Rettig Attila: Emila bolygóközi kalandjai - értékelés
Rettig Attila: Emila bolygóközi kalandjai c. sci-fi meseregénye 2021-ben jelent meg a Napkút kiadó kínálatában. Ettől a kiadótól nagyon ritkán szokott a kezembe akadni egy-egy kötet, de az eddigiek mind gyöngyszemek voltak számomra, úgyhogy alig várom, hogy olvashassak még újabbakat is tőlük.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Emila, a kék bőrű szorizoni kislány egy űrhajóval elrepül a szülőbolygójáról, és izgalmas kalandokba keveredik.
Találkozik szörnyekkel, apró állatkákkal, boszorkányokkal, egy varázslóval, és rengeteg érdekes dolgot tud meg az univerzumról, valamint sokat tanul saját magáról is. Ezen kívül még egy óriási meglepetésben is része lesz.
Mi az a végtelen? Hogyan néz ki belülről egy űrhajó? Miért álmodunk rosszat néha? Hogyan keletkezett a világegyetem? Miért fontos, hogy odafigyeljünk másokra? Hogyan beszélgetnek egymással a fák? Mit keresnek bálnák az űrben?
Többek között ezekre az izgalmas kérdésekre is választ kapsz a könyv olvasása során.
Irány az űr!
A kötet azzal indít, hogy Emila véletlenül "elköt" egy tesztűrhajót, amikor látogatóba megy az édesapja munkahelyére. Mivel 8 órás biztonsági beállítás van beletáplálva az űrhajóba, így nem tudja azonnal beállítani úti célként az otthonát. Az űrhajó egyre távolabb sodródik a lakhelyétől, mígnem elér egy lakhatónak tűnő bolygóig. Emila leszáll, hogy körbenézzen és sikeresen összebarátkozik az ottaniakkal. Annyira ráérez a kaland ízére, hogy tovább folytatja útját és felkeres pár további bolygót is, illetve többek között összeismerkedik Libivel, a kis boszorkánnyal is.
Emila útja során nem csak másokon, de önmagán is segít azáltal, hogy magába szívja azt a sok tanulságot, amivel kalandjai során találkozik. Mielőtt megkezdődött volna az utazása, eléggé szófogadatlan gyerek volt, de mire hazaér képes vállalni a felelősséget a tetteiért és képes önálló döntéseket is meghozni. Édesapja és öccse is döbbenten állnak az események előtt.
A kötet nagyon sok ismeretterjesztő adatot is tartalmaz az űrről, a galaxisokról és a csillagokról, de nem száraz, hanem gyerekek számára is érthető és élvezhető formában. Engem teljes mértékben beszippantott a cselekmény, mire feleszméltem, már a végére is értem. Nagyon szeretem a csillagászat témáját, úgyhogy örültem neki, hogy elveszhettem pár órára ebben a csodás kalandban Emilával karöltve.
A kötetet recenziós felkérés keretei között olvashattam, amit ezúton is köszönök szépen a szerzőnek!
Értékelésem: 10/10
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Idézetek:
– A Jót csak akkor tudod igazán értékelni, ha már megtapasztaltad a Rosszat is. A rossz álmok segíthetnek legyőzni a félelmeidet, sőt, megmutathatják, hogy mi az, amitől félsz. Féltél már csak úgy, nem is tudva, hogy mitől félsz?
[…]
– Nahát, a rossz álmok néha választ adnak arra, hogy mi az, amitől félsz, és ha már ismered félelmed tárgyát, könnyebben szembe tudsz vele szállni, és könnyebben le tudod győzni – foyltatta a hang.♦♦♦
Ha egy atomot, ami jóval nagyobb, mint egy proton, szabad szemmel szeretnénk látni egy vízcseppen, fel kellene nagyítani a vízcseppet 23 kilométer átmérőjűre.
♦♦♦
– Képzeljétek el, hogy a proton olyan kicsi, hogy körülbelül 500 milliárd darab fér el egy i betűn lévő kis pontban. Hogy mekkora az 500 milliárd? Tudjátok, egy ötös és tizenkét nulla az ötös mögött. Tegyük fel, elkezdenénk számolni, úgy, hogy minden egyes másodpercben kimondunk egy számot. Egy, kettő, három, négy és így tovább.
– Mit gondoltok, mennyi ideig kellene így számolni, hogy eljussunk az 500 milliárdig? Ez persze csak elmélet, mert a kétszázkilencvenhárommillió-ötszázharmincnégyet nem lehet kimondani egy másodperc alatt, de tegyük fel, hogy valahogyan sikerülne. Na szóval, mennyi ideig kellene számolni?
Néhány tanuló hatvan, nyolcvan, kétszáz évet mondott, mert mindenképpen nagyot akartak mondani. A csillagászattanár erre mosolygott.
– Nem egészen – mondta. – Körülbelül tizenhatezer évig kellene megállás nélkül számolnunk, ami húsz szorizoni életnek felel meg, és – eltekintve egy-két vitatható kísérlettől – nekünk csak egy élet adatott meg.♦♦♦
– És neked is van olyan seprűd, amivel repülni lehet? – kérdezte Emila.
Libi először megdöbbenve, azután sajnálkozva nézett a kislányra.
– Seprű? Hol élsz te? Ezt meg melyik mesében olvastad? Mi már teletranszportáló gépekkel dolgozunk. Ott tudok lenni bármikor, bárhol, egy pillanat alatt. Seprűt csak a vén, betokosodott boszorkányok használnak, akiknek nincs jobb dolguk, mint beleütni a ronda zöld orrukat mások, főleg fiatalabb családtagjaik dolgába. Seprű… – dohogott Libi.
