Buótyik Dorina: Az egyiptomi királynő rejtélye - értékelés
Korábban olvastam már a Gracie Simpson történetei sorozat első részét, a III. Amenemhat rejtélyét, ami egy jó kis krimi összekötve Egyiptommal és az ásatások világával. Vártam már, hogy olvashassam a második részt is, amire sor is került molyos utazókönyvként.
Vigyázat, a bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Egy ókori fáraónő szerelme. Egy nemzetközi műkincsrablás napjainkban.
Mi köti össze őket?
Gracie Simpson már megint olyasmibe keveredik, amibe nem kellett volna. A British Museum fiatal egyiptológusa nászútra utazik Kairóba, de egy CIA ügynökbe botlik.
Bradley Larkin egy titokzatos, nemzetközi műkincstolvajt keres, akiről csak annyit tudnak, hogy a fedőneve Habibi. Amikor ellopnak öt melldíszt az Egyiptomi Múzeum vitrinjéből, Bradley biztos benne, hogy Habibi keze van a dologban. De a biztonsági felvételek alapján Gracie-t azonosítják bűnösként.
Gracie apja, Adam Simpson, a neves régész éppen ásatást vezet Dahsúrban, és egy izgalmas sztélétöredékre bukkan a sivatag mélyén. Megkéri Gracie-t, segítsen neki. Talán össze lehet rakni a sztélét, és megtudnak valami újdonságot arról az időszakról amikor az ugariti nép békés módon ugyan, de megszállta az Egyiptomi Királyságot.
Gracie örömmel vesz részt a keresésben. Azonban amikor megérinti a sztélédarabot, látomása támad. Az ókori Egyiptomban találja magát, ahol Szobeknoferuré fáraónő életének egyes napjait kíséri figyelemmel.
Vajon ez képzelet vagy valóság?
Miért tört szét a sztélé?
Gracie és férje, a higgadt Louis a rejtély nyomába ered. Ám nemcsak a fáraónő életébe bonyolódnak bele, hanem a Habibi ellen folyó nyomozásba. Vajon kinek áll érdekében, hogy a lányt börtönbe juttassa?
Netán valóban a lány van a múzeumi felvételeken?
Gracie Simpson újabb kalandjaiban részt vesznek a sorozat korábbi kötetének kedvelt hősei: az újságíró David, az Egyiptomi Múzeum igazgatója, Ahmed, valamint Wallid nyomozó, és persze a stáb nem lehet teljes Oscar, a kék macska nélkül!
Azt előre leszögezném, hogy nem sok mindent tudok Egyiptomról, a régészek világáról meg még kevesebbet, de nagyon felkeltette az érdeklődésemet ez a két Buótyik Dorina kötet, reméltem, hogy általuk kicsit elmerülhetek ebben a számomra ismeretlen világban. Az első kötetből hiányoltam az ásatásos jeleneteket, azokkal együtt lett volna számomra kerek egész a történet. Ez a második kötet viszont sok ilyen részt tartalmazott, úgyhogy ezt is kipipálhatjuk. Számomra csak annyi volt a gond, hogy a régészeti szakkifejezések közül volt pár, ami nagyon speciális szó és nem tudtam a jelentésüket, hiányoltam, hogy nincsenek ezek a szavak megmagyarázva a kötetben, hisz úgy még jobban elmélyedhettem volna a cselekményben és a régészek világában.
Számomra az első kötet izgalmasabb volt, ez a második rész a feléig elég lassan csordogált, a második fele viszont annyira izgalmas volt és annyira lekötött, hogy egy szuszra el is olvastam. Nagyon tetszett ez a "hasonmásos" vonal, az meg pláne, hogy egymásra találtak Gracie-ék a korábban nem ismert unokatesójával.
A múltban, Szobeknoferuré időszakában játszódó jelenetek voltak a kedvenceim, annyira jó volt belecsöppenni a hajdanvolt egyiptomi királynő életébe, kár, hogy alig volt csak pár jelenet, ami róla szólt, szívesen olvastam volna többet is róla. A kötet borítója is nagyon tetszik nekem, annyira szépen megeleveníti egy egyiptomi királynő kinézetét, szerintem nagyon jól passzol a kötet cselekményéhez.
Kíváncsian várom Dorina következő kötetét is, remélem, hogy az is hasonlóan jó lesz majd. Itt találjátok az írónővel korábban készített interjút.
Értékelésem: 8/10
Kedvcsináló idézetek:
A kelő nap fénye szétterült a földeket tápláló Nílus széles csíkján. Két termetes krokodil párharcba kezdett, aztán egyikük megunta és egy tőkés réce után eredt. Egy egész raj úszott el mellettük. Lejjebb a folyón nagy testű vízilovak csordája vetődött a csillogó vízbe, a gémeket és sólymokat felriasztva csobbanásukkal.
A régész csillogó szemekkel meredt a kiásott területre, ahol oszlopmaradványok váltak láthatóvá a tizenkettes számmal jelölt egységben. Érdeklődve lépett közelebb. Leguggolt, és két kezével ásta a homokot az egyik kődarab mellett.
– Immár egy éve uralkodom a népem boldogságáért dolgozva, és Amon-Ré látja munkásságom, bizony mondom néktek, mindez tett gyümölcsöző. Théba város Egyiptom központja, mely oly ragyogó, s ezt nektek köszönhetem, népem – szólt a fáraónő.
A fáraónő fején a Kettős korona ékeskedett, amely az ország egységét, a királyság hatalmát jelképezte. Karját, bokáját aranyból, karneolból készült ureusz karperecek, béka és kígyó formájú gyűrűk, csüngő fülbevalók, nyakékek díszítették. Barna, magas, karcsú teste és fekete, ékszerekkel teli parókája olajoktól illatozott. Barna szeme és szemöldöke vastagon, fekete szénnel volt kifestve, szemhéját zölddel árnyékolta, körmét narancsszínűre festette. Kerek gallért, fehér, vékony anyagú, egyenes vonalú, vállpántos kötényt és homokszínű szandált viselt. Fenséges látványt nyújtott.
A sorozat első kötete:
