A Bridgerton család c. sorozat kötetei közül ezt a részt vártam a legjobban, mert nagyon kíváncsi voltam Colin és Penelope történetére. Akik olvasták az előző részt vagy látták a Netflix adaptációját, azok tudják, hogy Colin csak barátnak tartotta évekig Penelopet és nem is tervezett ezen túllépni, de aztán egy nap elkezdett többet érezni a lány iránt.

Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!

Colint én már az első rész óta nagyon bírom, szeretem a humorát és a csipkelődését a fivéreivel, na meg Elois-szal szemben. Udvarias, aranyos és a végletekig úriember. Penelope már elért abba a korba, hogy vénlánynak titulálják, már nem is álmodik arról, hogy bárki is feleségül kérje, pláne nem Colin, akibe már évek óta szerelmes. Aztán Colin egyszer csak elkezd egyre többet érezni a lány iránt, ő maga sem érti, mi történt vele hirtelen és mitől alakult ki az érdeklődése a lány iránt. 

Ebben a kötetben Lady Whisledown is lelepleződik, bár aki látta a sorozat első évadát, azt nem éri meglepetésként a titokzatos hölgy személye. Sajnálom, hogy ezt a Netflix már az elején lespoilerezte, de így egészen más szemmel néztem erre a kötetre és a sorok mögött rejlő titkokra, rejtélyekre, mintha nem tudtam volna, ki áll Whisledown álarca mögött.

Szerintem ez a rész is nagyon aranyos és bájos kötet lett, de nekem az előző rész, a Tisztességes ajánlat továbbra is a kedvencem a sorozatból, illetve A vikomt, aki engem szeretett c. második rész is egy fokkal jobban tetszett ennél.

Értékelésem: 9/10

Kedvcsináló idézetek:

 – Ó, minden okod meg is van rá – ismerte el. – Biztos vagyok benne, hogy borzalmas férj leszek.
– Dehogy! – nyugtatta, megveregetve bátyja karját. – Ugyan, honnan a csodából gondolod? Sosem csalnád meg.
– Valóban nem. – Egy ideig hallgatott, aztán szelíden hozzátette: – De lehet, hogy nem szeretem annyira, amennyire megérdemelné.
– De lehet, hogy igen – megadón emelte fel a kezét. – Az isten szerelmére, Colin, maga a tény, hogy itt ülsz, és a húgodat kérdezed a szerelemről, már eleve azt jelenti, hogy valószínűleg szereted.
– Így gondolod?
– Ha nem így gondolnám, nem mondanám.

♦♦♦

– Colin! – nyugtatta, a szófához vezette és leültette. – Figyelj rám! A szerelem feltámad, és minden nap változik. Nem olyan, mint valami villámcsapás az égből, hogy egy szempillantás alatt más ember leszel tőle. Tudom, hogy Benedict esetében ez így volt, és ez nagyon szép is volt így, de tudod, hogy Benedict nem átlagos ember.

♦♦♦

– Ne feledd, hogy bármit is kell kiállnod – mondta Daphne kissé durcásan, pajkosan –, ezerszer rosszabb Penelope-nak. A nőknek mindig sokkal nehezebb. Nekem elhiheted.
– Az esküvő, vagy minden? – kérdezte halkan, kedvesen.
– Minden – vágta rá. – Tudom, hogy ti, férfiak azt hiszitek, ti tartjátok kézben a dolgokat, de…
– Álmodni sem merném, hogy mi, férfiak tartjuk kézben dolgokat – jegyezte meg Colin, nem teljesen gúnyosan.
Daphne elkomorult.
– A nőknek sokkal több tennivalójuk van, mint a férfiaknak. Különösen az esküvő kapcsán. Annyi próbát kellett kiállnia az esküvői ruháért a varrónőnél, hogy biztos vagyok benne, Penelope már úgy érzi magát, mint egy tűpárna.
– Javasoltam neki, hogy szökjünk meg – közölte Colin könnyeden –, és mintha azt remélte volna, hogy komolyan gondolom.

♦♦♦

– Gyakran elgondolkodom azon, milyen ostobaság egy nő kezét az apjától megkérni, mielőtt magát a nőt megkérdeznék erről. Nem az apának kell a férjjel élni.
– Ez a hozzáállás egyben magyarázat is arra – mondta Colin, mosolyát a teáscsésze mögé rejtve –, miért vagy még mindig hajadon.
Lady Bridgerton komor pillantást vetett fiára és rosszallóan ejtette ki a nevét.
– Ó, nem, anya – szólt Eloise –, egyáltalán nincs ellenemre ez az állapot. Nagyon jól érzem magam vénkisasszonyként. – Meglehetősen felsőséges pillantást vetett Colinra. – Inkább maradnék vénkisasszony, minthogy a férjem halálra untasson.

♦♦♦

1812. április hatodikán, pontosan két nappal tizenhatodik születésnapja előtt Penelope Featherington szerelmes lett.
Az érzés egy szóval kifejezve borzongató volt. A világ megremegett. A szív kihagyott. Lélegzetelállító pillanatot élt át az ifjú hölgy, és némi megelégedettséggel nyugtázhatta, hogy a szóban forgó férfiú – bizonyos Colin Bridgerton – pontosan így érzett.
Ó, nem ami a dolog szerelem részét illeti. Az biztos, hogy nem 1812- ben szeretett belé (nem is 1813-ban, 1814-ben, 1815-ben, ahogy az 1816 és 1822 közti években sem, 1823-ban szintén nem, mert akkor végig külföldön volt). De Colin Bridgerton világa is megremegett, szíve majd' kiugrott a helyéből, és Penelope egészen biztos volt benne, hogy a férfiú lélegzete is elállt egy kis ideig. Tíz egész másodpercig.
A lóról való esés általában ilyen hatással van a férfiakra.