Tavaly ősszel volt szerencsém olvasni Fróna Zsófitól a Fegyverek Háza c. kötetet, ami annyira tetszett, hogy alig vártam, hogy a második részt is a kezemben tarthassam. Az első kötet borítójába első pillantásra beleszerettem, szerintem meseszép. Azóta már a harmadik rész vár olvasásra, amit csak azért nem olvastam még el, mert várom, hogy a negyedik és egyben befejező kötet is napvilágot lásson, vagy legalábbis közelebb kerüljünk a kiadás dátumához, mert a madarak azt csicseregték, hogy a harmadik rész is erősen függővéges. Annyira magába szippantott a Zsófi által megalkotott világ, hogy egy percig sem volt kérdéses számomra, hogy vele is szeretnék készíteni egy interjút a blogra. Fogadjátok sok szeretettel az Írónő válaszait.

• Bemutatkoznál pár mondatban? Mivel foglalkozol még az írás mellett?

Először is köszönöm szépen, hogy felkerestél. Nagyon jólesik, hogy gondoltál rám. :)

Már lassan kilenc éve élek Angliában. Nagyon egyszerű oka volt annak, hogy a párommal kiköltöztünk: jobb életkörülmények. Otthon sokat nélkülöztem, és hiába igyekeztem, nem tudtam ebből kitörni. Nem hajtott a kalandvágy, de nem bántam meg, hogy kijöttünk. Ha otthon maradtam volna, valószínűleg sosem lett volna lehetőségem könyvet kiadni, pedig ez egy titkos vágyam volt már gimis korom óta.

Jelenleg adminisztrátorként dolgozom egy raktárban. Szeretem, mert négy napot dolgozom aztán négy napot nem, így szerencsére bőven van időm az írással foglalkozni. Persze nem csak ez tölti ki az életem. Hihetetlen szerencsém volt még tavaly, és lehetőségem nyílt illusztrálni egy mesekönyvet. Jelenleg ezen is dolgozom. Terveim közt szerepel, hogy idővel akár főállásként is illusztráljak, mert nagyon élvezem.

Szóval bátran mondhatom, hogy nem szoktam unatkozni :D

•  Mióta foglalkozol az írással? Mi indított el az írás útján?

 Annak idején, amikor gimnazista voltam, írtam pár történetet, de nem tekinteném azt a kezdeteknek. Akkor eljátszottam a gondolattal, hogy egyszer majd író leszek, de mivel diszlexiás és diszgráfiás is vagyok, így hamar elhessegettem a gondolatot. Aztán egyetemre kerültem, és bár imádtam a szakomat, mégis kiderült, hogy ezekkel a betegségekkel nem előnyös idegen nyelveket tanulni. Vért izzadtam, de lediplomáztam, viszont tudtam, hogy nem fogok a tanulmányaimnak megfelelően dolgozni. Egészen más irányt vett az életem, és az írás vágya a feledés homályába veszett. Már Angliában éltem, amikor újra felütötte a fejét bennem. Anyukám beteg lett, és bár próbáltam gondoskodni róla, de segíteni nem tudtam neki, csak tétlenül néztem, ahogy meghal. Ezt a fájdalmat az írás segítségével dolgoztam fel. Ekkor született A fegyverforgató sorozat első változata. Azóta pedig rájöttem, hogy az írás nélkül nem tudok létezni, szóval írok, ha kell, ha nem :D

• Bemutatnád pár mondatban A fegyverforgató sorozatot azoknak, akik esetleg még nem ismerik? Honnan merítettél ihletet a történet alapötletéhez?

 Még 2017-ben született meg a történet alapja. Amit már elsőre tudtam, hogy egy lány és egy farkas furcsa kapcsolatát szeretném megírni. Aztán minél többet gondolkoztam rajta, annál több minden jutott eszembe. Mindig is érdekesnek találtam a különféle fegyvereket. Egy időben szerettem volna megtanulni lőni, és az íjászat is érdekelt. Persze egyikhez sem értek :D

Arra gondoltam, hogy mi emberek mennyire szeretjük megszemélyesíteni a tárgyainkat. Neveket adunk nekik, becézgetjük, és lecsesszük őket, ha nem működnek. Innen indult, hogy a fegyvereimnek személyiségük lesz. Aztán eszembe jutott a SoulEater című anime, amit tini koromban nagyon szerettem, szóval onnan is sok ihletet merítettem. Sőt, Tony és a revolver ikrek karakterét Kidről és a fegyvereiről mintáztam.

Persze nem állt meg itt a dolog. Tovább kutakodtam, és megtaláltam SetanKober legendáját:

 https://szavakbarejtve.blogspot.com/2021/03/setan-kober-legendaja.html

Annyira megtetszett ennek a fegyvernek a története, hogy elhatároztam, ezt mindenképp beledolgozom a történetembe, és a főhősöm fegyvere lett belőle.

