Még áprilisban volt szerencsém olvasni az Édes tini élet c. trilógia első részét, ami annyira magába szippantott és egyben kíváncsivá is tett, hogy alig vártam, hogy a sorozat végére érjek és egészében láthassam magam előtt a cselekményét. Ritkán olvasok el ilyen gyorsan egy komplett sorozatot, mindig több hónap vagy akár év is el szokott telni, mire a végére érek, de ezzel kivételt tettem, mert Ria és Devon történetének alakulása nagyon felkeltette az érdeklődésemet.

Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!

Szerintem ez volt a legizgalmasabb ÉTÉ regény a trilógiában. Nagyon sok kalandban és megmérettetésben volt részük a szereplőknek, amik ezúttal már vérkomoly helyzeteket teremtettek Devon és Ria számára. Míg az első kötetben még csak két fiatal plátói szerelmét és egymás kerülgetését állította a középpontba az írónő sok évődés és huzavona kereszttüzében, addig ez a rész már sokkal komolyabb és érettebb hozzáállást kívánt a karakterektől. Olyan komoly helyzetekbe csöppentek, mint pl. az emberrablás, a zsarolás, illetve olyan komolyabb kérdések is felmerültek benne, mint pl. az, hogy meg lehet-e vagy meg kell-e bocsájtani egy olyan barátnak, aki hátba szúrta az embert; feladja-e az ember az álmait (még ha csak egy rövid időre is) a szerelméért.

Voltak benne abszurd jelenetek is, amiknél csak a fejemet kapkodtam, hogy mi történik éppen, de ez nem ment a történet rovására. Leiner Laura köteteit is nagyon szeretem, és aki olvasta a könyveit, az tudja, hogy ő profi az abszurd helyzetek megteremtésében, pont ezek teszik egyedivé a köteteit.

Devon és Ria is nagyon nagy jellemfejlődésen mennek keresztül. Minden létező balszerencsés helyzetbe képesek belekeveredni, de nem hagyják, hogy összecsapjanak a fejük felett a hullámok, hanem próbálják a rossz helyzetekből is kihozni a maximumot és képesek tanulni is belőle. 

Csak azt az egyet sajnálom, hogy nem olvashatom tovább Devonék történetét, bár az írónőtől azt az információt kaptam, hogy lesz még újabb kötet Devon és Ria főszereplésével, ami évekkel később fog majd játszódni, a karakterek további életének alakulását mutatja majd be. Én mindenesetre alig várom már most, hogy olvashassam majd azt a spin-off kötetet is.

Értékelésem: 10/10

Kedvcsináló idézetek:

 Miért van az, hogy ez a srác egyszerre képes az idegroham határáról a hálasírás határáig juttatni?
– Már megint túl jó fej vagy – jegyeztem meg, de nem néztem fel rá. – Nem tehetek róla, így születtem – jegyezte meg egoistán, mire nem túl nőiesen felhorkantam.
– A szerénységet pedig adták grátiszba!
– Elég bőkezűen – helyeselt rá, én pedig csak a fejem csóváltam.

♦♦♦

– És te, Devon? Kinek szurkolsz?
– A Manchester Unitednak – vágtam rá, bár azt nem kezdtem részletezni, hogy ez nálam nem csak mezei rajongás. Hirtelen Süß homlokon csapta magát.
– Na, végre valaki, aki tudja, kinek kell szurkolni! – szorongatta meg a vállamat Mr. Süß. – Szép munka, kislányom! Csapatot nem tudsz választani, de fiút legalább igen!
– Én most bemegyek… és magammal együtt felgyújtom a konyhát – jelentette ki Ria, majd morcosan fordult a ház felé.
– Kislányom, te is tudod, hogy csak vicceltem! – kiabált utána az apja, de Süß persze nem reagált.

♦♦♦

– Süß. Mikor lesz a szülinapod? – kérdeztem hirtelen.
– Ööö… a jövő hónapban – felelte kisvártatva. – Miért kérdezed?
– Hogy legyen elég időm megvenni az ajándékodat.
– És elárulod, hogy mit kapok? – érdeklődött csillogó szemekkel.
– Egy nyakörvet pórázzal, hogy többet ne veszítselek szem elől.