Julia Quinn: Rossz kor (Bridgerton család 6.) - értékelés
Ezúttal a Bridgerton család 6. részéről, a Rossz korról hoztam nektek egy kis ajánlót. A Netflix adaptációja miatt figyeltem fel a könyvsorozatra, ami annyira beszippantott, hogy alig vártam, hogy mindegyik testvér életét közelebbről is megismerhessem. A Rossz kor c. kötet Francesca-ról szól, aki az előző részekben alig-alig kapott szerepet.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Mindenki életében van egy fordulópont. Egy olyan éles, tiszta pillanat, amikor az ember úgy érzi, mintha mellbe vágták volna, és teljes bizonyossággal, a kétség legkisebb árnyéka nélkül tudja, hogy élete már sosem lesz olyan, mint addig volt.
Michael Stirling életében ez a pillanat akkor jött el, amikor megpillantotta Francesca Bridgertont.
Egész addigi életében nők után kajtatott vagy kajánul mosolyogva hagyta magát utolérni, ha a hölgyek üldözték, ölelte, csókolta őket, szeretkezett velük, de soha, egyetlenegyszer sem hagyta, hogy a szívét is dédelgessék. És ő, éppen, ő, egyetlen pillantást vetett Francesca Bridgertonra és egy szempillantás alatt szerelembe esett.
Michael szerencsétlenségére azonban Francesca vezetékneve ez után a pillanat után már nem sokáig maradt Bridgerton; sajnálatos módon azon okból találkoztak, hogy együtt vegyen részt egy vacsorán, melyet a hölgy és Michael unokaöccsének közelgő házasságát ünnepelték.
De ez akkor volt… Most Michael a gróf és Francesca szabad, de Michaelre még mindig csak bizalmas jó barátként gondol. Michael nem meri felfedni neki szerelmét… egészen egy veszélyes éjszakáig, amikor Francesca ártatlanul Michael ölelésébe lép, és a szenvedély a legtitkosabb titkoknál is nagyobb erőnek bizonyul.
Francesca sok mindenben különbözik a többi Bridgerton testvértől. Ő kevésbé társaságkedvelő, inkább amolyan művészlélek, aki tökéletesen jól elvan a maga világában, éli az önfeledt életét a férje mellett, akivel imádják egymást, igazi elvarázsolt nő egy mesébe illően boldog élettel. Aztán a sors úgy hozta, hogy ennek az önfeledt időszaknak vége lett, a férj egy hirtelen jött betegségben meghalt és Francesca egyedül maradt a terhével, a fájdalmával és a férje hiányával.
Férje unokaöccse és egyben legjobb barátja, Michael már a házasságuk kezdete óta Francesca legjobb barátjává is válik, ám a haláleset miatt nagyon eltávolodnak egymástól, olyannyira, hogy Michael egészen Japánig menekül a végzete elől. Egyrészt nagyon hiányolta szeretett unokatestvérét, másrészt bűntudata volt amiatt, hogy a halálával ő örökölte meg a grófi címet, a birtokon, a vagyont, s úgy érezte, hogy jobb távol maradnia Francesca-tól, nehogy őt is "eltulajdonítsa" halott unokatestvérétől. A gyász, illetve annak feldolgozása központi szerepet tölt be ebben a kötetben, nem olyan vidám a hangulata, mint némelyik korábbi Bridgerton regénynek.
Mint ahogyan a korábbi részekből is láthattuk, lényegében mindegyiknek az a vége, hogy az adott testvér társat (férjet vagy feleséget) talál magának, de annyira egyedi módon képes mindegyiküknek külön személyiséget és életet varázsolni az írónő, hogy mindegyik képes fenntartani az ember érdeklődését egészen a kötet végéig. Engem teljesen elvarázsolt ez a rész is, úgyhogy hamarosan neki is állok a következő kötetnek, ami Hyacinth-ról fog majd szólni. Bevallom őszintén, a korábbi részekben Hyacinth kicsit idegesítő fruskának tűnt számomra, bízom benne, hogy kellően felnőtt ahhoz, hogy az írónő jó kis történetet kreálhatott neki is.
Értékelésem: 10/10
Kedvcsináló idézetek:
– Sosem lenne képes arra, hogy hűséges legyen egy asszonyhoz – felelte Francesca –, és nem hiszem, hogy te képes lennél elviselni a hűtlenségét.
– Nem – dünnyögte Eloise –, hacsak nem vállalja fel, hogy ennek következménye súlyos testi sérülés lehet.♦♦♦
– De hát szörnyen nézel ki!
– Tudom már, miért szeretlek – mondta Michael kimérten. – A te társaságodban sosem kell aggódni amiatt, hogy a hiúság bűnébe esik az ember.