Mivel a történetet gyász hatására írtam, ezért az első változat sokkal komorabb és drasztikusabb volt, mint amilyen a már megjelent változat lett. Továbbá eredetileg nem sorozat volt, csak egy hosszú sztori. Amikor elkészültem vele, tudtam, hogy szakemberre lesz szükségem, hogy tényleg olyan legyen, amilyennek szeretném, így kerestem egy szerkesztőt. Így ismerkedtem meg Nádasi Krisszel. A szárnyai alá vett, sokat tanultam tőle, és gatyába rázta a történetemet. Ő javasolta azt is, hogy inkább sorozat legyen. Most pedig már itt tartunk, hogy a záró kötetet írom :)

• Megosztanál velünk egy kis kulisszatitkot a negyedik résszel, illetve annak megjelenésével kapcsolatban?

 Spoilerezni nem szeretnék, mert meglincselnek érte XD De érdekesség, hogy a sorozat eredetileg három kötetes lett volna. Amikor befejeztem a második részt, akkor jöttem rá, hogy három kevés lesz, így úgy alakítottam a sztorit, hogy legyen egy negyedik kötet is. A történet nagyon sokat változott a kezdetek óta, viszont vannak benne főbb motívumok, amik az eredetiben is benne voltak, szóval viszonylag könnyű dolgom volt kidolgozni, hogy mi hogyan legyen. Jelenleg úgy érzem, hogy a negyedik kötet tökéletesen kerek egésszé teszi majd az egész kalandot. Olyan dolgok fognak kiderülni benne, amik mindent megmagyaráznak, és érthetővé tesznek majd olyan dolgokat, amik esetleg eddig erősen kérdőjelesek voltak. Szeretek apró, nehezen észrevehető utalásokat tenni a könyveimbe, így az eddig megjelent részekben is vannak olyan dolgok, amik első olvasásra nem feltűnőek. Akik már újra olvasták, volt, hogy jelezték nekem, hogy már értik, miért írtam azt, amit. Tetszik, amikor ilyen felismerések születnek :)

A negyedik rész a Tökéletes Aszaszin címet fogja viselni, és jelenleg is dolgozom rajta. Sajnos a megjelenésről nem sokat tudok mondani, mivel én se tudok semmit. 2023 elejét látom reálisnak, de, ha minden jól alakul, akkor talán már 2022 végén is megjelenhet. Egyelőre még a harmadik részt szeretném nyomtatva is megjelentetni, ami, ha minden jól alakul, akkor májusban be is következik, de ez sok minden függvénye, szóval ígérni nem merek semmit.

•  A fantasy mellett más műfajokban is ki szeretnéd majd még próbálni magadat a jövőben?

 A rövid válasz, hogy nem, de azért kifejtem.

Bár nemrég azt a felfedezést tettem, hogy olvasni kevésbé szeretem a fantasyt, mint írni, ami fura számomra, de mégis tudom, hogy a fantasy az én zsánerem. Nekem furcsa, amikor egy író össze-vissza ugrál a műfajok közt. Nyilván nem ördögtől való, nagyon sokan csinálják, szóval működőképes dolog. Én mégis ilyenkor azt érzem, hogy az író nem találja magát, még maga sem döntötte el, mit is akar igazán, ezért belekostól mindenbe. Én nem ilyen vagyok. Mindig is határozottan tudtam, hogy a fantasy az én zsánerem. Az agyam egyszerűen nem tud másban gondolkozni. Minden történetem, amik készülnek és/vagy tervben vannak, fantasy zsánerűek. Azt nem mondom, hogy csak ifjúsági fantasykat fogok írni, mert ez nem lenne igaz. Jelenleg is dolgozom egy történeten, amit én nemes egyszerűséggel háborús fantasynak szoktam hívni, de azért ennél picit összetettebb. Szóval ez a könyvem például 18+ lesz. Persze most nem kell valami nagyon brutális dologra gondolni, egyszerűen csak lesznek benne olyan apróságok, amiket nem ajánlanék nyugodt szívvel tiniknek. Továbbá olyan történet ötletem is van, amiről már most tudom, hogy nagyon megosztó lesz, viszont fontos témát fog boncolgatni, ezért mindenképp szeretném majd megírni. Remélhetőleg év végén neki tudok majd állni.

Szóval én a fantasyban találtam meg önmagam, úgy érzem, ebben tudom elmondani azt, amit szeretnék, akkor is, ha csak a szimpla szórakoztatás a célom, és akkor is, ha esetleg komolyabb mondandóm van.

• Mik a jövőbeni terveid?

 Nem igazán szoktam a jövővel foglalkozni, mert az annyira képlékeny dolog, és nem kizárólag rajtam múlik, hogy hogyan alakul. Nyilván vannak terveim, mint mindenkinek, de ezek inkább csak könnyed lepkeszárnyon repkednek körülöttem, és nem kőbe vésett dolgok. Nem szoktam rájuk görcsölni.

