Még 2020-ban jelent meg Péri Györgyi: Aki hétszer született c. kötete, aminek azóta már az Aki reménnyel indult c. sorozatfolytatása is napvilágot látott. Az írónőtől kapott információk szerint a harmadik és egyben a sorozatot lezáró részre is számíthatunk majd valamikor a közeljövőben.

Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!

A történet a múltban játszódik, amikor még nem nyertek teret a technikai kütyük és a városok, hanem az emberek még kis falvakban laktak és bábák, füvesasszonyok feleltek a születésekért és az emberek egészségéért. A főszerepben egy megkeseredett, társadalomból kivetett, mogorva vénasszony áll, aki magához fogad egy gyermeket, akinek szülés közben meghalt az édesanyja. 

 https://www.instagram.com/p/ClLinDjIgj8/?utm_source=ig_web_copy_link

Mivel a kislány foggal született és a falusiak szerint csak a boszorkányokra jellemző ez, ezért félve, rettegve tekintenek a gyerekre, de Sára nem hagyja, hogy bántsák egy ilyen hülye babona miatt. Próbálja nevelgetni a maga módján, bár nem sok szeretetet kap tőle a kislány. Elég különc módon kell felnőnie Reménynek, a falusiak elől bujdokolva, a szirten lévő kicsi házukban és a környező földeken járhat csak, a faluba be se teheti a lábát, így nem sok lehetősége van az emberi kapcsolatok kialakítására. Nagyon sajnáltam szegényt, amiért így bántak vele. Egyedül a pap volt kedves hozzá, aki próbálta a helyes útra terelgetni őt, illetve a pap melletti szolgálólány, aki szeretettel fordult a kislány felé, de egy idő után mindegyikük magára hagyta valamilyen módon.

A történet befejezése gyökeresen eltérő irányt vett a cselekmény kibontakozása közbeni jelenetekhez képest, de a végkifejlet nem zárt le minden szálat, úgyhogy nagyon sok nyitott kérdés maradt bennem. Volt egy aprócska szál, ami a romantikus kapcsolat kibontakozására engedett következtetni, de végül függőben maradt, kíváncsi vagyok, hogy a második részben folytatódik-e ez vagy sem.

Értékelésem: 9/10

Kedvcsináló idézetek:

 – Hát, akinek van kedve, csak játszódjék a férfival! De ha te jót akarsz magadnak, hát elkerülöd mindet.
– De a lány nevetett – kezdte volna Remény, ám Sára a szavába vágott.
– Elhiszem. Mindig nevetéssel indul. Mindig! És aztán fájdalommal, könnyel ér véget. Nézz csak magadra! Itt vagy egyedül, mint a kisujjam: apád sehol, anyád meghalt.

♦♦♦

– Én most akarom megérteni! – dobbantott a gyermek türelmetlenül. – Nem vagyok kicsi baba, és nem vagyok buta! Miért nem szeretnek engem az emberek? Nekem miért csak nénje van, aki csak morog ni és bántani tud? Miért? – tört ki zokogásban a kislány. A pap látva a megindító keserűségét magához húzta, és a haját simogatva beszélt hozzá.
– Nagyon különleges, okos és szép lány vagy. Az emberek félnek attól, amit nem értenek. Félnek attól, aki nagyon más, mint ők.