A tűzróka volt az első könyvem Aurora Lewis Turner írónőtől, de biztosan nem az utolsó, mert teljes mértékben beszippantott a kötetben lévő világ. Korábban is szemeztem már az előző műveivel, várólistán van nálam mindegyik könyve, leginkább A hatalom köve keltette fel az érdeklődésemet, de aztán jött egy csodálatos lehetőség, hogy recenzióként olvassam A tűzróka c. új megjelenésű regényét.

Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!

Engem már a fülszöveg is teljes mértékben megfogott magának, alig vártam, hogy olvashassam. A fantasy zsánert alapjáraton nagyon szeretem, de az utóbbi időben kifogtam pár rossz könyvet, így kezdtem kicsit kétségbe esni, hogy talán "kinőttem" már ebből a műfajból. Aztán jött Aurora könyve és egyértelművé tette számomra, hogy nem, ebből bizony nem tudok kinőni, egyszerűen csak rossz könyvekhez volt szerencsém.

A moly adatbázisa szerint 60 db magyar szerzőtől származó fantasyt olvastam eddig, de ebből kevés lett csak igazán kedvenc számomra, mégpedig az alábbiak: Fróna Zsófia sorozata, L. J. Wesley: Hetedhét birodalma és Lis Ohtears: Örvény c. kötete. És most már ide tartozik A tűzróka c. könyv is.

Nagyon szeretem azokat a történeteket, amik a fantasy zsáner mellett ifjúsági kategóriában íródtak, pláne, ha természetfeletti iskola is szerepet kap bennük. Ebben a kötetben is megtalálható egy oktatási intézet, ahová Amaját "leszállítja" a Vadász. A lány teljesen véletlenül, a természetfeletti erejéről mit sem tudva okozott egy nagy katasztrófát a lakókörzetében, aminek a hatására az ellenség is felfigyelt rá, de szerencsére a Vadász még idejében közbelépett, hogy biztonságos helyre, az iskolába menekítse Amaját, ami Budapesten található. Ez a magyar vonatkozás nekem nagyon tetszett, örültem neki, hogy a cselekmény nagy része Budapesten játszódik.

A magyar ihletettség mellett nagyon sok Japánhoz köthető dolgot is megemlít az írónő a kötetben, a történet eleje is Japánban kezdődik, Amaja ott élt egészen 16 éves koráig, amikor is megmutatkoztak a képességei. Én nem sok mindent tudok erről az országról, de jó volt kicsit elmerülni ebben a kulturában és az ottani szokásokban.

Anno a Vámpírnaplók és Twilight világa annyira nagy hatással voltak rám, hogy azóta is nagy vámpír fan vagyok annak ellenére, hogy manapság már nagyon ritkán olvasok olyan könyvet, amiben szerepelnek vérszívók. Nagy örömömre Aurora könyvében ebből is kaptam egy kis nosztalgikus ízelítőt. Hasonlóképpen voltam az alakváltó képességekkel is.

https://www.instagram.com/p/CgCecWUIVti/?utm_source=ig_web_copy_link

A Vadász és Amaja karaktere is nagyon jól lett felépítve, számomra mindketten kedvencek lettek, nagyon tetszett, ahogy évődtek egymással. Én nagyon szurkolok nekik, hogy a hátráltató tényezők ellenére jöjjenek össze, mert mindkettejüket nagyon megszerettem és szerintem nagyon jól illenének egymáshoz. A Vadász igazi férfias karakter, ő ölte meg a legtöbb lelketlent, ezzel pedig kivívta a természetfeletti társadalom elismerését és tiszteletét. Amaja pedig.. A történet elején egy szende kis ártatlan lánykának hatott, de a Vadász elég sokáig unszolta és "idegesítette" ahhoz, hogy a férfi szavajárása szerint "előtörhessen végre belőle a dög", ami elengedhetetlen az ő világukban a túléléshez.

A kötet végén volt egy brutálisan nagy csavar, ami teljes mértékben megdöbbentett engem. Utólag már azt mondanám, hogy számíthattam volna rá, de eszembe se jutott, hogy az írónő ilyen durva függővéget tett a nyitó kötetébe, így eszembe se ötlött, hogy ilyesmik derülnek majd ki.  Az írónőtől azt az információt kaptam, hogy várhatóan még idén megjelenik majd a kötet folytatása, amit már most alig várok, mert iszonyatosan magába szippantott ez a kötet, na meg a függővég is piszkálja a fantáziámat.

Értékelésem: 10/10

Kedvcsináló idézetek:

 – Öltözz! Különben lekéssük a repülőt. – Amaja kómásan takarózott ki és állt fel, hogy aztán azokra a ruhákra vesse pillantását, amit még a férfi varázsolt neki oda.
– Ezek is… igaziak?
– Miért, mit hittél? Álmomban horgoltam neked őket? – csattant fel a férfi. – Mondtam, hogy a semmiből nem lehet valami!
– Akkor ez is illúzió?
– Nem, drága. Ezt az egyik közeli boltból varázsoltam ide. Öltözz, megjött a reggeli-vacsora!

♦♦♦

– Nyugi! A végén még lángra lobbantasz itt mindent, krumplibaba – mosolygott rá a férfi. – Csak a biztonság érdekében tettem.
– Hát, a biztonságom érdekében legközelebb közöld, ha bombát raksz a bugyimba!
– A bugyidhoz nem nyúltam! – emelte fel a kezét a férfi, ártatlan képet erőltetve arcára. – Esküszöm!
– Hány óra, amire odaérünk? – kérdezte Amaja kétségbeesve, s a gondolatait elterelve arról, milyen lenne a férfi keze a bugyiján.
– Tizenpár, miért?
– Hosszú lesz veled az út!
– Ugyan, kislány! A végére még hiányozni is fogok.
– Képtelenség – csóválta a fejét.

♦♦♦

– Jack szigorú, de jó edző.
– Ha te így hívod a bunkó parasztokat…
– Kifogásolható ugyan a modora, de a munkájához nagyon ért.

♦♦♦

– Bejön neked, mi? – vigyorodott el Huba.
– Fúj! – nyögte Amaja, kikérve magának a feltételezést. – Jóval idősebb nálam!
– Ne hazudj! A vak is látja! Szende kis róka vagy minden órán, de ha a Vadász közelébe kerülsz, egyszerűen felrobbansz és lángolsz.
– Azért, mert gyűlölöm! Idegesít!
– Ilyen a szerelem – vonta meg a vállát Huba.