Mindenképp szeretném megírni azt a rengeteg könyv ötletem, ami bennem van. Sok olyan ötletem van, aminek nincs köze a fegyverforgatók világához, viszont akad bőven olyan is, ami ide kapcsolódik. Már most látom, hogy az előzménysztori is valószínűleg négy kötetes lesz, de tervben van egy utótörténet is, ami kétrészes lesz. Továbbá, a könyvet, amit Megaira a második kötetben olvas, szintén szeretném megírni, de az csak kisregény lesz majd.

Az írás mellett szeretnék a rajzolással is komolyan foglalkozni. Nagyon örülnék neki, ha sikerülne illusztrátorként dolgozni, de ehhez még nagyon hosszú utat kell megtennem. Még rengeteg tanulnivalóm van, de mindent megteszek a céljaimért.

Kedves Zsófi! Nagyon szépen köszönjük a válaszaidat, sok-sok remek könyvet szeretnénk még olvasni tőled, amihez sok sikert, erőt és kitartást kívánunk! 

 Kedvcsináló idézetek:

 – Egy tőr? – hüledezett Sarah miután Megaira eldarálta neki, hogy mi történt a múzeumban. – Komolyan egy francos tőr hozott ennyire lázba? Én meg már kezdtem azt hinni, hogy végre pasi van a képben.
– Segítened kéne – mondta Megaira, mit sem törődve húga csalódottságával.
– Mégis hogyan? Ha pasi lenne, akkor összehoználak vele, de mégis mi a fenét kezdjek egy tőrrel?
– Lopd el!
– Mi van?
– Te baromi jól mozogsz, simán meg tudnád csinálni. Ez meg csak egy kis vidéki múzeum, nem a British.
– Nővérkém, ha kell neked, akkor lopd el te! Lopni egyébként is bűn!
– Te mióta foglalkozol ilyenekkel? – kérdezte, és a húgára kacsintott – Ugyan már, légyszi! Nélküled nem tudom megcsinálni. Amilyen szerencsés vagyok, én tuti lebuknék.
– Mégis mi a fenének kell neked pont az a tőr? Sőt ha már itt tartunk, mi a fenének kell neked bármilyen tőr is?
– Nekem nem kell bármilyen, csak az, de az nagyon. Ugyan már, még csak védve se volt, nem úgy nézett ki, mint amit hiányolnának, ha esetleg eltűnne. (Fegyverek Háza)

 

– De ha… nem versenyzel, akkor… minek fogsz lőni?
– Mert szeretem.
– Fura vagy.
– Mindenkit más nyugtat meg. Az öregasszonyok kötögetnek, én lőni járok. (Fegyverek Háza)

 

– Emlékszel, mennyit jártunk ide? – kérdezte Tony.
– Ha akarnám, sem tudnám elfelejteni. Gyakorlatilag itt lettünk barátok.
– Ha arra gondolsz, hogy teljesen beborítottál egy nagy adag capuccinóval, amin extra nagy adag tejszínhab volt, akkor mindenképp.
– Nem tagadhatod, hogy az a pillanat megalapozta a kapcsolatunkat – nevetett Megaira.
– Igaz, bár abban a pillanatban nem épp erre gondoltam. Az ölembe hullottál a kávéddal együtt. Szó szerint…
– Tehetek róla, hogy olyan nyeszlett voltál? Mondjuk vastagabb éppenséggel nem lettél azóta sem.
Tony szusszant egyet.
– Te elgáncsoltad saját magadat!
– A legjobbakkal is megesik – vont vállat Megaira. (Fegyverek Háza)

◊◊◊

– Ébresztő!
– Csak még öt percet! Ötöt! – fordult a férfi felé, de továbbra se kelt fel. Kate már nem volt a szobában, és az ablakon is besütött a nap.
– Mégis mire mennél plusz öt perccel? – vonta fel a szemöldökét a férfi. – Neked minimum öt órára lenne szükséged.
– Mennyit aludtam? – kérdezte Megaira, és némi nyafogás közepette ülő helyzetbe tolta fel magát.
– Nagyjából három órát.
– Akkor már értem, miért kívántam magát a pokolba, amiért felébresztett – dünnyögte az orra alatt, majd elmarta törölközőjét meg az edzőruháját a székéről és az ajtóhoz csoszogott. (Démonok közt)

 

– Az íjászok nagyon dühösek lesznek – tűnődött Tony a feliratot figyelve.
– Pedig tényleg hülyék – dőlt hátra Rick.
– Brendon is íjász – figyelmeztette Kate.
– Ő is hülye – vigyorgott a fiú. (Démonok közt)

 

– Tanuld meg, hogy a kimondott szónak ereje van. Egy egyszerű bocsánatkérés nem teszi semmissé, amit már a fejemhez vágtál.
– Ha a szavaknak ereje van, akkor a bocsánatkérés is számít. (Démonok közt)