sem mernek benne, hogy előnyös házassági ajánlatot kapnának bárkitől is. Aztán egy nap beállít hozzájuk a tőlük nem messze lakó Evens, aki ajánlatot tesz a családnak, hogy Emma legyen a lányuk, Agnes társalkodónője. Agnes sokat betegeskedik, emiatt folyton gyógykezelésekre hordják őt. Így, hogy Emma a társalkodónője lesz, ő is velük tarthat az utazásokra, ahol elég sok bonyodalom történik vele, nem elég, hogy Agnes folyamatos leépülését is látja, még egy elérhetetlennek tűnő fiatalemberbe is sikerül belehabarodnia.
A cselekmény önmagában nagyon-nagyon jó lett, jól visszaadta az adott kor jellegzetességeit, a vége viszont egyáltalán nem tetszett nekem. Annyira drasztikusan és furán lett vége, hogy döbbenten csuktam be a kötetet, egyrészt irreális is volt, másrészt kegyetlen is. Ez volt az eddigi legjobb olvasmányom az írónőtől, épp ezért sajnálom, hogy ilyen véget szánt ennek a kötetnek. Azt nem mondhatom, hogy ez elrontotta volna az egész kötetet, mert nem így van, de így kicsit keserédes olvasmány lett számomra.
Értékelésem: 9/10
Kedvcsináló idézetek:
Ahogy teltek az évek, egyre inkább elszegényedtünk, mind gyakrabban kellett nélkülöznünk. A nemesi cím vagyon nélkül mit sem ért. Talán még megalázóbb volt lecsúszott nemesnek lenni, mintha egyszerűen csak paraszti sorba születtem volna.
♦♦♦
Azonban tisztában voltam vele, hogy ebben a házban számomra a „nem” szó nem létezik. Itt én csak egy bútordarab voltam, egy használati tárgy, aki fizetségért teszi, amit kérnek tőle. Egy egyszerű társalkodónő, akinek a fő szabálya, hogy mindig tudja, mit kell tennie, és hol nem zavar.
