Rohoska István: Életek tanúja - értékelés
Idén tavasszal jelent meg a Trivium Egyesület gondozásában Rohoska István: Életek tanúja című, mágikus realizmussal és lélektani szálakkal átitatott családregénye, ami egyazon család férfi leszármazottjainak életét mutatja be egymást követve.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Ezerkilencszáznyolcvan január elsején megszületett Tési János. Apja, aki aznap töltötte be a huszadik évét, szeretettel nézett rá.
– Fiú! – újságolta büszkén az apjának. Arca csak úgy sugárzott a boldogságtól.
Tési János hajjal és egy foggal született.
– Pont, mint az apja – mosolygott Tési János anyja. – Az is foggal és hajjal született.
Tési János családjában így történt már számtalan generáció óta. Nem sokban különböznek ők másoktól, akik szintén hosszú-hosszú ideje a faluban élik mindennapjaikat, azonban…
A gyakorta szürreális, álomszerű, megfoghatatlan helyszíneken játszódó, népmesei elemekkel, történésekkel átszőtt események hátterében legtöbbször a család titokzatos távoli rokona, Nalatrok bácsi áll, aki állítása szerint mindig valamiféle kölcsönt törleszt, amire a család sokszor nem is emlékszik… aki rendszerint felbukkan, amikor kell, és önzetlenül segíti a családot… és akiről sohasem tudják, igazából mikor érkezett, mégis mindig, mindenhol ott van.
A generációkon átívelő családregény egy furcsamód ismeretlen, ám helyenként mégis ismerős valóságba enged belepillantást, amivel kiragadja az olvasót a szürke, monoton hétköznapok börtönéből.
Elvarázsol és elgondolkodtat. Utánozhatatlan, egyedi hangulatot teremt.
A történet a 20. század elején kezdődik, amikor az első kötet által bemutatott Tési János megszületett. Végigkövethetjük, ahogyan felcseperedett és élte megszokott, átlagos életét, majd megházasodott és jött is a következő, ifjabb Tési János. A kötet generációkon keresztül bemutatja ugyanezt a sémát az egyre ifjabb Tési Jánosokról és az életük alakulásáról, azonban volt egy ember, aki mindegyikük életét nyomon követte, mégpedig Nalatrok bácsi.
Nalatrok karaktere nagyon misztikusan lett felépítve, jóformán semmit nem tudunk meg róla a cselekmény során, de mindig felbukkan, amikor épp szükség van rá hol anyagi segítségnyújtás, hol pedig lelki támasz formájában. Nalatrok meséi nagyon tetszettek, amik mind, egytől-egyig hordoztak magukban némi tanulságot, ezzel próbálta segíteni a főszereplők útját és némi iránymutatással előrébb mozdítani őket.
Nem tartozik a kedvelt zsánereim közé a történelmi könyvek olvasása, illetve én alapjáraton a pörgősebb és nem pedig az epikusabb köteteket részesítem előnyben, így ugyan nem tudtam teljes mértékben elveszni a cselekményben, de azoknak, akik szeretik a régmúlt időket, azoknak bátran merem ajánlani, hogy tegyenek vele egy próbát, mert szépen felépített mind a cselekmény, mind pedig a karakterek.
Értékelésem: 7/10
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Idézetek:
– […] Azt akartam neked mondani, azt akartam az értésedre adni, hogy minden, ami veled történik… az veled történik. A te életedben jelentős, hogyne lenne az, minden fontos és minden jelentős, de én a hosszú-hosszú életem során láttam már sok mindent, ami számodra ijesztő vagy érthetetlen lenne, és talán minden, amit tegnap átéltél, számomra természetes.
♦♦♦
– Jól jegyezd meg, fiam: ha bajba kerülsz, vagy megoldást kell találnod valamire, a legrosszabb, ha bizonytalan vagy. Dönts és cselekedj! Hogy jól döntöttél-e, az majd úgyis kiderül, de ha semmit nem teszel, azzal biztos, hogy csak rontasz a helyzeten.
♦♦♦
És hát a boldogság és boldogulás itt sem a bokor tövében rejtőzött. Meg kellett azért dolgozni keményen, mint bárhol máshol ezen a nagy kerek világon. Hiszen nincs az úgy, hogy az ember megszületik, aztán a markába nyomják a boldogságot! Áldozatot kíván az, és munkát, szívós és kitartó munkát, mindenhol a nap alatt.
Mivel a falut emberek lakták, persze békétlenség is előfordult. Az egyiknek nem tetszett ez, a másik összeveszett azzal, a harmadik igazságtalan volt valami szerencsétlennel, a negyediknek meg olyan volt a természete, hogy képtelen volt igazat mondani. Hazudott az, ha kellett, ha nem.
De hát hol nem ilyenek az emberek? Még a Paradicsomban is egymásnak esnének, ha valakinek véletlenül pirosabb alma jutna. Két ember még csak-csak megfér békében egymás mellett, még segíti is egyik a másikat a szükségben, de a harmadikkal csak a baj jön, és a pártoskodás. És aztán ha nem is ketten vagy hárman vannak, de egy egész falu…
